Reviczky Gyula: Virágok

Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedved egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör neki.

Válasz

Wass Albert: Az aranymadár .


Amikor már nagyon fáradt leszel,
és nagyon céltalannak érzed a sorsodat:
egyszerre csak érted üzen a a zöld erdő.
Először csak egy kis szellővel,
mely csak úgy végigsurran melletted az utcán.
Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit,
de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák. . .
illatukat neked gyűjtik a rét virágai. . .
jöttödet lesi az ösvény. . .
jöjj, siess. . . !

Fájva döbben meg tőle a szíved. Torkodat folytogatja a honvágy.
De nem mehetsz.
Nem eresztenek a láncok, amiket rádraktak a gonosz varázslatok.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen,
és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő.
Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat,
és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.

Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét.
Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán,
és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.

Valami megpattan benned akkor.

Szemedből előtörnek a könnyek,
elmossák rólad a láthatatlan láncokat,
kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken,
bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között.

És te elindulsz majd ezen az ösvényen.
Keletnek, mindig csak keletnek,
amerre a sárgarigó hív.
Így.
Most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak.

Válasz

Ha nem sietve is de itthagy szeptember is ,kehull a hársfalevél ,bükkfalevél ,jön az őszi magány és nincs messze a tél ...köszönöm ...

Válasz

Szeptemberi lomb

Várj még, ne siess, szeptemberi lomb,
A hegyeken még szól a kolomp,
Még messze a tél.
A te helyed még fenn van a fán:
Hova lesz, ha te nem szólsz, az őszi magány?
Várj, hársfalevél,
Várj, bükkfalevél!

Várj még, ne siess, szeptemberi szív,
Hiszen érted már, hogy a szél hova hív:
Nincs messze a tél.
Kell még holnap is, aki énekel:
Az énekléshez élni kell.
Várj, hársfalevél,
Várj, bükkfalevél!

Sik Sándor

Válasz

Magyar vagyok

Magyar vagyok, magyar,magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

Pósa Lajos

Válasz

Bár még napközben nagyon kellemes az idő, de már a fákon színesednek a levelek és hűvösek a reggelek.
Köszönjük a szép verset Gizikém.

Előzmény

Válasz

Zelk Zoltán
Ez már az ősz..

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

Válasz

Olyan kedves gondolatok a hajnali órákban ,,,köszönöm Mária ezt a szép verset ,,,,

Már csípi arcom, a hajnalnak szellője,
Csodálom a hajnalt, mint e világi érzést,
A hajnalunk csodája, minden szívnek álma,
Hajnalban, ha nézem kicsiny udvarunkat,
Vedd észre hát Te is, a hajnal üzenetét,
Hajnalpír, ha eljő egy varázsos reggelen,
De kincseim Rád hagyom,… s a kéklő hajnalokat…

Válasz

Köszönjük a szép verseket Mária, és bizony már hajnalonként kezd egyre hűvösebbé válni az idő! :-(

Előzmény

Válasz

Hajnal.

Már csípi arcom, a hajnalnak szellője
Ha az égre néznék, könnyem előjönne
A világ még pihen, e kéklő álmodásban
De szívem már zakatol, búsul egymagában

Csodálom a hajnalt, mint e világi érzést
Napunk még nem dereng, de egünkön a sejlés
Fények még nincsenek, mozdulatlan minden…
Félek egymagamban de, hogy szeretsz, érzem

A hajnalunk csodája, minden szívnek álma
De később feltámad majd szenvedélyünk árja
Mert a hajnal az, mi elvezet majd hozzád…
Jól tudom meg kapom, e néhány boldog órát

Hajnalban, ha nézem kicsiny udvarunkat
Látok virágokat, hogy nappal majd dalolnak
Dalolna szívem is, ha úgy csak megszeretnéd
Érints majd meg kérlek,… lelkem megmentenéd

Vedd észre hát Te is, a hajnal üzenetét
Attól ne félj soha, hogy nem állnék majd melléd
Mert mikor elindulsz, egy újabb nehéz napon
Szorítsd meg a kezem… egy derengő hajnalon

Hajnalpír, ha eljő egy varázsos reggelen
Dobd ki rémálmodat nézd, itt van a kezem!
Szívedet is látom, de benne fájdalmadat!
Átveszem most Tőled, nékem nem áldozat

Látod, hogy átadtad, most e fájó kelyhet
Így megtalálhat újra, kedves szép reményed
Én most viszem mesze földre, fájó bánatodat…
De kincseim Rád hagyom,… s a kéklő hajnalokat…


Árvai Attila© 2012-05-10

Kellemes szép áldott új hetet kívánok.

A közösségnek,szeretettel.Mária.

Válasz