Kedves Sárika, én így is megköszönöm a sok szép, értékes hozzászólásod!
Szeretettel:Anna

Előzmény

Válasz

Vas István: Rapszódia egy őszi kertben

Csapzottan tarka lett az a fényteli kerted,
Későn süt fel a nap, hamar homálylik,
Elfagytak, feketednek
Napraforgóid, dáliáid,
Még nyílnak, őszien égnek - már nem sokáig –
Napszomjas, késő helianthusok:
Az elmúlásból is itt körül az világít,
Ami nekünk meg nem adatott.

Piroslik már a kis meggyfád - milyen lesz,
Ha jön a nagy esőzés hirtelen?
Szebbek a rőt levelek, ha kerengnek
Nedves szelekben is tündérien.
Már várja a nemes, növényi sejtelem
Novemberi esők verését:
Itt győzni fog minden enyészeten
A szépség.

Magunkra gondolok - a szívre, a gyomorra.
Nem a haláltól félek, féltelek.
De miért kell nekünk magunktól undorodva
Megérni - ha megérjük - a telet?
Szépségben boldogult virágok, levelek -
S ha holdba, csillagokba ér az ember,
Csúnyán közelítő telében mire mehet
Ezzel a földi förtelemmel?

Elfagyott rózsák, dáliák: a kertünk
Új és új szépség akkor is, ha pusztul.
Meglátjuk most, hogy mit szereztünk
Bőrön, beleken, szerveken túl?
Ez még az ősz, ha jól, ha rosszul,
Most vívj, most védd magad,
Míg végső hóditásra el nem indul
A sejtjeinkbe zárt tudat.

Hát lett-e a tízezer éveken át
Szépség, ami nem a miénk?
Vagy tud-e ilyet a lomb, a virág:
Eltenni télire a fényt?
Nincs miért adnunk a szerényt:
Még csúf estünkben is több szépségünk marad,
Mint amit valaha pompáztak elénk
Virágok, madarak.

Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?
Nem tréfából teremtett tartós és nemes
Szépséget annyi mesterünk és ősünk;
Azért, hogy te is vele védekezz,
Míg alantas elmúlással vesződünk.

Mit tud a virág, mit tud a tenyészet?
Rettentő szép rakéták, robbanva repüljetek!
Mindig nekünk teremtik a földöntúli szépet
Az emberi évezredek,
És mindig te leszel, és mindig én leszek,
Holdban, Marson, ki tudja, hol,
Míg meg nem leljük azt a képletet,
Nem nyughatom s nem nyughatol.

És új energiává lesz a múló idő
S új csillagmáglyát gyújt meg érted,
S vigasztalóvá lesz a rémítő,
S mindent meglátsz, mindent megértek,
És érthetetlen szenvedésed
Hétszer boldog szépségre válik:
Mosolyodban kinyílnak a régen semmivé lett
Napraforgóid, dáliáid.

Válasz

Koszonom szepen hogy lathatom a sok szep kepet,olvashatom a szebbnél szebb verseket,bejegyzeseket,
udvozletem kuldom mindenkinek;sarika.

Kulon kulon mostanában meg nincs idom ertekelni,de hamarosan tobbet tudok itt lenni,akkor majd aktivabb leszek.

Válasz

ELMONDHATATLAN ...
Nem kell a könny ,nem kell az elmúlás pillanatát a szivünkben zárni ,minden évszak hoz valami szépet ,körben forog mint a ringispir ,újból kizöldűl a rét ...köszönöm ...

Hallom a kerti fák sírását,
ahogy tépi a szél a bágyadt lombokat,
talán nekik is fáj a búcsúzás,
mit a nyár magából az ősznek otthagy.

Válasz

SYLVESTER ANITA: ELMONDHATATLAN

Hallom a kerti fák sírását,
ahogy tépi a szél a bágyadt lombokat,
talán nekik is fáj a búcsúzás,
mit a nyár magából az ősznek otthagy.
Némán mereng a lelkem tovább,
a fényes örömből mégis mi marad,
kéklő egeket elhordanám,
míg megcsókolja a nap a vállamat.
Nem enged az érzés szívemen,
szavak nélkül az elmondhatatlan,
amint kezedben tartod kezem,
arcoddal érinted lágyan arcomat.
Lehunyt szemmel őrzöm a szót,
boldogság beszél benne hangtalan,
mit az örök pillanat megadott,
összekötötte a rebbenő szálakat.
Hiányod sikít a csendbe,
most itt jajgat ajtó előtt a fájdalom,
mint virágtalan bokrok levele,
én csak dúdolom halkan a dalom.

Válasz

Kedves Sárika, úgy látom, hogy a szép versek szeretete közös bennünk, de mindig örömmel olvasom bármelyik bejegyzésedet.
Köszönöm azt a sok szépséget, amivel megajándékozod Közösségünket.
Szeretettel:Anna

Előzmény

Válasz

Rónay György:
Himnusz a Boldogságos Szűzhöz


Halkan hull az őszi este harmata…
Harmatozd rám égi kedved, Mária.
Oszladozzék balga szívem bánata.
Te vigyázz rám, boldogságos Szűzanya.
Hogyha kővel megdobnak az emberek,
Szeljek nékik ízes búza-kenyeret.
Töltse be a lelkemet a szeretet.
Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked.
Bánatok közt elvadultam. Légy szelíd
térítőm, hogy égi Atyánk fényeit
szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg
tengerszem a hajnal ifjú fényeit.
Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken,
Rózsa legyen tövisek közt életem,
piros rózsa, virágozzak ékesen.
Rózsakertek öntözője, légy velem.
Ellankasztó szárazságot messze űzz.
Égjek a szent szerelemben, mint a tűz,
égi Tűznek tűztestvére, kit derűs
kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz.
Fáradtságban biztatásod el ne vedd.
Cirógasson langyos, puha tenyered.
Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet,
megbékéljek mint a megvert kisgyerek.
Hogyha majd egy furcsa órán meghalok,
mint Fiadat úgy öleljen két karod.
Köszöntsenek örvendezve angyalok.
Fogadjon be országodba magzatod.
Amen.

Válasz

Kedves Anna,koszonom hogy olvashattam a gyonyoru szep verseket,jo éjszakát kivanok neked;sarika.

Válasz

Dombi László: Őszi szorongás...

Itt vagy újra sokszínű sárga arcú ősz.
Rettegve várlak, hiszen ismét beköszönsz.
Szeled szel, búcsúzós dalt zengesz, - rezzenek.
Te vagy lelkemnek a féktelen döbbenet.

Miattad hervadnak rózsás, hű szerelmek.
Miattad fakulnak meg cifra élmények.
Meggyötörsz, - összetörsz tartalmas időket,
Eljötted elseper sok jeles emléket.

Miattad múlik a bimbózó érzület,
Miattad szürkülnek meg színes emlékek.
Irtasz, - pusztítod a szépreményű zöldet,
Vadul tékozolsz minden isteni szépet.
Csodállak te tarka ősz, de nem szeretlek.

Válasz

Uram!
Nézz le a magasból,
Csodáld ezt a tájat!
Hol üde szellő borzol
minden kis fűszálat.
Hol erdőszélen
rőt vad kóborol,
S az éjszakában
ősi csend honol.
Ahol ez a nép
hazára talált,
de mégsem tudja
biztos otthonát.
És lassan-lassan
elfelejt már sírni.
Rég nem könyörög,
csak próbálja kibírni
mindazt, mit hosszú
századokon át cipel már,
mint öröklött rabigát.
Egyre tovább.
Nézd, Uram!
A folyóparti zöld
lombok alatt
egy percre megpihen
a gondolat -
szünetet tart a pergő idő.
És nincs eszme - sem hatalmi erő,
mely rád kötözné kényszerzubbonyát...
És hajtana egyre-egyre tovább.
Uram!
Mi megvívtunk sok csatát!
És ontottunk vért,
amikor úgy kellett,
mert ez a föld
el nem veszhetett!
Nézz le ránk - úgy kérünk
könyörögve,
hadd érezzük:
miénk lesz örökre!
ÁMEN

Válasz