Ősz apánk.

Az ősz hajnali csöndje, felrepít egy kicsit
Az éjjel már elszaladt, még álmodozom picit
Minden áldott reggel, ahogy őszünk beköszöntött
Bennem az ébredés, eképp érlelődött

Csillámos emlékek, borzolják arcomat
Néha nagyon nehéz, egy magányos alkonyat
Néha olyan nehéz, a múltat újra élni
Néha olyan nehéz… szeretni,… remélni…

Az ősz itt kopogtat ajtómon, de nem szól
Magányos most ő is, már fáradt az avartól
Olyan sokszor járta már körbe a világot
Tán nem is tudok olyat, amit még nem látott

Az ősz mindnyájunknak, egy kis elmúlást hoz
Vibráló emlékek, mint a délibábok
Emlékezz most Te is, mi rég kedves volt
Emlékezz a szépre, hol boldogságod honolt…

Ősz apánk, ősz fején, hordoz mindig minket
Abba őszült bele, hogy látta lépteinket
Mert mikor boldog vagy, ősz apánk is boldog
De mikor csak sírtál, Ő is veled zokog…

Ehj, sárguló levél, zúgó őszi szellő!…
Tán megsúghatnád nekem, merre visz az erdő!
Mert ősz-erdőben járunk, tudom mindahányan
Annyi fájdalom van, e kegyetlen világban!

Bölcselő ősz apánk, kopogtass be hozzánk!
Hozd el a megértést, azt annyira vágynánk!
Hozzál jó szándékot, hozz egy kedves mosolyt
Hozz el a szívedből… s lesz, ahogy régen volt…


Árvai Attila© 2012-10-19

Válasz

Ha csak egy dolgot adhatnék

....Az lenne a szívem,
benne minden szeretetem.

Ha mindent adhatnék neked,
rózsacsokrot hoznék naponta,
az ágyadba ezernyi puha szirmot
hordanék nagy halomba.
hoznék messzi dörgést, csendes esőt,
hogy dédelgessenek álmodba,
ringva..
zöld fűből szőnyeget
terítenék lábad elé,
hogy álmodozva megpihenj,
míg véd egy ősöreg fa árnya,
ölel a színes őszi pára.

Hoznám az óceán hullámait,
elűzném a tűző napot,
befognám én a teliholdat,
és azért mondanék imát,
hogy tudjam, szíved mire vágy.

Ha mindent adhatnék neked,
mindezt begyűjteném,
de ha az adomány csak egy dolog lehet,
a szívem adnám néked én,
melyet feszít a szeretet,
hiszen már úgyis a tiéd.

**** Gregory E. lang ****

Válasz

Gál Mária:
Mégis szép


Hűvös az éj, hallgat a csend,
behunyt szemű házak felett
sötét fátylak lengedeznek,
átölelnek gondolatok,
azt kérdezem önmagamtól,
milyen is volt az életem,
csalódott vagy elégedett
útravalót adott szívem?

Út, amelyen végig mentem,
olyan volt, mint virágos kert,
vagy olyan, mint zúgó folyó,
tajtékozva elrohanó,
sima úton haladt sorsom,
kemény sziklák állták utam,
melyeket csak könny lágyított?

Az ifjúság tarka álma,
a léleknek nemes vágya,
örömteli pillanatok,
akkor tudtam, boldog vagyok,
legszebb emlék, mi létezhet,
amit ember nem feledhet,
amíg élek, velem lesznek,
erőt adnak életemnek.

Séta közben átöleltél,
fogtad kezem, úgy vezettél,
álmainkról a szivárvány
képet festett az ég alján,
táncot jártak a fellegek,
pilleszárnyon szálltak percek,
nem számoltuk az éveket,
mert szerettük az életet.

Emlékszem a zöld erdőkre,
a megbúvó tekergőkre,
térdig érő volt a harmat,
csókot hintett permet ajka,
az ébredő Természetre,
játszadozó, friss szellőre,
ásítozó virágkelyhe
kelő napot köszöntötte.

Langyos eső mosta arcunk,
ragyogtak ránk a csillagok,
mikor tenger partját jártuk,
elvarázsolt, úgy csodáltuk,
lenyugvó Nap fénykorongja
tengert, eget összefonta,
üzenetét tűzzel írta.

Az idő lassan elhaladt,
minden, mi volt, múlt marad,
sírig tartó nagy szerelem,
hamuvá lett, eltemettem,
barátságok - még maradtak,
szívem, lelkem vigasztalja,
de feledés táncol rajta.

Édesanyám bölcs tanácsa
fülemben cseng, ő jól látta,
"minden szép szó vasajtót nyit,
a hit, remény, mindig segít,
szeress, akkor boldog lehetsz,
lásd meg a jót, és a szépet,
add másnak is kicsit szíved".

Válasz

Aranyosi Ervin -

A jó, öreg Ősz, visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.
Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: - a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? - Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

Válasz

Kertem alján..
Ebben a versben az ősz bucsúzik téli álomban szenderűlve és a kikeletről álmadozva várva a tavaszt ...köszönöm ...

Válasz

Tasnádi Varga Éva: Őszi vers

Esti virágok
csöndben csukódnak,
udvar fénylik
mézsárga holdnak.

Némák a fák is,
levél se rebben,
tücskök beszélnek
szép őszi kertben.

Kút vize hallgat,
néha megloccsan,
bogárhad alszik
fázó bokorban.

Halkan harangoz
katángok szára:
-Hó hull fejünkre
majd nemsokára!

Válasz

Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.

Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.

Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.

Válasz

Heltai Jenő: ŐSZ


Nyomon kísér az éjszakába
Valami halk, sejtelmes ének.
A csöndességben az öreg fák
Egymásnak titkokat mesélnek.

Szelíden egymáshoz simulnak
A mesemondó, karcsú ágak
És mintha mindnek lelke volna,
Suttognak, sírnak, muzsikálnak.

Majd elhallgatnak. Bántja őket
Az őszi éjjel szörnyű csendje
S reszketve, félve összebújnak,
Mintha a lelkük dideregne.
A szél suhogva vág közéjük,
A sok levél sóhajtva rezdül -
A hervadás fehér tündére
Most megy az éjszakán keresztül.

Válasz

Levél az erdőből ....
Szép és tartalmas levelet olvashatunk mely az idő mulását tárja elénk ,a cselekmények azok melyek rámutatnak az évszak rejtelmeire ,,,,köszönöm,,,,

Válasz

Hárs László: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."

Válasz