Bűnbánó vallomás ...

Urunk irgalmazz nekünk,
panasz helyett, mély hála
tölthesse be, életünk.
Atyánk mind a két kezed,
áldásokkal van tele,
kinek szíve Fiadé,
annak: mennyben lesz helye
...köszönöm ...

Válasz

Bűnbánó vallomás!

Bűnbánattal borulunk
orcád elé, Istenünk,
Te áldással jössz felénk,
de hálátlan a szívünk.
Jóságod megszégyenít,
arcunk: szégyentől pirul,
hiszen Igéd naponta,
szívünk asztalára hull.
Sokszor támad ellened,
lázadó szívünk, szavunk,
mivel nem tervünk szerint
telik el, óránk, napunk.
Olyan hamar feledjük,
csak javunkat keresed,
midőn nyomasztó terhünk,
vállainkról leveszed.
Valljuk könnyes bánattal,
hálátlan néped vagyunk,
sokszor hisszük az a jó,
amit kigondol agyunk.
Mellünk verve, kiáltjuk,
Urunk irgalmazz nekünk,
panasz helyett, mély hála
tölthesse be, életünk.
Atyánk mind a két kezed,
áldásokkal van tele,
kinek szíve Fiadé,
annak: mennyben lesz helye

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. IX. 14.

Válasz

Szuhanics Albert: Taníts meg Uram!

Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...

Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...

Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!

Hogyan tehessem? Taníts meg engem;
Új reményt adni csüggedelemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!

Szuhanics Albert
(Debrecen, 2008. szeptember 30.)

Válasz

Köszönöm, nagyon szép ez a vers, de szomorú.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Előzmény

Válasz

Fésűs Éva
Szeptemberi szomorúság

Valaki titkon oltja a fényt.
Valaki búsan jár a mezőkön,
lankad a mályva, halkul az ének,
valaki oltja a fényt.


Valaki titkon szívja a bort.
Szökik a szesz e pincevilágból,
apad a szívünk, csöpp csodahordó,
valaki szívja a bort.


Valaki titkon törli a színt.
Sárgul a lomb és sápad az arcunk,
ráncosodik már körte az ágon,
valaki törli a színt.


Valaki titkon lopja a dalt.
Vízben a békák mind berekedtek,
hallgat a mély kút, némul a visszhang,
valaki lopja a dalt.


S valami nagyon fáj, ami nincs.
Valaki titkon jár a mezőkön,
érzem a létét, és a szívemben
valami fáj, ami nincs.

Válasz

Ez igy van a valóságban is a nincsenség kellemetlen helyzetet szül ,igyhát gyüjtögessünk minden percen ,,,köszönöm ,,,,

Válasz

Aranyosi Ervin: Mókus és a mogyoró

Egy mókusnak boldog óra,
ha rálel egy mogyoróra.
- Tudod, ősszel az a dolgom,
eleségem összehordom.
Mikor a tél reám köszönt,
élvezem a kajaözönt.
A hó alá nem kell lesnem,
- ilyenkor kell megkeresnem...
Három hónap kemény meló:
Aztán pihenhetek - de jó!
Ám, ha kevés az eleség,
zsörtölődik a feleség.
Így hát készülök a télre,
minél többet teszek félre!

Válasz

A menekülő .....
Szeretnénk mindent magunkkal vinni mert belénk rögződnek az emlékek de ha mégis eltávozunk itthagyunk mindent mert semmi nem a miénk ....köszönöm ....

Válasz

Ha jön az ősz .....
A költő az őszt választotta az ő megmentőjének , kedvesét szólitva meg a lelke megvigasztalására ,áldva azt az utat melyen feléje haladnak ....köszönöm szeretettel .....

Válasz

Reményik Sándor - A menekülő

Ha menni kell, magammal sokat vinnék.
Az egész édes, megszokott világot.
Rámástul sok, sok kedves drága képet
és egy pár szál préselt virágot.
Vinnék sok írást, magamét, meg másét
sok holt betűbe zárt eleven lelket
s hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam
hintám, amelyen legelőször szálltam
a keszkenőm, mivel rossz másba sírni
a tollam, mert nem tudok mással írni.
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
gyötrődő lelkem alagútjain.
Olvasgatnám az ablakok sorát
simogatnám a fecskefészkeket
s magamba színék minden verkliszót
mint bűbájos, mennyei éneket...

Utánam honvággyal tekintenének
az ajtók mind, és mind a pitvarok
szeretnék mindent, mindent magammal vinni
és mindent itt hagyok

Válasz