Ősz van ...azt nem bánjuk hogy ősz van egy gyönyörű korszak .ezüstben ,aranyban öltözött tájak a szépség ami árad a szemünk felé ....köszönöm ....

Válasz

Szabó Lőrinc:
PANNÓN ŐSZ

Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; - mért is volna? - és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van... Szép ősz... A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök...
Ősz van... Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!... A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti...
Ősz van!... Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést...
Párás a fény... Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai... De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat...
Ősz van! Szép ősz!... Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! - kiáltom, s ime,
sziklasötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lombzörgető, fáradt lépéseit.

Válasz

Álmodozás


Még látom az öreg péket, abban a kis utcában,


hol a kenyér illatáért sokszor meg, meg álltam,

még látom a szakajtót a dagasztott kenyérrel,

mit jó nagyanyám sütött, a drága két kezével.


Még érzem ízét a fahéjas, kalácsnak,

az ősszel learatott, sárguló, búzának,

még magam előtt látom a lábatlan üstöt,

s nagyapám pipáját, miből engedte a füstöt,

még visszavágyom házunkba, az ölelő karokba,

még belebújnék néha a friss széna halomba,

s lennék pár órára értetlen, rakoncátlan gyermek,

kit néha vizes nádpálcával jól fenéken vertek,



még álmodoznék zsíros kenyeret majszolva,

s emlékezve halvány, messze tűnt arcokra,

és hallgatnám a madarak csicsergő dallamát,

ha újra enyém lehetne az a régi kicsi ház.

Kun Magdolna

Válasz

Sokszor vágyunk a csendre ,sokszor a szeretetre ,de a mélyre ne kivánjunk úgyis eljön nemsokára ...köszönöm ...

Válasz

VÁGYOK RÁ

Néha vágyom a társaságra,
Néhány baráti kedves szóra,
Mindig oly jól esik nekem, ha
megérzem, hogy szeretnek.
Néha meg vágyom a magányra,
Visszavonulni a kisszobámba,
Ott lelem meg a békémet,
Ahol a csend csak átölel.
Néha vágyok az emberi szóra,
Néha már fáj a csendes óra,
Csak olyan hangra vágyok már,
Amit a lélek komponál.
Vágyom végre gödör mélyére,
Szótlan feküdni egymagam,
Sötét veremnek legmélyébe,
Ahol a lelkek nem nyugszanak.
De addig élek még kicsit,
Amíg vágyaim tartanak itt,
Hiszen még oly sok az óra, és
vágyok végre egy emberi szóra.

Tamás Sári

Válasz

Legifjabb Szász Károly:

Anyám lábai előtt


Anyám ül az öreg karszékben,
Én meg előtte térdelek,
Szemébe nézek és ismétlem :
<Tedd meg, a mire kértelek !
Bevallottam szívem szerelmét,
S majd mondok róla még sokat,
Csak kérd reám az ég kegyelmét,
Anyám, - add rám áldásodat

Szívem szeret. Van-é bűn ebben,
Hisz ez a földi lét sora.
A madár is, mihelyt kirebben,
Társat keresni száll tova.
Nem látod-é kora tavaszszal
A fán a friss hajtásokat ? ...
Oh, tedd teljessé üdvöm azzal,
Hogy rám adod áldásodat!

Ez a szerelmem nem futó szó,
- Eddig olyan volt mindig az, -
Jól érzem én, ez az utolsó,
Hű, változatlan, szent, igaz.
S viszont szeret, kit megszerettem,
Tárt karral, nyilt szívvel fogad,
Tárd ki karod te is felettem,
Anyám, - add rám áldásodat!

Ha hű anyai őrszemeddel
Pillantasz jövendőm felé,
Oh ne búsulj, ne keseredj el,
Onnan szép kép mosolyg elé :
Szerény, de boldog házi tűzhely.
A melynek ölén ő fogad ...
Aggódásod rémképit űzd el,
Anyám, - add ram áldásodat I

Tudom, hogy bajjal jár az élet,
Első felét már megfutám,
De hát erőnk is újra éled
Egy-egy kiállott vész után.
Ki előtt nem forogna örvény ?
De az Isten, mint másokat,
Majd megsegít, hozzá könyörgvén ... .
Anyám, - add rám áldásodat!

Szeresd te is, kit megszerettem,
S ki téged is szeretni fog,
Dobogó szivem összeretten,
Ha ajkad szóra nem nyitod.
Szíved kincséből a mi részem,
Várom, mindkettőnknek hogy add,
E percz szívünk ünnepje lészen,
Anyám, - add ránk áldásodat! >

1880.

Válasz

Sárhelyi Erika :
AZ ÁLMOK VISSZATÉRNEK


Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.

Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.

S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.

S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat.

Válasz

Küldetés!
Múló napok egymást érnek,
telítődnek hosszú évek.
Küldetésem van e honban,
lelki verseket ír, tollam.
Lelki versek sokasága,
Isten áldott adománya.
Versírást már rég művelem,
vele bízott meg, Istenem.
Minden lelket hív magához,
ne forduljon a világhoz.
Mert a világ fénye, bája,
ámít, hogy figyeljen rája.
Jaj, annak: kit rabságba von,
idősen, vagy fiatalon.
Sátán gonosz célja, vele,
kárhozat legyen lakhelye.

Istennek szebb, jobb célja van,
honra lel nála, hontalan.
Mert a lelkek sokasága,
sikolt, múló testbe zárva.
Versolvasó drága lelkek,
bennük: Atyátok hív, jertek!
Lélekben a Golgotára,
ajkatok nyíljon imára.
Jézus vérzett érettetek,
hogy megváltottan, éljetek!
Talentumom, küldetésem.
verseket szívekre véssem.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 6.

Válasz

A világ teremtése ....
Ezt a verset aki allkotta ,megalkotta mint a teremtő e földet tett rá fényt és sötétséget ,teremtett ő termést s népet ,hadd élvezzék hogy milyen az élet ,,,köszönöm ezt a csodás verset ,,,,

Válasz

Valóban a nagymamáknak arany szivük van ,nincs fáradság ,nincs kényelem mindig az unokák jóllétük az első ,köszönöm olyan kedves vers a nagymamákról ,,,,,

Válasz