Uram, rövid pár évre add csak

Uram, rövid pár évre add csak
A szavak csengő színezüstjét,
Vert aranyát a gondolatnak,
Képek suhanó selymét nékem,
Hogy csendbe rejtsem, álomba zenéljem
Mind, mi nekem fáj s szívemen át másnak.
Tudjam: mögöttem százak, ezrek állnak,
Némák, akiknek én vagyok a nyelve,
Tüzes nyelv. Kar, értük fegyverre kelve,
Árvák, akik nevében én beszélek
S ha elnyelik szóm puszták, sötétségek,
Tudjam: egy világ kínja kihallgatlan.

Hadd dolgozzam selyemmel, vert arannyal
S ki magam itt bolyongok tépve, árván:
Hadd legyen minden sorom súlyos márvány,
Márványba rótt sok-sok mély jelbetű.

A száz sziklába befalazott kincset
Hadd hordjam össze egy roppant halomba,
A szerteszálló sok-sok kósza jajszót
Ezer hangon búgó egy fájdalomba,
Szakadjon le az idegenség fátyla:
Aki engem lát, bennem magát lássa,
S kik rongy létem ma méltó gúnnyal nézik,
Az égből orzott láng, én Istenem.
Égessen be a szívük közepéig!

Pár évet adj csak. Akkor én, Uram,
Kezedbe adom vissza minden vágyam,
Mert mind betelt. És nem éltem hiába.

Reményik Sándor

Válasz

Schrenk Éva: Kérlek...

Ajándékozz nekem egy mosolyt!
És szép lesz tőle a napom.
Ajándékozz nekem egy mosolyt!
Mi felragyog arcodon.

Ajándékozz nekem egy szót!
Amit csak Tőled hallhatok.
Ajándékozz nekem egy szót!
Ami elkísér utamon.

Ajándékozz nekem egy szemvillanást!
Ami belehasít a lelkembe.
Ajándékozz nekem egy szemvillanást!
Ami életet hoz a testembe.

Ajándékozz nekem egy mozdulatot!
Amitől bensőm megremeg.
Ajándékozz nekem egy mozdulatot!
Ami csak egyet jelenthet.

Ajándékozd nekem ezt a pillanatot!
Csak ezt az egyet, de ezt egészen!
Ajándékozd nekem ezt a pillanatot!
S hogy valóban szeretsz, ebből megértem.

Ajándékozz nekem egy mosolyt!
És szép lesz tőle a napom.
Ajándékozz nekem egy mosolyt!
Mi felragyog arcodon.

Ajándékozz nekem egy szót!
Amit csak Tőled hallhatok.
Ajándékozz nekem egy szót!
Ami elkísér utamon.

Ajándékozz nekem egy szemvillanást!
Ami belehasít a lelkembe.
Ajándékozz nekem egy szemvillanást!
Ami életet hoz a testembe.

Ajándékozz nekem egy mozdulatot!
Amitől bensőm megremeg.
Ajándékozz nekem egy mozdulatot!
Ami csak egyet jelenthet.

Ajándékozd nekem ezt a pillanatot!
Csak ezt az egyet, de ezt egészen!
Ajándékozd nekem ezt a pillanatot!
S hogy valóban szeretsz, ebből megértem.

Válasz

A nyár mindig csodákra képes ,megteremti a ,mindennapi kererünk ,,itt kiemelném az utolsó szakaszát ..köszönöm ..

Minden kicsiny búzaszemben
térdre kényszerítesz engem,
csodatevő Istenem.
Kezed odatette áldva
a nyár gazdag asztalára
mindennapi kenyerem.
S asztalán a keresztfának
Fiadat is odaszántad,
hogy benne legyen nekünk
kenyerünk és életünk.

Válasz

Túrmezei Erzsébet: NYÁR

Uram, áldalak a nyárban.
Aranykalászos határban
száll most hálával teli
trónusod elé az ének,
tüzéért a nap hevének,
mert a szemet érleli.
Esőcseppek záporáért,
hajnalok hűs harmatáért,
mindenért az ég alatt
vigassággal áldalak.

Friss vetés, szép zöld ígéret
magot hozott és megérett,
s amint lengeti a szél,
zizegő, szelíd szavával,
hitet tevő himnuszával
nagy jóvoltodról beszél.
Boldog, aki érti, hallja,
s míg aratni indul karja,
miközben rend rendre dűl,
Téged dicsér egyedül.

Minden kicsiny búzaszemben
térdre kényszerítesz engem,
csodatevő Istenem.
Kezed odatette áldva
a nyár gazdag asztalára
mindennapi kenyerem.
S asztalán a keresztfának
Fiadat is odaszántad,
hogy benne legyen nekünk
kenyerünk és életünk.

Válasz

A legnehezebb kérés

,,Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy ,,legyen meg a te akaratod!"?

Inkább sikoltanék: ,,Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !"
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
,,Én Istenem, hát ez a szeretet? !"

Aztán elcsitul: ,,Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
,,Ahogy te akarod, ne ahogy én!"
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
,,Add, hogy csupán Téged kívánjalak!"

,,Legyen akaratod", ha nap nevet.
,,Legyen akaratod", ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Taníts meg Uram

Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot. . .

Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged. . .

Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!

Hogyan tehessem? Taníts meg engem;
Új reményt adni csüggedelemben
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!

/ismeretlen/.

Válasz

Nagy Bandó András: Öreg őznek nénikéje


Mátraalján, erdőszélen,
öreg őz élt nyáron, télen.
Szeme barna, háta őszes,
eső veri, ha majd ősz lesz.

Öreg néne egyszer régen
barangolt az erdővégen.
Megbotlott egy mohás kőben,
,,Francba! - mondta - lábam törtem!"

Jaj, most mi lesz? Lassan gyógyul,
úgy eltört, hogy attól koldul.
Mindkét szeme könnybe lábad,
,,Hogyne sírnál, fáj a lábad!"

Szegény néne gondol rája:
bárcsak jönne unokája!
Ölbe venné, megsajnálná,
aki költő, megírkálná.

Szerencsére (mivel ősz lett),
segítője épp egy őz lett.
Őz is tanult emberséget,
gyógyítja a vén vendéget.

Hallott rólunk jót és szépet,
látott ő már puskavéget.
,,Meggyógyítunk, bár már látnád!
Itt van-e a tébékártyád?"

Orvosokért szalad az őz,
gyorsan fordul, alig időz.
Néne ágya puha pázsit,
egyszer pislog, máskor ásít.

Tarka harkály kopogtatta,
fülesbagoly meghallgatta,
méh forgatta mézbe-gézbe,
végül két őz vette kézbe.

Gyógyítgatták, babusgatták,
visszarakták térdkalácsát.
Vérnyomását, lázát mérték,
kenegették, ahol érték.

Hat hét múltán lábra állott,
toppantott, majd így kiáltott:
,,Meggyógyultam, bárki lássa,
megköszönöm, őzapácska!"

Épp mikor a harang kondul,
sántikálva útnak indul.
Köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Mátraalji faluszéle,
gyógyultan él öreg néne.
Egyszer te is légy vendége,
jó a lába, fussál véle!

Válasz

Baranyi Ferenc : Nincs

Nincs kényelmetlenebb
az elhagyott barátnál,
emléke lándzsahegy:
naponta többször átjár,
szavait csavarod,
igazát tagadod,
elutasítod magadból,
amit ő elfogadott

Nincs kényesebb dolog
az önigazolásnál,
naponta meginog,
akár szélfútta nádszál,
hajlik a víz felé,
hajlik a part felé,
nyugtatása reszketeg, mint
vízben úszó fellegé.

Nincsen magányosabb
a lelkiismeretnél,
nem falkában harap,
nem sokszorozza testvér,
mégis ezer felől
érzed, hogy meggyötör,
ezerszer húsodba tép, de
meg nem öl, jaj, meg nem öl!

Válasz

Gulyás Pál: A méhekhez

Süt a szép Nap, szép virágot
nyit a boldog július,
most születnek a villámok,
ott, ahol az ég borús.
Kicsi méhek, ti a füvek
halkan zöngő fiai,
legyetek a nyárhoz hűek,
ajtajához hajlani!

Hív a sárga napraforgó,
hív a vadmargaréta,
s a kapor, az ernyőt hordó,
szitakötők hajléka,
az estike is hív nedvvel,
a borzongó levelű,
s kit az éj itat méreggel,
vérehulló fecskefű...

Menj, amerre tetszik néked,
de kerüld el a gonosz
levelű rontó vidéket,
mely tündöklik és oroz!
Szállj le bátran a bodzára,
szállj le bátran a hársra,
szállj a rezgő rezedára
és szállj le az akácra!

Süt a szép Nap, de az esti
felhőkön villám szállong, -
kicsi méh, hozz egy mézcseppnyi
villámot bolyhocskádon!
Pörgesd halkan szempillánkra,
te hallod a perc léptét:
hadd legyen lelkünkön lámpa,
ha ránk hull a sötétség!

Válasz

Szeretet!

Szeretet mostanság igen ritka vendég,
Bizakodunk, talán nem mentél el még.
Te vagy az emberek szívének melengetője,
A hűség és a tisztesség összekötője.

Szeretet nélkül nincs igazi élet,
Nincs ki igazán simogat téged.
A gyermek, ki az édesanyját átöleli,
Tudjuk, hogy a szeretetét fejezi ki.

Sajnos vannak még göröngyös utak,
Hol a szeretet nehezen bukdácsolgat.
Ott nincs is harmonikus élet,
Csak évek múlnak el a reménytelenségbe.

Szeretet ez az érzés a jó Isten ajándéka,
Minden ember életének méltó hagyatéka.
Ha a szeretet, tisztesség itt marad nálunk,
Szebb lesz életünk és soha el nem válunk.

Minden embernek, szíve, vágya,
Hogy boldogságát egyszer megtalálja.
Szeressük egymást úgy, mint gyermekünk,
Boldogok igazán csak akkor leszünk.

(számomra ismeretlentől)

Válasz