Költemény:
Sík Sándor: Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!

Válasz

Az Élet
Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben
De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted
Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely
Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben
Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán
Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!
Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!
Törley Gábor

Válasz

Gyóni Géza :Orgonavirág

Az asztalomon orgonavirág.
Oly édes mostan emlékezni rád...
Virága közt fürtös főd megjelen,
Oda varázsolja
Minden kis sziromra
Forró szerelem.

Beszívom a virágok illatát -
És édes, fájó reszketés hat át.
Virágkehely is lassan megrezeg,
Mint egyszer akkor -
Bús alkonyatkor
A te kis kezed.

Virágillatnál kék múltba szállok,
Hullottak már az orgonavirágok
Szomorú úton úgy kisértelek.
Csak mentünk szótlanul -
- Vándormadár vonult
A fejünk felett.

És azt gondoltuk akkor, édesem,
Míg hulltak a virágok csendesen, -
A mi számunkra virág sem marad...
Visszatérünk-e majd,
Ha a virág kihajt,
Mint a madarak?

Az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Virág közt látom bánatos fejed...
Május... orgona nyit,
Daltól zeng a csalit -
Itt a kikelet. -

S az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Fejem lehajtom. A virág befed -
És sír minden szirom,
Ahogy belesírom
Te édes neved...

Válasz

Kacagni várlak ....
A kacagás nemcsak egészség hanem megszépiti az egész lényed ,
...köszönöm ezt a szép verset ,szeretettel

Válasz

Nagyon szép verset tettél fel drága Annám.
Szerettem a szép verset.
Szívünkben szeretet,ezt tudjuk egymásnak átadni.
Szeretettel.
Mária.

Előzmény

Válasz

Aranyosi Ervin: Imám

Drága jó Istenem,
hozzád imádkozom.
Érző, tiszta lelkem
színed elé hozom.

Töltsd meg szeretettel,
- tiszteljem az embert!
Emeljem a porból,
kit a sorsa megvert.

Aki tévúton jár
vezessem a jóra.
Tisztán álljon eléd,
ha eljön az óra.

Elbűvölve nézzem
ezt a szép világot.
Engedd, hogy csodáljak
füvet, fát, virágot.

Amint ott a mennyben,
akképp itt a földön.
Szívünkben szeretet,
béke érlelődjön.

Álmunk a valóság,
s az élet csak álom,
Amire csak vágyom,
tudom, megtalálom.

Drága jó Istenem,
imádkozom hozzád.
Szeretettel szívem,
ha bearanyoznád...

Ne lássam a rosszat,
mindig csak a szépet,
s erre taníthassam
az emberiséget!

Válasz

Aranyosi Ervin: Kacagni várlak

Kacagó emberek körbe-körbe állnak,
egymásra nevetve, vígan hahotáznak.
Vidám gyakorlatok törik meg a csendet,
mért lenne szomorú, ki velünk nevethet.

Tapsikolva kezdünk, “beállítva óránk",
“méretes méteres" új nevetést ró ránk.
Halandzsa beszédünk itt mindenki érti,
hangos bruhahánk a füleket nem sérti!

Ám a nevetést mi túl komolyan vesszük,
sokáig benntartjuk, aztán eleresztjük,
Hógolyózunk nyáron, füvet nyírunk télen,
sok jó, vidám ember, egyik sem idétlen.

És ha kíváncsi vagy mindezt hogy csináljuk
gyere el a klubba, szeretettel várunk.
Rossz kedved hagyd máshol, viduljon a lélek
minden nevetéssel boldogabban élek!

Válasz

Rajki Miklós: Ne rohanj

Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,
A virágok szirmai más arcot mutatnak.
S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,
Van olyan, mint a színpadon a táncospár.
Látod, mi mindent hagysz ki naponta?
Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.
A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.
Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz, Mindig csak rohansz tovább?
Rohansz, és mégse érsz sehová.

Válasz

A gyerekek szemében mi nagyok mi vagyunk a csodák ,mint gyerekek ők aztán a csodák ,mert az ártatlan szivükben ott ragyog a Krisztus szeretet...köszönöm ....

Válasz

Cseppely Zsuzsanna: Fénylő Csodák

A gyermekek többsége
Most a csillagokból érkezik
Meg kell, hogy lássuk a csodát
A Fényt, mely bennük lakozik!

Nem születési hiba
Hanem maga a csoda
A másság
Mit bennük látunk!
Kristáytiszta lelkek
Mi meg a tanítványuk!

Ne akarjuk megváltoztatni őket
Mert eredendően tökéletesek!
Minden tettük mögött
Ott ragyog
A Krisztusi Szeretet!

Ártatlan szívük
Ragyog mint a kristály
Szeretettel öleljük át
A sok-sok kis lámpást!

Messziről jött lelkek
Vezetnek most haza
Eltévedt az emberiség
Figyeljünk hát oda!

2011-08-09

Válasz