Nagyanyám...

Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt, és én hallgattam csendben.
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat, és boldogság.
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet őt, soha nem kímélte.
Annak ellenére a sorsot nem okolta, a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta.
Amikor a munka őt kifárasztotta, még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra.
- Kislányom mondta, soha nem felejtem, a
szavai most is itt csengnek fülemben.
A jóság, és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet .
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak, dobj vissza kenyérrel.
Drága kicsi lelkét visszasírom, sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor.
Az a sok - sok kérdés, ami itt maradt még
bennem, választ kérnék tőle, s megnyugodna lelkem .
Magamra maradtam, egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik, az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm, magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám, örökké míg élek szívemben élsz nékem
Széll Péter

Válasz

Álmodozás

Nem megyek világ körüli útra
Engem senki nem visz magával
Maradok kies honomban
A szomorú szív, s a bánat.

Nekem nem zugnak tengerek.
Csak ha már elmegyek
Egy másik világba,
a por zúdul utánam.

Sziklák és bércek
Másnak kellenek
Nekem csak a látképek.
A távolról kéklő hegyek

A Nagy szurdok mélye
Sosem fenyeget.
A Niagara se ijeszt meg
Hogy a víz elveszejt.

Olasz freskókra nem nyílik szemem,
Hol a képzelet száguld velem.
Mindez nagyon messze van
nekem. Nem érhetem el.

Nem sétálok őserdőben.
Oroszlános szavannán,
Csak a bezártság érzete
E testbe, ez marad rám.

Mégis a képzeletem.
Messze tájra visz.
Ott mindez egy helyen.
megvan nekem is.

Csodák a világból.
Nem hét, rengeteg, több száz.
Sok dolgot látok,
Millió apró csodát.

Kegyes ajándék az élettől,
Ennek is örülni kell.
Még él ez a test.
S benne én leszek.

Ha egyszer vége lesz
Eltűnnek ezek a percek.
S nem lesz többet,
Irányítható a képzelet.

(számomra ismeretlentől)

Válasz

Nagyon szívhez szóló vers, köszönjük szépen drága Máriám!
puszim:Anna

Előzmény

Válasz

Aranyosi Ervin: Mindennap Nő nap



Ó, drága Nő! Én mindennap csodállak,
és fejet hajtok szépséged előtt!
Belőled jön az éltető varázslat,
Te adod nekem a teremtő erőt!

Nélküled, bíz’ a férfi gyenge lenne,
érzések nélkül, anyagból teremt.
Mindaz, mi szépség, élő csoda benne,
azt tőled kapja, s ez oly sokat jelent.

A múzsa nélkül, a vers dallamtalan lesz,
az élet sivár, az otthon meg kihalt.
Kiszáradt magra, életvizet öntesz,
és lám az élet virágja kihajt.

Dalos madár vagy, ki puha fészket bélel,
- gondoskodással tölti napjait.
Általad készül a mindennapi étel.
S lelked, mi annyi szépre megtanít.

Ó, drága Nő! Soraim hozzád szállnak,
minden szavam lelked simítja meg.
Hálás vagyok, és örökké csodállak,
nekem minden nap Nőnap, – nem csak egy!

Válasz

Dsida Jenő: Kívánságom...

A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája...
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!

Ha járva-kelve hallom a világot,
Hazugság minden második szava,
A szívem fáj és vágy ébred fel bennem,
Hogy fülem inkább mintsem hallana,
Egy oly világon vágynék akkor élni,
Mely mindig-mindig igazat beszél:
E csúnya, piszkos, e hazug világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!

Ha ketten, hárman néha összejönnek,
Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?
Egy másik ember lesz az áldozatjuk,
Kínozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.
Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,
A szó mielőtt még lelkedhez ér:-
Rágalmat szóró, pletykázó világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!

Válasz

Gyosh Maria Wine: Mindennapi szeretet...

Szeretet,
de nem az mi csak elrohan
izzó lábakon
gyors találkákra s hirtelen vissza onnan
vadászva és vadászottan
sebezve és megsebzetten
de nem az mi hangosan él és szüntelen
fájdalmasan elbúcsúzva
hanem az a szeretet
hol biztonságot s nyugalmat lelsz
mi átmelegít és védelmez
s csak egyetlen egy búcsút fél:
a halált

Szeretet
de nem az mi űzi önnön vágyát
mielőtt felbukkan egy másik
nem az az ellobbanó tűzláng
a korbácsoló akarat követelése
mi sokkal inkább csapásnak látszik
mint örömnek
sem az a szorongó szerelem
mi fél hogy elég velem
de ugyanakkor fél attól is ha nem éghet
hanem az a gyöngéden áramló szeretet
ami mer megnyugodni
és zavarni a lepihenőt
ha elérkezettnek érzi az időt

Szeretet
ébredni együtt
köszönteni kékszemű reggeleket
melengető mosolyt cserélni
mi megóv az újtól mit jövő rejteget
óraütés-állomásokon kicsit megpihenve
átutazni a nap folyamán s várni az estét
vacsorázni együtt
s élvezni az áfonyaíz vöröslő örömét

A mindennapi apró horzsolások mit adunk és kapunk
a mindkét oldalon sajgó sebek
bennünk fájnak belül
hogy egymásban aztán legyőzzük őket
s a láthatatlan védőangyalok
kifésülik a sűrű gubancokat
jóllakottság mely ürességgel rémít
de megenyhül ha visszavonulunk
magányunk oázisába mind a ketten
jog hogy távol maradhatsz ott az álmaidban
s öröm hogy jelen vagy a másik életében
szeretet.

Károlyiné Baka Gyöngyi fordítása

Válasz

Dáma Lovag Erdős Anna

A csend

Csend simul az ablakomra
Szó sem kint,sem bent nem hallható
Elnémult a madár ének
Levél sem rebben,a nap ragyogó

Miért hoztad magaddal a csendet
Miért halkult el a szó
Arcodra műmosoly fagyott
Ez ésszel fel nem fogható !

Űzött szarvasként menekülsz
Csend takarta múltad elől
Ablakunkra rámosta az eső
Mint egy fátylat a múló idő

S csend simul az ablakomra
Itt már elakadt a szó
Hiába várom,nincs ki szólna
Még eső sincs,ami koppanó

A csendet én fel nem törhetem
A magány zárta rám ajtaját
Fájó szóval kérdezem
Hát ennyit ért az életem?

Válasz

Hosszú, forró nyár

Te vagy az életem legféltettebb nyara,
az-az egyetlenegy hosszú forró nyár,
mit nem adnék soha semmiért oda,
mert tőled meseszínű a pipacsos határ.

S tőled bűvös-bájos minden varázserdő,
a folyók, s kék-vizű hullámtengerek,
a pihekönnyű madarak ékesszóló hangja,
mitől a szív sokszor könnyekbe remeg.

Te vagy az a nyár, mibe belefér egy élet,
az a mindennapi apró, édes boldogság,
mely erőt ad ahhoz, hogy el tudjam viselni,
ha lelkem fájja a mély-szomorúság.

Ha majd az ősz hervadásra ítéli a testem,
és a csillagtalan ég is csak könnyeket ragyog,
felidézlek téged, mint egy szép emléket,
mint azt a legeslegutolsó szép nyári napot,

mikor még együtt néztük a hulló csillagokat,
s együtt mondtuk ki e búcsúszavakat,
"lehet, hogy az élet elválaszt majd minket,
de kettőnk örök nyara szívünkbe marad".

Kun Magdolna

Válasz

Kun Magdolna: Fájdalom

Mikor szép lelked útra készen állt,
és szemedben a könny dérkristállyá vált,
akkor zokogtam úgy Isten igazán,
drága Nagymamám.

Akkor már tudtam, hogy elveszik veled
a törődés, jóság, igaz szeretet.
S mikor elvesztettelek nincstelenné lettem,
mert legszebb kincseimet föld mélybe temettem.

Azt a biztonságot is, mit szép lelked adott,
véresre sebezték az emberi karmok,
hogy ne maradjon utánuk csak nagy-nagy fájdalom,
aminek kínjait most magamban hordom.

Míg te vigyáztál rám mama, nem fájt úgy az élet,
vigaszt adott érző, féltő ölelésed.
Mert csak te tudtad, mit rejthetett az
a kimondatlan félsz-gondolat,
mi hangtalan maradt

Csak te érezted át fájdalmaimat,
amik könnybe fogantak, könnyekbe haltak,
és csak te ismerted valójában azon énemet,
amit senki más nem ismerhetett.

Mára már nem maradt semmi biztató.
Elhalt a szép beszéd, elhalt minden szó.
Némaság vesz körül, könny és fájdalom,
mert hiányzol mama, hiányzol nagyon.

Válasz

Kun Magdolna: Te csak vigyázz rám...

Én neked adom mindazt,
ami valós érték bennem,
Neked adom szép iránti vágyam,
hűséges szerelmem.
és neked adom azt is,
amiről bízván hihetem,
hogy boldoggá fog tenni
ebben az életben.

Te csak tarts kezedben,
tarts és vigyázz rám,
hadd érezzem, hadd higgyem
így az élet alkonyán,
két tenyered puhasága
úgy ölel majd át,
hogy akkor is megfékezi
elgyengülő madártestem
szárny-zuhanását,
ha égig száll a legutolsó
bennem dúló, elhalkuló
élet-sóhajtás.

Válasz