Kerner Mariann: Add Uram!

Segíts, hogy napjaimat egyszerűen éljem,
Ne vakítson el dac, harag, vagy érdem!
Ne azt nézzem, ki miért jött hozzám,
Támaszt tudjak adni, ha szükség van rám!
Ne érdekeljen haszon, pénz, hatalom,
Ne vakítson el fényűző siker, és vagyon.
Adj erőt önzetlenségem bátorságára,
Legyen bennem a szeretet jósága.
S méltósága, a búnak, ha vesztek,
Szomorúságaimban árva ne legyek.
Taníts meg az újrakezdés művészetére,
Az apró kis csodáknak észrevételére.
Engedd, hogy adjak, adjak mindenhová,
Higgyem el, az utak visznek valahová.
S hogy hová? Azt meg sose kérdezzem,
Sorsomnak küldetését meg ne kérdőjelezzem.
Döntéseimet vezesse a tiszta szeretet,
Mellőzni tudjam hiú vágyaim, az érdeket!
Vezess, hogy ledobjam az önzés ruhát,
Boruljon rá testemre alázat kabát!
Add, hogy szigorú ne legyek magamhoz,
Lelkem maradjon hűséges a dalhoz.
Hiszen egy kirakó az élet, kacagó játék,
Ne felejtsem hinni, minden nap ajándék.
Türelmetlenségem gőgje tűnjön el!
Kis lépésekért a szívem lobogjon fel!
Csillogó szemekkel tekintsek az égre,
Legyek én uram a béke menedéke!

Válasz

Várnai Zseni:
Száguldó idő

Azt mondják, hogy a szív égő
sebére
legjobb gyógyszer
a száguldó idő!
Én elhiszem,
de egyre
inkább érzem,
hogy az a sebhely
mind nagyobbra nő.
Talán azért,
mert nem tudok feledni,
nem is akarok,
hadd fájjon, ami fáj!
Csak
hulljon könnyem
a könnyek tengerébe,
s fölötte én
mint sikongó
sirály keringjek,
míg majd utolér a sorsom:
nyílvessző,
ólom,
bármi, ami öl...
s nem lesz többé,
mi fájni tudna bennem:
se szív, sem emlék,
ami meggyötör,
ami összetör!

Válasz

Sík Sándor: Isten lánca


Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.

Válasz

Nagyanyámmal
Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt, és én hallgattam csendben.
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat, és boldogság.
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet ő, soha nem kímélte.
Annak ellenére a sorsot nem okolta a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta.
Amikor a munka őt kifárasztotta, még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra.
- Kislányom mondta , soha nem felejtem, a
szavai most is itt csengnek fülemben.
A jóság , és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet.
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak, dobj vissza kenyérrel.
Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor.
Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még
bennem, választ kérnék tőle, s megnyugodna lelkem.
Magamra maradtam, egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik, az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám, örökké míg élek szívemben élsz nékem.

Válasz

Szepes Mária: Kibékülés


Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismer egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

Válasz

Drága Máriám!
Mindkét vers gyönyörű, más szóval nem is jellemezhetem.
Köszönjük szépen, ölellek szeretettel:Anna

Előzmény

Válasz

Kaffka Margit:

Felföldi románc


A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám szólt az asszony. - "Nincs hely idebenn;
Nehéz órám megjő ez éjjelen
A ház kicsiny. - Zokon ne vedd, uram!
Messziről jöttök? - A pitvarba van
Friss széna, - azon elnyughattok épen!"
És megköszönték az Isten nevében.

Éjfél előtt hördül nehéz nyögés,
Péter neszel. "Segitsd, uram, a jámbort!"

- Eredj, Péter, nézd meg, milyen a hold?
- Kinn jártam, uram, - vérszin tűzbe volt.
- Fordulj be hát, - még nincs itt az idő,
Gyújtogató, ki most világra jő.

Éjfélkor hallik panaszos sirám.
- Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!

- Eredj megint és mondd, - a hold milyen?
- Nézvén, késformát vélek látni benn!
Bólint az úr. - Még ez sem jó idő,
Embervért ont, ha most világra jő.

Éjfél után szörnyű jajszó üvölt,
- Ébredj, uram, - segélj! Nem hallod-e?

- A holdat Péter! - A hold tiszta már,
Felhőtlen égről telt, fehér sugár! - - -
- Most megbékél az Isten és a nő,
Ember születik. Betelt az idő.

És enyhe, szent csöndesség lőn a házban. - -

Válasz

Benedek Elek:

Dal a szeretetről


Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.

Válasz

HIT ÁLTAL

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan,
századokon át, új, meg új alakban.
Az énekes nem egyszer névtelen,
nem is ő énekel: a kegyelem!
S az egész földről láthatatlan karban
száll ég felé a csodálatos dallam,
és a fül fenséges harmóniát hall.
Figyelj: ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Azok sorában, akik énekelnek
van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,
roskadt öreg, remegő szívű asszony...
De nincs perc, hogy a himnusz elhallgasson!
mert szájról-szájra, szívről-szívre kel.
Némíts el egyet, ezer énekel.
Új, meg új hang, de ugyanaz a dallam.
Néha leborulok, hogy tisztán halljam,
tele frissességgel, zengő csodákkal.
Hallod? ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Isten Lelke vezényel. Egyet int,
és új énekes lép elő megint.
Így int neked, és így intett nekem.
Meghallja, ha elnémul énekem,
és fáj neki egyetlen hang hiánya,
amint a nagy egészet dirigálja,
s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:
Igen! ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Érzem, rajtam a Karmester szeme
énekelni, kezdeni kezdene,
hogy könnyen, harcom, életem, halálom,
minden szavam, minden szívdobbanásom
ezt, ezt az egyet zengje szüntelen!
Láthatatlan kar énekel velem,
testvéreim hangja körülölel.
nem, nem, a himnusz nem némulhat el!
Legyen a dallam bármilyen nehéz!
szemünk a Karmester kezére néz,
és minden olyan egyszerűvé válik.
Ő segít énekelni mindhalálig.
Könnyel, harccal, élettel és halállal
Ma is: ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Aranyosi Ervin: Isten áldjon!
Mert él az Isten, míg hittel éltetem,
s amíg hiszem, szépül az életem.
Mert hitemmel és vágyammal teremtek,
megalkotója vagyok életemnek.
Ha akarom, hát szépül a világom,
ha célomat, mint élőt, tisztán látom,
ha vágyaimmal a szívem együtt dobban!
E receptet nem tarthatom titokban!
Tudnia kell a lent nyomorgó népnek,
hogy Istenük és maguk ellen vétnek,
amíg a mások bűnéért morognak,
és csak saját gond-piszkukban forognak!
Oly csodás lenne, ha megértenétek,
sebet nyaldosva bújni szörnyű vétek!
Hisz bármit elérhetsz, amit csak akarsz,
ha dühödben nem önmagadba marsz!
Hát bocsáss meg az őrült hatalomnak!
S mától ne hagyd nézni magad baromnak,
kit bármily önkény rút igába hajt,
s ne háborúzz és ne keresd a bajt!
Feledd, mi bántott, légy nagy vonalú,
s tudd meg, nem léted eleme a bú!
Engedd, hogy mától szeretet vezessen,
engedd, hogy szíved fényszóród lehessen.
Teremts tehát, hisz ott él benned Isten,
segíts magadon és engedd, hogy segítsen!
Képzelj magadnak élhető világot,
s légy teremtésed által is megáldott!
Aranyosi Ervin © 2015-04-17.

Válasz