Kisfaludy Sándor Sárga levél, sárga levél

Sárga levél, sárga levél,
Bús utamra miért estél,
"Azért estem, mert nincs ágam,
Nincs a mi tart, nincs világom."

Hej nekem is az a sorsom,
Hideg a föld, fázva járom.
Van hazám, de nincsen benne
Egy kis hajlék, mely fölvenne.

Harmat, harmat, hol termettél?
Bús szememre miért estél?
"Azért estem a felhőbül,
Mert víg napom már nem derül."

Rezgő harmat! te könynyé válsz,
Szememben jó forrást találsz.
Leszállt nekem is szép napom,
Szegény magyar! azt siratom.

Fülemile, te kis madár!
Szép dalod mért nem zenged már?
"Azért nem zengem dalomat,
Mert elvesztém hív páromat."

Hej fülemile, te kis madár!
Elnémulok én is immár,
Mért mondanám keservemet,
Ha nincs szív, mely ért engemet

Válasz

Moretti Gemma
Elköszön a nyár

A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.
Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt.

Válasz

Éles Attila:

Rég láttalak (Ősz)...


Régóta várlak már.
Tarka, pillangószárnyon elszállt a nyár,
elmúlást görget maga előtt az esti szél,
csupasz ágak közé bújva, rólad mesél.

Nem jössz el, tudom.
Hiába ülök fázva a közös padon.
Az esti park ködfátyolba öltözött,
te, mint egy árny, ott vagy a köd mögött.

Talán maradok kicsit.
Várom, hogy a fuvallat mondjon valamit.

Ha mégis elmegyek,
lépteimtől libbennek a barna levelek.
A hűvös pára egy pillanatra a vállamon elidőz,
hideg szélből sálat teker nyakam köré az ősz.

Válasz

Köszönöm a vershez hozzáillő képet ,Anya csak egy van addig szeressük tiszteljük mig mellettünk van ,ő az aki a lelkét is feláldozza a gyermekei érdekében ,,,,

Válasz

Várnai Zseni: Csendes éj…

A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.

Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.

Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…

oregholgy-sohaja.jpg

Válasz

Gyonyoru szep verseket olvashattam,koszono szepen Kedves Anna ,nem csak a versben de nálunk mar valoban fogy a nap melege,egyre huvosebb van igaz itt ez nem szokatlan,
Kellemes szep napokat kivanok,udvozletem kuldom;sarika

Válasz

Az ősz hideg szele a szerelmes párokat is közelebb hozza egymáshoz összebújva a csokban lelik az örömüköt ...köszönöm..

Válasz

Kisfaludy Sándor Fogy már a nap melege

Fogy már a nap melege,
Kertünkben a czinege,
Csípős szél fúj a mezőn,
Farkas kullog az erdőn.

Hadd fújjon a csípős szél,
Galambom attól nem fél,
Reá veszi bundáját
S felkeresi Rózsáját.

S ha galambom betoppan,
Szivem oly nagyot dobban!
Pergő rokkám megakad,
S fonalam is elszakad.

S ha nyájasan mellém ül.
Mi nem néz ki szemébül!
Szép szemek, barna szemek,
Öröm nézni belétek.

És ha a mécs elalszik,
Ajkaimhoz lopódzik,
Megcsókol, én haragszom,
S a csókot - visszaadom.

Válasz

Gyosh Maria Wine:
Mindennapi szeretet...

Szeretet

de nem az mi csak elrohan
izzó lábakon
gyors találkákra s hirtelen vissza onnan
vadászva és vadászottan
sebezve és megsebzetten
de nem az mi hangosan él és szüntelen
fájdalmasan elbúcsúzva
hanem az a szeretet
hol biztonságot s nyugalmat lelsz
mi átmelegít és védelmez
s csak egyetlen egy búcsút fél:
a halált

Szeretet
de nem az mi űzi önnön vágyát
mielőtt felbukkan egy másik
nem az az ellobbanó tűzláng
a korbácsoló akarat követelése
mi sokkal inkább csapásnak látszik
mint örömnek
sem az a szorongó szerelem
mi fél hogy elég velem
de ugyanakkor fél attól is ha nem éghet
hanem az a gyöngéden áramló szeretet
ami mer megnyugodni
és zavarni a lepihenőt
ha elérkezettnek érzi az időt

Szeretet
ébredni együtt
köszönteni kékszemű reggeleket
melengető mosolyt cserélni
mi megóv az újtól mit jövő rejteget
óraütés-állomásokon kicsit megpihenve
átutazni a nap folyamán s várni az estét
vacsorázni együtt
s élvezni az áfonyaíz vöröslő örömét

A mindennapi apró horzsolások mit adunk és kapunk
a mindkét oldalon sajgó sebek
bennünk fájnak belül
hogy egymásban aztán legyőzzük őket
s a láthatatlan védőangyalok
kifésülik a sűrű gubancokat
jóllakottság mely ürességgel rémít
de megenyhül ha visszavonulunk
magányunk oázisába mind a ketten
jog hogy távol maradhatsz ott az álmaidban
s öröm hogy jelen vagy a másik életében
szeretet.

Károlyiné Baka Gyöngyi fordítása

Válasz

Ebben a versben elsőnek a késői napfelkeltét ,meg az őszi virágok pusztulását tárja elénk ,közben a tavaszról álmodik ,belecsempészva a telet csúnyának titulálva ,mégis az ősz szépségéről álmadozik ...köszönöm ...

Válasz