Aranyosi Ervin -

A jó, öreg Ősz, visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.
Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: - a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? - Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

Válasz

Kertem alján..
Ebben a versben az ősz bucsúzik téli álomban szenderűlve és a kikeletről álmadozva várva a tavaszt ...köszönöm ...

Válasz

Tasnádi Varga Éva: Őszi vers

Esti virágok
csöndben csukódnak,
udvar fénylik
mézsárga holdnak.

Némák a fák is,
levél se rebben,
tücskök beszélnek
szép őszi kertben.

Kút vize hallgat,
néha megloccsan,
bogárhad alszik
fázó bokorban.

Halkan harangoz
katángok szára:
-Hó hull fejünkre
majd nemsokára!

Válasz

Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.

Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.

Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.

Válasz

Heltai Jenő: ŐSZ


Nyomon kísér az éjszakába
Valami halk, sejtelmes ének.
A csöndességben az öreg fák
Egymásnak titkokat mesélnek.

Szelíden egymáshoz simulnak
A mesemondó, karcsú ágak
És mintha mindnek lelke volna,
Suttognak, sírnak, muzsikálnak.

Majd elhallgatnak. Bántja őket
Az őszi éjjel szörnyű csendje
S reszketve, félve összebújnak,
Mintha a lelkük dideregne.
A szél suhogva vág közéjük,
A sok levél sóhajtva rezdül -
A hervadás fehér tündére
Most megy az éjszakán keresztül.

Válasz

Levél az erdőből ....
Szép és tartalmas levelet olvashatunk mely az idő mulását tárja elénk ,a cselekmények azok melyek rámutatnak az évszak rejtelmeire ,,,,köszönöm,,,,

Válasz

Hárs László: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."

Válasz

Kóródi László

Nyári képek

Vicsorgatta fogát a lángoló nyár, a bősz,
tikkadt lelkeinkben még most is elidőz.
Mért volt oly mostoha a hosszú, forró nyár,
pedig látta a síró kerteket, hogy mind esőre vár.

De azért akadtak, kik legények voltak a gáton,
a zöldellő levelek fenn, a magas fákon.
Otthont adtak újra a fészkelő madárnak,
nyugodtan pihentek, kik fiókákra vártak.

Vidáman énekelt fülemüle s rigó,
árnyas fák tövében pihent a vaddisznó.
Bezzeg az udvarban kakasom, őkelme
a rekkenő hőségtől szárnyait emelte.

Cifrán kukorékolt, nem volt az már fura,
így adván tudtunkra, hogy ő az udvar ura!
A déli pihenőt büszkén elrendelte,
hűséges tyúkjait a hűvösbe terelte.

Így, augusztusnak delén másabb lett az élet,
eső köszöntött ránk, lelkünk újraéled.
Tarlónak lyukából fütyül már a szél,
a szemközti faágról bús varjú beszél.

Összehúzta magát a gőgös nyár, a bősz,
közeleg szeptember szekerén az ősz.
De azért adjunk csak esélyt még a nyárnak,
daloljon csak a szél, az ősz egy kicsit várhat!
2015. augusztus 20.
(Poet.hu)

Válasz

Benedek Elek Reggeli dal

Felébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik,
Madár dalolása messzire elhallszik.



Harmat rezeg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben.
S dalol a kis madár mindig ékesebben.



Fölkelt a méh is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka, röppenésre készen,
Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.



Dalolj madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,
Dalolj, amíg a szép napok le nem járnak.
Majd jön az őszi szél, elhervad a virág...
Dalold, amíg lehet! ó, de szép a világ

Válasz

Várnai Zseni: Szeretni

Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyin
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!

Válasz