Kisfaludy Sándor Fogy már a nap melege

Fogy már a nap melege,
Kertünkben a czinege,
Csípős szél fúj a mezőn,
Farkas kullog az erdőn.

Hadd fújjon a csípős szél,
Galambom attól nem fél,
Reá veszi bundáját
S felkeresi Rózsáját.

S ha galambom betoppan,
Szivem oly nagyot dobban!
Pergő rokkám megakad,
S fonalam is elszakad.

S ha nyájasan mellém ül.
Mi nem néz ki szemébül!
Szép szemek, barna szemek,
Öröm nézni belétek.

És ha a mécs elalszik,
Ajkaimhoz lopódzik,
Megcsókol, én haragszom,
S a csókot - visszaadom.

Válasz

Gyosh Maria Wine:
Mindennapi szeretet...

Szeretet

de nem az mi csak elrohan
izzó lábakon
gyors találkákra s hirtelen vissza onnan
vadászva és vadászottan
sebezve és megsebzetten
de nem az mi hangosan él és szüntelen
fájdalmasan elbúcsúzva
hanem az a szeretet
hol biztonságot s nyugalmat lelsz
mi átmelegít és védelmez
s csak egyetlen egy búcsút fél:
a halált

Szeretet
de nem az mi űzi önnön vágyát
mielőtt felbukkan egy másik
nem az az ellobbanó tűzláng
a korbácsoló akarat követelése
mi sokkal inkább csapásnak látszik
mint örömnek
sem az a szorongó szerelem
mi fél hogy elég velem
de ugyanakkor fél attól is ha nem éghet
hanem az a gyöngéden áramló szeretet
ami mer megnyugodni
és zavarni a lepihenőt
ha elérkezettnek érzi az időt

Szeretet
ébredni együtt
köszönteni kékszemű reggeleket
melengető mosolyt cserélni
mi megóv az újtól mit jövő rejteget
óraütés-állomásokon kicsit megpihenve
átutazni a nap folyamán s várni az estét
vacsorázni együtt
s élvezni az áfonyaíz vöröslő örömét

A mindennapi apró horzsolások mit adunk és kapunk
a mindkét oldalon sajgó sebek
bennünk fájnak belül
hogy egymásban aztán legyőzzük őket
s a láthatatlan védőangyalok
kifésülik a sűrű gubancokat
jóllakottság mely ürességgel rémít
de megenyhül ha visszavonulunk
magányunk oázisába mind a ketten
jog hogy távol maradhatsz ott az álmaidban
s öröm hogy jelen vagy a másik életében
szeretet.

Károlyiné Baka Gyöngyi fordítása

Válasz

Ebben a versben elsőnek a késői napfelkeltét ,meg az őszi virágok pusztulását tárja elénk ,közben a tavaszról álmodik ,belecsempészva a telet csúnyának titulálva ,mégis az ősz szépségéről álmadozik ...köszönöm ...

Válasz

Kedves Sárika, én így is megköszönöm a sok szép, értékes hozzászólásod!
Szeretettel:Anna

Előzmény

Válasz

Vas István: Rapszódia egy őszi kertben

Csapzottan tarka lett az a fényteli kerted,
Későn süt fel a nap, hamar homálylik,
Elfagytak, feketednek
Napraforgóid, dáliáid,
Még nyílnak, őszien égnek - már nem sokáig –
Napszomjas, késő helianthusok:
Az elmúlásból is itt körül az világít,
Ami nekünk meg nem adatott.

Piroslik már a kis meggyfád - milyen lesz,
Ha jön a nagy esőzés hirtelen?
Szebbek a rőt levelek, ha kerengnek
Nedves szelekben is tündérien.
Már várja a nemes, növényi sejtelem
Novemberi esők verését:
Itt győzni fog minden enyészeten
A szépség.

Magunkra gondolok - a szívre, a gyomorra.
Nem a haláltól félek, féltelek.
De miért kell nekünk magunktól undorodva
Megérni - ha megérjük - a telet?
Szépségben boldogult virágok, levelek -
S ha holdba, csillagokba ér az ember,
Csúnyán közelítő telében mire mehet
Ezzel a földi förtelemmel?

Elfagyott rózsák, dáliák: a kertünk
Új és új szépség akkor is, ha pusztul.
Meglátjuk most, hogy mit szereztünk
Bőrön, beleken, szerveken túl?
Ez még az ősz, ha jól, ha rosszul,
Most vívj, most védd magad,
Míg végső hóditásra el nem indul
A sejtjeinkbe zárt tudat.

Hát lett-e a tízezer éveken át
Szépség, ami nem a miénk?
Vagy tud-e ilyet a lomb, a virág:
Eltenni télire a fényt?
Nincs miért adnunk a szerényt:
Még csúf estünkben is több szépségünk marad,
Mint amit valaha pompáztak elénk
Virágok, madarak.

Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?
Nem tréfából teremtett tartós és nemes
Szépséget annyi mesterünk és ősünk;
Azért, hogy te is vele védekezz,
Míg alantas elmúlással vesződünk.

Mit tud a virág, mit tud a tenyészet?
Rettentő szép rakéták, robbanva repüljetek!
Mindig nekünk teremtik a földöntúli szépet
Az emberi évezredek,
És mindig te leszel, és mindig én leszek,
Holdban, Marson, ki tudja, hol,
Míg meg nem leljük azt a képletet,
Nem nyughatom s nem nyughatol.

És új energiává lesz a múló idő
S új csillagmáglyát gyújt meg érted,
S vigasztalóvá lesz a rémítő,
S mindent meglátsz, mindent megértek,
És érthetetlen szenvedésed
Hétszer boldog szépségre válik:
Mosolyodban kinyílnak a régen semmivé lett
Napraforgóid, dáliáid.

Válasz

Koszonom szepen hogy lathatom a sok szep kepet,olvashatom a szebbnél szebb verseket,bejegyzeseket,
udvozletem kuldom mindenkinek;sarika.

Kulon kulon mostanában meg nincs idom ertekelni,de hamarosan tobbet tudok itt lenni,akkor majd aktivabb leszek.

Válasz

ELMONDHATATLAN ...
Nem kell a könny ,nem kell az elmúlás pillanatát a szivünkben zárni ,minden évszak hoz valami szépet ,körben forog mint a ringispir ,újból kizöldűl a rét ...köszönöm ...

Hallom a kerti fák sírását,
ahogy tépi a szél a bágyadt lombokat,
talán nekik is fáj a búcsúzás,
mit a nyár magából az ősznek otthagy.

Válasz

SYLVESTER ANITA: ELMONDHATATLAN

Hallom a kerti fák sírását,
ahogy tépi a szél a bágyadt lombokat,
talán nekik is fáj a búcsúzás,
mit a nyár magából az ősznek otthagy.
Némán mereng a lelkem tovább,
a fényes örömből mégis mi marad,
kéklő egeket elhordanám,
míg megcsókolja a nap a vállamat.
Nem enged az érzés szívemen,
szavak nélkül az elmondhatatlan,
amint kezedben tartod kezem,
arcoddal érinted lágyan arcomat.
Lehunyt szemmel őrzöm a szót,
boldogság beszél benne hangtalan,
mit az örök pillanat megadott,
összekötötte a rebbenő szálakat.
Hiányod sikít a csendbe,
most itt jajgat ajtó előtt a fájdalom,
mint virágtalan bokrok levele,
én csak dúdolom halkan a dalom.

Válasz

Kedves Sárika, úgy látom, hogy a szép versek szeretete közös bennünk, de mindig örömmel olvasom bármelyik bejegyzésedet.
Köszönöm azt a sok szépséget, amivel megajándékozod Közösségünket.
Szeretettel:Anna

Előzmény

Válasz

Rónay György:
Himnusz a Boldogságos Szűzhöz


Halkan hull az őszi este harmata…
Harmatozd rám égi kedved, Mária.
Oszladozzék balga szívem bánata.
Te vigyázz rám, boldogságos Szűzanya.
Hogyha kővel megdobnak az emberek,
Szeljek nékik ízes búza-kenyeret.
Töltse be a lelkemet a szeretet.
Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked.
Bánatok közt elvadultam. Légy szelíd
térítőm, hogy égi Atyánk fényeit
szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg
tengerszem a hajnal ifjú fényeit.
Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken,
Rózsa legyen tövisek közt életem,
piros rózsa, virágozzak ékesen.
Rózsakertek öntözője, légy velem.
Ellankasztó szárazságot messze űzz.
Égjek a szent szerelemben, mint a tűz,
égi Tűznek tűztestvére, kit derűs
kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz.
Fáradtságban biztatásod el ne vedd.
Cirógasson langyos, puha tenyered.
Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet,
megbékéljek mint a megvert kisgyerek.
Hogyha majd egy furcsa órán meghalok,
mint Fiadat úgy öleljen két karod.
Köszöntsenek örvendezve angyalok.
Fogadjon be országodba magzatod.
Amen.

Válasz