Benedek Elek : Dal a rózsáról...

Virágos kertemnek legszebb ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Megbűvölten állok, hogyha reád nézek,
Szívem megigézed.

Vannak e világon szebbnél szebb virágok,
Gyönyörködve néz le az áldott nap rájok,
De mikor rózsát lát, más az ő nézése,
A gyönyörködése.

Költők a legszebb dalt te rólad dalolják,
Mikor a méhek a szín mézet te rólad rabolják,
Nem is kert az a kert, ahol rózsa nincsen,
Megverte az Isten.

Leány a templomba nem megy nálad nélkül,
Te rólad nevezik az arcot, ha szépül.
Nem is lány az a lány, kinek nincs rózsája,
Bús a háza tája.

Töviset az Isten azért adott néked,
Hogy még annál jobban kívánjanak téged.
Kinek vére csordul a te tövisedtül,
Hiszi: szebb lesz ettül.

A te illatodnak nincs a földön párja,
Vélnéd, a mennyország kapuját kitárja:
Kapuját kitárja s minden illatával
Egy-egy angyal szárnyal.

Ó szépséges virág, kertem ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Bár mindig virulnál, folyton illatoznál,
Sose hervadoznál! 

Válasz

György Emőke:

Addig,...amíg...


Addig, szép az élet minden perce,
Amíg, milliónyi csillag ragyog éjjel.
Addig, gyermek nevetése csengjen,
Amíg, a Nap keleten, bíboron ébred.

Addig, ne csak sóhajok szálljanak,
Amíg, van kinek elsírni a bánatot.
Addig, hálaimák is szóljanak,
Amíg, van, kitől kérni a bocsánatot

Addig, a pillanat is nagy érték,
Amíg, egy kis virág is örömöt okoz.
Addig, a boldogság örök emlék,
Amíg, a szeretet, szívünkben tavaszt hoz.

Addig, szépsége lesz az életnek,
Amíg, szeretet is létezik a földön.
Addig, még csodák is történhetnek,
Amíg, pajkos szél suhan át a mezőkön.

Addig, fog egy mosoly gyógyítani,
Amíg, szeretet győzi a gyűlöletet.
Addig, a félszen dal fog enyhítni
Amíg, anyák vállalják, a gyereket.

Addig, népek békében élhetnek,
Amíg, hit és remény él az emberekben,
Addig, nincs ereje az ördögnek,
Amíg, hiszünk a fennvallóban: Istenben.

Addig, értelmet nyer perc és óra,
Amíg, még észrevesszük a rosszban a jót
Addig, higgyünk- így válik valóra,
Amíg, egy meleg mosoly hoz boldogságot.

Addig, csendben vigyük keresztünket,
Amíg, megérünk sok, szép lenyugvó napot.
Addig, bűntelen éljük létünket,
Amíg, nem fogadunk sátáni meghívót.

Addig, életünk nem egy rossz dolog,
Amíg, apró csodának élünk mindent meg.
Addig, amíg bennünk a tűz lobog,
Gyönggyé válik a könny, mely szemünkből pereg

Válasz

Heltai Jenő: Egy asszony keze

De jó egy kis kezet
A kezünkbe fogni,
A karcsú ujjakra
Szavakat lehelni,
Csókokat dadogni,
A finom ereken,
Mint kék tengereken
Kábulásba veszve,
Elhajózni messze,
Sehol meg nem állni,
Folyton jönni, menni,
végül partra szállni,
Végül megpihenni
Rózsaszín szirteken
Koráll-szigeteken,
Az éles körmökön,
örök örömökön.

Ó, áldott asszonykéz,
vágyak forralója,
Gondok altatója,
Izzó homlokomon
Hűvös fehér pólya,
Drága élő bársony,
Te maradj a társam,
Örökre, örökre.
Mikor sírdogálok
Könnyem te töröld le,
Te szoríts marcangolj,
Ha lázad a vágyam,
Mikor valami fáj,
Te simogass lágyan,
S halottas órámon
Bús szemfedő selyme,
Te hullj takarónak
Megtört két szememre,
Elnémult szívemre.

Válasz

Kálnoky László: Meztelen szív

Csupasz szívem a tenyeredbe vetted,
és lüktetése szórakoztatott;
majd felmutattad azt a többieknek,
kissé büszke és kissé meghatott
mosollyal, hisz te műveltél csodát
a szerkezettel, melyet félredobtak;
ha akadozva is, ketyeg tovább;
életre keltettél egy tetszhalottat.
De lásd, a szív nem zenélődoboz;
talán csak egy dalt tud, de mégse gép,
melyet akárki működésbe hoz,
csak föl kell nyitnia a fedelét.
A meztelen szív inkább valami
elvadult, beteg állathoz hasonlít,
ha meglepik, hangját sem hallani,
holtnak teszi magát, s vackára omlik;
megkopasztva, nyúzottan didereg,
– ép korában sem volt valami edzett –,
hártyánál véknyabb bőre csupa seb,
s felszakad, alighogy hegedni kezdett;
minden belészúrt pillantás tövis,
és most szabad prédája bárkinek…
Mit várjak másoktól, ha még te is
kiszolgáltatsz egy védtelen szívet?

Válasz

Wass Albert: Igazgyöngyök


Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a Hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a Hold...
S a mélybe hullott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek...

Válasz

Aranyosi Ervin: Hegyi patak
Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.

Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.

Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.

Válasz

Horváth M. Zsuzsanna: Szédült napraforgó


A Nap magasan jár fenn az égen,
sugara melegen cirógat, éget,
Szomjas a Föld, esőcseppre vágyik,
hűsítő zápor jöhetne máris!

Távolban nézem a sárga mezőt,
napraforgó tengernyi... szára erős.
Élénk színe vakító káprázat,
hervadt szirmai esőt várnának.

Hűs szellő simogatja lágyan...
Szédület ez, tán a napraforgó tánca?
A messzeségben tengernyi sárga pont,
beborul az ég, végre nyári záport hoz.

Válasz

Nagyanyám...

Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt, és én hallgattam csendben.
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat, és boldogság.
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet őt, soha nem kímélte.
Annak ellenére a sorsot nem okolta, a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta.
Amikor a munka őt kifárasztotta, még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra.
- Kislányom mondta, soha nem felejtem, a
szavai most is itt csengnek fülemben.
A jóság, és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet .
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak, dobj vissza kenyérrel.
Drága kicsi lelkét visszasírom, sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor.
Az a sok - sok kérdés, ami itt maradt még
bennem, választ kérnék tőle, s megnyugodna lelkem .
Magamra maradtam, egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik, az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm, magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám, örökké míg élek szívemben élsz nékem
Széll Péter

Válasz

Álmodozás

Nem megyek világ körüli útra
Engem senki nem visz magával
Maradok kies honomban
A szomorú szív, s a bánat.

Nekem nem zugnak tengerek.
Csak ha már elmegyek
Egy másik világba,
a por zúdul utánam.

Sziklák és bércek
Másnak kellenek
Nekem csak a látképek.
A távolról kéklő hegyek

A Nagy szurdok mélye
Sosem fenyeget.
A Niagara se ijeszt meg
Hogy a víz elveszejt.

Olasz freskókra nem nyílik szemem,
Hol a képzelet száguld velem.
Mindez nagyon messze van
nekem. Nem érhetem el.

Nem sétálok őserdőben.
Oroszlános szavannán,
Csak a bezártság érzete
E testbe, ez marad rám.

Mégis a képzeletem.
Messze tájra visz.
Ott mindez egy helyen.
megvan nekem is.

Csodák a világból.
Nem hét, rengeteg, több száz.
Sok dolgot látok,
Millió apró csodát.

Kegyes ajándék az élettől,
Ennek is örülni kell.
Még él ez a test.
S benne én leszek.

Ha egyszer vége lesz
Eltűnnek ezek a percek.
S nem lesz többet,
Irányítható a képzelet.

(számomra ismeretlentől)

Válasz

Nagyon szívhez szóló vers, köszönjük szépen drága Máriám!
puszim:Anna

Előzmény

Válasz