Nagyanyámmal
Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt, és én hallgattam csendben.
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat, és boldogság.
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet ő, soha nem kímélte.
Annak ellenére a sorsot nem okolta a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta.
Amikor a munka őt kifárasztotta, még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra.
- Kislányom mondta , soha nem felejtem, a
szavai most is itt csengnek fülemben.
A jóság , és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet.
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak, dobj vissza kenyérrel.
Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor.
Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még
bennem, választ kérnék tőle, s megnyugodna lelkem.
Magamra maradtam, egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik, az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám, örökké míg élek szívemben élsz nékem.

Válasz

Szepes Mária: Kibékülés


Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismer egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

Válasz

Drága Máriám!
Mindkét vers gyönyörű, más szóval nem is jellemezhetem.
Köszönjük szépen, ölellek szeretettel:Anna

Előzmény

Válasz

Kaffka Margit:

Felföldi románc


A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám szólt az asszony. - "Nincs hely idebenn;
Nehéz órám megjő ez éjjelen
A ház kicsiny. - Zokon ne vedd, uram!
Messziről jöttök? - A pitvarba van
Friss széna, - azon elnyughattok épen!"
És megköszönték az Isten nevében.

Éjfél előtt hördül nehéz nyögés,
Péter neszel. "Segitsd, uram, a jámbort!"

- Eredj, Péter, nézd meg, milyen a hold?
- Kinn jártam, uram, - vérszin tűzbe volt.
- Fordulj be hát, - még nincs itt az idő,
Gyújtogató, ki most világra jő.

Éjfélkor hallik panaszos sirám.
- Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!

- Eredj megint és mondd, - a hold milyen?
- Nézvén, késformát vélek látni benn!
Bólint az úr. - Még ez sem jó idő,
Embervért ont, ha most világra jő.

Éjfél után szörnyű jajszó üvölt,
- Ébredj, uram, - segélj! Nem hallod-e?

- A holdat Péter! - A hold tiszta már,
Felhőtlen égről telt, fehér sugár! - - -
- Most megbékél az Isten és a nő,
Ember születik. Betelt az idő.

És enyhe, szent csöndesség lőn a házban. - -

Válasz

Benedek Elek:

Dal a szeretetről


Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.

Válasz

HIT ÁLTAL

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan,
századokon át, új, meg új alakban.
Az énekes nem egyszer névtelen,
nem is ő énekel: a kegyelem!
S az egész földről láthatatlan karban
száll ég felé a csodálatos dallam,
és a fül fenséges harmóniát hall.
Figyelj: ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Azok sorában, akik énekelnek
van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,
roskadt öreg, remegő szívű asszony...
De nincs perc, hogy a himnusz elhallgasson!
mert szájról-szájra, szívről-szívre kel.
Némíts el egyet, ezer énekel.
Új, meg új hang, de ugyanaz a dallam.
Néha leborulok, hogy tisztán halljam,
tele frissességgel, zengő csodákkal.
Hallod? ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Isten Lelke vezényel. Egyet int,
és új énekes lép elő megint.
Így int neked, és így intett nekem.
Meghallja, ha elnémul énekem,
és fáj neki egyetlen hang hiánya,
amint a nagy egészet dirigálja,
s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:
Igen! ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Érzem, rajtam a Karmester szeme
énekelni, kezdeni kezdene,
hogy könnyen, harcom, életem, halálom,
minden szavam, minden szívdobbanásom
ezt, ezt az egyet zengje szüntelen!
Láthatatlan kar énekel velem,
testvéreim hangja körülölel.
nem, nem, a himnusz nem némulhat el!
Legyen a dallam bármilyen nehéz!
szemünk a Karmester kezére néz,
és minden olyan egyszerűvé válik.
Ő segít énekelni mindhalálig.
Könnyel, harccal, élettel és halállal
Ma is: ,,Hit által! Hit által! Hit által!"

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Aranyosi Ervin: Isten áldjon!
Mert él az Isten, míg hittel éltetem,
s amíg hiszem, szépül az életem.
Mert hitemmel és vágyammal teremtek,
megalkotója vagyok életemnek.
Ha akarom, hát szépül a világom,
ha célomat, mint élőt, tisztán látom,
ha vágyaimmal a szívem együtt dobban!
E receptet nem tarthatom titokban!
Tudnia kell a lent nyomorgó népnek,
hogy Istenük és maguk ellen vétnek,
amíg a mások bűnéért morognak,
és csak saját gond-piszkukban forognak!
Oly csodás lenne, ha megértenétek,
sebet nyaldosva bújni szörnyű vétek!
Hisz bármit elérhetsz, amit csak akarsz,
ha dühödben nem önmagadba marsz!
Hát bocsáss meg az őrült hatalomnak!
S mától ne hagyd nézni magad baromnak,
kit bármily önkény rút igába hajt,
s ne háborúzz és ne keresd a bajt!
Feledd, mi bántott, légy nagy vonalú,
s tudd meg, nem léted eleme a bú!
Engedd, hogy mától szeretet vezessen,
engedd, hogy szíved fényszóród lehessen.
Teremts tehát, hisz ott él benned Isten,
segíts magadon és engedd, hogy segítsen!
Képzelj magadnak élhető világot,
s légy teremtésed által is megáldott!
Aranyosi Ervin © 2015-04-17.

Válasz

Aranyosi Ervin: Bizalom

Tudod, ha bizalmad másokban elveszted,
a békéd galambját végleg elereszted.
Hit, remény, szeretet nála marad végül,
és te földhöz ragadsz, boldog álmok nélkül!
Ha nem hagyod vágyad szél szárnyán repülni,
a lét mocsarában fogsz majd elmerülni,
mert bizalom nélkül, az ember tehetetlen,
mindent elveszítve, marad szeretetlen.
Csukott szemmel nem látsz, nyisd hát ki szívedet!
Az út a sötétből a fény útján vezet.
A szeretet a fény, gyertya a bizalom,
soha nem veszthetem, tiszta szívvel adom!

Aranyosi Ervin © 2014-08-27.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Válasz

Aranyosi Ervin
A legszebb szív
Egyszer, nagyon régen, egy város főterén,
megjelent egy ifjú, nyalka, deli legény.
Arról áradozott, büszkén mondogatta,
milyen szép a szíve: ép minden darabja.
A népek csodálták szíve simaságát,
tökéletességét, s nem találták mását.

Nem volt karcolása, nem volt repedése,
seb sem csúfította, szép volt a verése.
Nem hiába büszke ifjú viselője,
a szíve tökélyét nem vitatják tőle...

Ám most egy morajlás. Megnyílik a tömeg.
Közeledni látszik egy halk szavú öreg.
Mintha csak magának beszélne a bátya,
- görbe hátat takar, elnyűtt vén kabátja.
Csendesen megszólal, igen bölcsen érvel:
Az ifjú szép szíve övével nem ér fel.

A tömeg figyelme immár rá irányul,
de jő' már az ifjú, Ő sem marad hátul.
Harag támad benne, - Hogy ez mit merészel!
Hogy szállhat versenybe az Ő szép szívével?

Hasonlítsuk össze, vedd le a kabátod!
S ím a vén embernél erős szívet látott.
Hangos dobbanása messzire hallatszott,
ám külső szépsége többeket aggasztott.

Tele volt sebekkel, több darabból vérzett,
mi is tartja össze, egybe az egészet?
Hiányzó részeit máshonnan pótolták,
nem is válogatva, csak úgy, összehordták.

Pár lyuk is tátongott, ütött-kopott darab,
csodálja az ember, hogy még egyben marad.
Ám az öreg mondá: Fogjátok fel ésszel,
el nem cserélném én az ifjú szívével.

Megismerek rajta minden egyes sebet,
minden sérülése egy-egy embert jelent,
kiknek ajándékul szeretetem adtam,
szívemből kitépett egy-egy kis darabban.

Pár darabkát én is kaptam viszonzásként,
s nem bántam a cserét, ma sem tennék másként.
Mert akik szeretnek, szívből kapnak, s adnak,
szerető szívedet ne tartsd meg magadnak.

A kis szívdarabkák gyönyörű emlékek,
azok, kiktől kaptam, mind szívemben élnek.
Megosztott szeretet fűzi össze lelkünk,
mindig emlékeztet, mily jó volt szeretnünk.

Néha olyan is volt, amikor csak adtam,
szívemért cserébe viszonzást nem kaptam.
A szeretet jelent egy kis kockázatot,
- de hidd el, megéri, ezért kockáztatok.

Néhány sebből vérzik, lyuk is van már rajta,
szerettem olyat is, aki nem akarta.
Egyszer tán megérti, s visszatér majd hozzám,
befoltozva szívem, szeretetet hoz rám.

Látod, kedves fiam, ezért szép a szívem,
mert használni mertem, istenemhez híven.
S lám, az ifjú ember szeme megtelt könnyel,
nem tudott elmenni, hencegő közönnyel,
inkább az öreghez még közelebb lépett
és a szép szívéből egy darabot tépett.

Reszkető kezével az öregnek nyújtja,
szeretet példáját tőle megtanulja.
Az öreg is adott megtépett szívéből,
s az ifjú szív dobog a szeretetétől.

Nem oly tökéletes, mint annak előtte,
ám szebb, a szeretet fonala beszőtte.
Arcukat a mosoly szép keretbe fonta,
szemük tiszta fényét be is aranyozta.
Elbúcsúztak szépen, aztán útra keltek,
szerető szívükben megnyugvásra leltek.

Milyen szomorú is, ha utad úgy járod,
tökéletes szíved önmagadba zárod.
Hiányzik belőle az öröm, a szépség.
Engedd, hogy nevüket mások belevéssék!

Válasz

Aranyosi Ervin

Szabadítsd fel lelked!

Kell-e tanítanom másokat a jóra?
Hányan áhítoznak néhány, kedves szóra?
Oly sokan szeretnék, s félnek elfogadni.
Azt hiszik cserébe, kell valamit adni!
Talán túl nagy lépés? Nem létező álom?
Hiszem, ha akarom, titkát megtalálom!
Csak akkor működhet, ha mások megértik,
ha a szeretettől szívüket nem féltik.

Csak egyként javítunk ezen a világon,
ha át tudunk lépni falakon, határon,
mely elszakít minket isteni valónktól,
elválaszt a léttől, a bennünk lakótól.
Figyeld hát az érzést, mely lelkedben ébred,
kövesd vágyaidat, ez vezessen téged!
Tudd meg, ez a világ, nem más, mint egy játék,
s maga a teremtés, az isteni ajándék.

És ha az életed csak egy játék lenne,
mit keres félelem és aggódás benne?
Haragod és dühöd, engedd el, bocsáss meg!
Saját vétkeidet egyszerűen bánd meg!
Szabadítsd fel lelked, súlytalanná téve,
s lásd meg az igaz fényt, sötétből kilépve!
Próbálj végre élni, s ne féld a halálod!
Az életed kulcsát magadban találod!

Keresd meg e kulcsot, s szabadítsd ki magad,
bilincseid dobd el, s lásd azt, ami marad!
Nyisd fel csukott szemed, így nézd a világot,
terhek nélkül, hidd el, sokkal szebbnek látod.
És ha már szabad vagy, s a szenvedésnek vége,
szálljon szép szívedre tiszta fény és béke!
Kezdj el másokért is megnyílt szívvel tenni,
engedd a lelkedet őszintén szeretni!

Válasz