Csodaszép verseket hoztok, köszönöm a "Nép" nevében!
puszim:Anna

Előzmény

Válasz

Aranyosi Ervin Séta a forráshoz

Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
Távol a völgyben, hófehér ködben,
szellemi lepelbe bújik a táj.
Fuldokló fa karja nyúl fel az égre.
Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton,
keresztben átfut egy cseppnyi ér.
Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással,
hallgatjuk hangját, ahogy kísér.
Zene fülünknek halk csobogása,
duruzsol mélyen ahogy halad.
Tovább csal minket, hogy megmutassa,
kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik,
ölelik egymást szerelmesen.
Rohannak együtt, magunkra hagynak,
s nem kísér holt vizek szelleme sem.
Zöld fenyők kúsznak szinte az égig,
megkopott kérgük a múltról beszél.
Szavukba vágva, átrohan rajtuk,
ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek,
színek és fények, a dombok alatt,
Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra,
nyugton az ágakon egy se marad.
Rőt-barna mókus fut át az úton,
fa mögé bújva incselkedik.
Majd ágról-ágra ugrálva tűnik,
s hiába keresik már szemeink.

Számtalan élmény, cseppnyi csokorban
pezsdül a lélek, a szív mosolyog.
Erdő a paplanját magára húzza,
alant a völgy fölött köd gomolyog.
Látjuk, hogy Földanya álmodni készül,
hó felhők szállnak a hegyek felett.
Fáradt Nap nyugszik az esti homályba,
s őrzi a megfakult emlékeket...

1séta.jpg

Válasz

Nyomtalan nyár..
Nagy Angéla

Bársonyos léptekkel sétál az őz,
Nyomában ott jár a színpompás ősz.
Kábultan vetik le lombjukat a fák,
Megadón hajt fejet az összes virág.

Riadtan reppen fel százezer darázs,
Velük száll tova a mézédes varázs,
S reményét vesztetten vágyva a nyárra,
A füveknek népe már halálát várja.

Hívatlan vendégként dér ül most a tájra,
Édes-bús dalba kezd egy kicsiny madárka,
S hópelyhek képében, ha testet ölt e bánat,
Nyoma sem lesz már a százszínű nyárnak.

Válasz

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

B. Radó Lili.

Válasz

Az oktobert öregnek állitja be a lassú lépteivel haladva a tél felé ,darázsfézsek a világ az összezsugorodott napok ,de lassan halad a világ .........köszönöm .......

Válasz

L. N. Peters.:Öreg októberi Napunk

Öreg októberi napunk
Fénylik csendesen,
Nyárból Tél felé ballagván
Kissé megpihen.

Vándorbotját földre teszi
Egy derűs helyen,
S mosolyog, hogy nekünk csendes
Verőfény legyen.

Darázsfészek lett a világ,
Tudja ezt a Nap,
De azt is, hogy használ minden
Boldog pillanat.

Öreg októberi Napunk
Csendesen figyel,
Nem hiszi, hogy a gonoszság
Sose múlik el.

Nem zavarják hazug, hamis
Filozófiák,
Tudja, valójában hogyan
Halad a világ.

Tudja, hogy aki sosem vet,
Az mindig arat,
Hiánycikk a világban a
Szabad akarat.

Öreg októberi Napunk
Hiába szeret,
Tudja, hogy helyettünk Isten
Semmit se tehet.

1esemeny-okt-2014.jpg

Válasz

Erdélyi József: Néma imák...

Legszebbek a néma imák...
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogútak, dűlők fele
két katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

- Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, -
egy pillantást megérdemel.

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán hogy ,,Mi Atyánk"
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
míg az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk...

Válasz

Nagy Angéla (angel-a-nagy)

Nyomtalan nyár

Bársonyos léptekkel sétál az őz,
Nyomában ott jár a színpompás ősz.
Kábultan vetik le lombjukat a fák,
Megadón hajt fejet az összes virág.

Riadtan reppen fel százezer darázs,
Velük száll tova a mézédes varázs,
S reményét vesztetten vágyva a nyárra,
A füveknek népe már halálát várja.

Hívatlan vendégként dér ül most a tájra,
Édes-bús dalba kezd egy kicsiny madárka,
S hópelyhek képében, ha testet ölt e bánat,
Nyoma sem lesz már a százszínű nyárnak.
(Poet.hu)

Válasz

Gyurkovics Tibor:

Gyönyörű

De gyönyörű az őszi táj
a sárga nyár is égre száll
feltündököl a láthatár
gyönyörű őszi táj

A felhő csupa buborék
közötte vékony kék az ég
a szél kiáltja szerteszét:
ne még ne még!

Kiröpül az egész határ
- de gyönyörű az őszi ég -
a szél süvítne még: ne még!
amit gyűjtött a sárga nyár
a szél süvítve vitte szét
soha nem adja vissza már
ez a gyönyörű őszi ég
amit röpít a kék határ
soha nem adja vissza már
se ősz se tél se ősz se nyár!

Válasz

Azért szeretem Aranyosi Ervin verseit mert ő mindig a valóságból meriti ihleteit ,és mindenki lelkére hatnak e szavak ...köszönöm ...

Fáj a rossz, fáj a bűn, de ott a fény,
hogy mik is vannak lelkünk legmélyén,
hisz ott rejtőzik bennünk már régen,
egy el sem veszett, meg sem lelt éden.

Válasz