Aranyosi Ervin : Üzenet a léleknek

A világban számos tragédia zajlik,
éhezés, háború, s megannyi csapás.
Az emberek lelke a rossz felé hajlik,
mert a hangulatuk mitől lenne más?
S ha te mégis, mégis boldog tudnál lenni,
s vígan, álmodozva, szíved még szeret,
s hálás vagy uradnak, hogy még van mit enni,
s van minek örülnöd, - ez egy üzenet!

Nem számít, mit gondol, ki kedvedet látja,
ki 'átéli' mindazt, mit nyújt a világ!
Attól fél a télben nem lesz bő kabátja,
s úgy szeretné fájó lelkét adni rád.
Kicsit bolondnak néz, mert kilógsz a sorból,
ám ne törődj azzal, éld az életet!
Varázsolj világot a belső valódból,
teremtsd valósággá, adj hozzá teret!

Ne vonódj be abba, mit a tömeg gondol,
ne legyél részese annak, ami van!
Meríts inkább erőt belső hatalomból,
- ne mást utánozz le, kissé naivan!
Lelked mélyén ébred szeretet és béke,
- érezd! - mélyen, benned, máris létezik.
Mert a szeretetnek van igaz értéke,
és az emberiség erre éhezik.

Ha benned elindult a lélek változása,
sugározd ki bátran, más is értse meg!
Legyen a világra hitednek hatása,
változzon a világ, amíg még lehet!
Hidd el, többet érsz el vágyad erejével,
a világ a belsőd szerint változó.
Szándékod a rosszak ezreivel ér fel,
egy szebb, új világot, szép csodát hozó!

Válasz

Aranyosi Ervin : Boldognak lenni


Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?

Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!

Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?

Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,
ha a világodat nyitott szívvel járnád,
és a szeretetet engednéd rád hatni,
ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!

Szível körülnézve meglátnád a szépet,
szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,
parányi örömöt értékelni tudnál,
szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.

Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,
jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.
Bátorítanád a ma még elesettet,
s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.

Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,
Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.
Hitet adnál másnak, képes legyen látni:
előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!

Mert az nem működik - 'Hiszem, hogyha látom!'
- A képzelet teremt, a hit - kis barátom!
Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,
s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!

Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!

Válasz

Aranyosi Ervin: Barátság, szeretet


Különbözünk, mások vagyunk,
de elfogadjuk már,
mert tudjuk jól, így tanulunk,
az élet jó tanár.

Becsüljük benne, ami szép,
öröm, és élvezet.
Az boldogul, ki hinni mer,
ki jót remél, s szeret.

A szabadságunk drága kincs,
s másokét tisztelem.
Úgy bánok mással, ahogyan
Ő is bánjon velem!

A barátság, elfogadás,
érzést adok, s kapok.
Ha elfogadsz, ha nem ítélsz,
a barátod vagyok...

Ha hiányzom, hívjál, s jövök,
ha kellek, itt leszek.
Ha megreked sorskereked,
én majd csodát teszek.

Meghallgatom a panaszod,
s a szívünk összeér,
együttérzésem majd segít,
lélekben több legyél.

A válladról majd leveszem,
a lelki terheket.
Látod, mit tesz a barátság,
mit nyújt a szeretet?

Válasz

Áprily Lajos - A ragyogó madár

Kerested erdőn, bérceken,
fiatalságtól részegen.
Álmodtad és tudtad, hogy él,
különb madár a többinél:
elorzott minden drága színt,
smaragdot, türkizt és rubint,
szikrázóbb, mint a gyurgyalag,
begytollán bíboros szalag,
a kékcsókánál kékje szebb,
a jégmadárnál ékesebb.
Véredben él, álmodban ég,
egyetlenegy gyönyörűség.
S míg mohón űzte két szemed,
futott, futott az életed...
S mikor fejedre hó szitál
s szemed téveszti már a színt
s a fényt nem bírja már
s a szép már nem dédelgeti:
egy suhogó hang meglegyint,
s tapogató kezedre száll
s káprázó tollát kelleti
a ragyogó madár!

Válasz

Árvai Attila: Múló nyár

Ezüst szőrű ősz csahol nekem,
Elgyöngült nyár véreres kezén.
Bambán nézek, tán megérthetem,
Mért kacsintott délcegen felém?...

Város ízű szél fejen csapott,
Kékellő eső űz a bajban,
Emlők áznak félszegen amott,
S a bácsik leskelődnek halkan...

Jeges nyárözönben dúdolok,
Elfúlóan tömény hangokat.
Havat hívok, érzem, túl konok,
Tél nyüszít, lehetne boldogabb

Félszeg ember, ki jeget lopott,
Lomha röptű nyár, homály után.
Felhabzsolta, mint testes drogot,
S egyet röffentett felém bután...

Elmúlt a nyár, s én csak hallgatok,
Bár szólni tudnék, ha érteném,
Bennem tegnap még meleg lakott,
S lelkem élőn járta át a fény...

Válasz

"Minden megváltozik, mikor majd megérted

... Hogy érted is eljönnek a titkos égi fények"
Csodaszép, mélyen szántó gondolatokat üzen a költő.
Köszönöm szépen Sárika!
Szeretettel:Anna

Előzmény

Válasz

Árvai Attila

Más lesz…


Minden olyan más lesz, egy váratlan jött napon

Mikor hitedre ráébredsz, egy magányos hajnalon

Minden megváltozik, mikor majd megérted

... Hogy érted is eljönnek a titkos égi fények



Minden boldogabb lesz, mikor már nem várnád

Akkor történik meg, mint egy égi ábránd

Úgy jön el az élet, hogy felismerd az édent

Mikor összeomlasz, akkor jönnek érted



Oly sokat kibírtál, minden egyes nappal

Össze voltál zárva égő bánatoddal

De soha nem adtad fel, mindig reménykedtél

A sok szenvedőért olyan sokat tettél…

Meglásd, megfordul majd reménytelenséged

Ha elmesélnéd este, hidd el, értenélek

Meglásd, jönnek napok, mikor csak nevetünk

Mikor derűs jókedvünkre, napfényre ébredünk



Megígérem Néked, megérte szenvedned

Csiszolatlan gyémánt sorsod és életed

De minden egyes nappal erősebb a fényed


Lelked otthonra lel, ha szeretetre ébred…

Válasz

Bűnbánó vallomás ...

Urunk irgalmazz nekünk,
panasz helyett, mély hála
tölthesse be, életünk.
Atyánk mind a két kezed,
áldásokkal van tele,
kinek szíve Fiadé,
annak: mennyben lesz helye
...köszönöm ...

Válasz

Bűnbánó vallomás!

Bűnbánattal borulunk
orcád elé, Istenünk,
Te áldással jössz felénk,
de hálátlan a szívünk.
Jóságod megszégyenít,
arcunk: szégyentől pirul,
hiszen Igéd naponta,
szívünk asztalára hull.
Sokszor támad ellened,
lázadó szívünk, szavunk,
mivel nem tervünk szerint
telik el, óránk, napunk.
Olyan hamar feledjük,
csak javunkat keresed,
midőn nyomasztó terhünk,
vállainkról leveszed.
Valljuk könnyes bánattal,
hálátlan néped vagyunk,
sokszor hisszük az a jó,
amit kigondol agyunk.
Mellünk verve, kiáltjuk,
Urunk irgalmazz nekünk,
panasz helyett, mély hála
tölthesse be, életünk.
Atyánk mind a két kezed,
áldásokkal van tele,
kinek szíve Fiadé,
annak: mennyben lesz helye

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. IX. 14.

Válasz

Szuhanics Albert: Taníts meg Uram!

Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...

Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...

Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!

Hogyan tehessem? Taníts meg engem;
Új reményt adni csüggedelemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!

Szuhanics Albert
(Debrecen, 2008. szeptember 30.)

Válasz