A csend az ami hallgat és mégis hangja van ,megszolit hozzád beszél és megfejti a csend titkát ...köszönöm ezt az érdekes verset .szeretettel Gizike ...

Válasz

A Csend

A minap az angyalok kertjében jártam.
Egy padon ülve, valakire vártam.
De helyette egyszer a csend érkezett,
és néhány dolgot megkérdezett.
Hallom e a hangot ott legbelül?
Látom a madarat ahogy repül?
Észre veszem e az utcán az embert?
Segítek e annak, kit a sors megvert?
Várt a válaszra, de mivel nem kapott.
Mosolygós arccal egyszer csak otthagyott.
Sokáig ültem ott egyedül a csendben
Majd válaszolni kezdtem lassan sorrendben.
Nem hallok semmit, hiszen csend van belül.
Néha látom a madarat, hogy repül.
nem mindig látom az utcán az embert.
Segítenék azon kit a sors megvert.
De túl nagy a csend itt legbelül.
A madár túl magasan repül.
Fáj látni a sok szomorú embert.
Segítenék, de a sors, engem is megvert.
Majd figyelem most már a hangot itt belül.
Már látom is ahogy a madár repül.
Látom hogy futkos a sok szomorú ember.
A sors, beteljesül, nem pedig megver!
A csend visszatért,átfutott arcomon.
Azt mondta túl vagyok az első harcomon.
Megértettem ami üzenetet hozott,
Majd kacagva ismét magamra hagyott.
Kövérné Mária

Válasz

Őri Margit - Köszönöm neked élet...

Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
Hangot és beszédet, a gondolatnak formát,
Hogy kérdezzek s feleljek, s egyenes útra leljek,
Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt,
A lélektől lélekig érő szeretet útját,
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Figyelmet a csendre és a hangra hallást,
Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást,
Tengert zúgó tengert, eső lágy kopogását,
Szeretőmnek élettel telt zengő hangját,
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Fényt a két szememnek, bele éles látást,
Hogy felismerhessek, feketét, fehéret,
A magas égből a benne rengő csillagtengert,
Az emberek tömegéből Téged az egyetlent
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Fájdalmat, örömet, nevetést, sírást,
S azt mi megmér, megrostál, szót, szándékot, tettet,
A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál,
E dalt mely enyém de a tied most már
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Izmaimba iramot, lábaimba járást,
Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket,
Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet,
Hogy végre házadba, tehozzád betérjek
Köszönöm az életet, köszönöm élet!

Válasz

Juhász Gyula az Őszi verőfényben versében tele van vágyodással , és őszi rózsákkal hinti tele az őszt ......... köszönöm ......

Válasz

Juhász Gyula: Őszi verőfényben
1908

Őszi verőfényben pirosak a lombok,
Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog,
Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel,
Takarózni kellett egy kis dicsőséggel.

Ha irigyelnétek, odaadom ingyen,
Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen,
Amit én elértem, nincsen áldás azon,
Csak az én magányos útamat siratom...

Pihenőre térni: örök vágyam nékem,
Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem;
Adjatok, adjatok, őszi rózsát ősznek,
Puha derekaljat fáradt hegedősnek!

Wikiforrás..

Válasz

Aranyosi Ervin: Milyen érzés?

Milyen érzés, ha mosolyod
arcodon szétterül,
mikor a szíved, az öröm
tavában elmerül?

A szeretet, ha átölel,
ha táncba kezd veled?
S az idő nem múlik tovább,
s a percet élvezed?

Milyen érzés a szabadság,
ha nem láncol le gond?
Milyen, amikor kedvesed
átölel s bókot mond?

Milyen, ha végre elhiszed,
hogy az vagy, aki vagy?
Milyen, ha érzed, ez a kincs,
ettől vagy gazdagabb!

Válasz

Bóka László
Őszi emlékkönyv

Rám alkonyodott ez az ősz
hideg és sárga sugarakkal,
ifjúság, tág vadászmező!
nyomomban zordan jár a csősz:
úrfi, hátrább az agarakkal!

Eső jön, ólmos és hideg,
csipkézik kertem hajnali derek, -
ifjúság, kicsi asszonyom!
az ősztől szívem szíved menti meg,
bújjunk össze: a világ didereg.

Válasz

Parti Nagy Lajos - Alázat

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem.
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.

Fáj a hiány szívemben, restellem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog
de rendelés ez, jogerős ítélet,
nem lázadok.

Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.

Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.

Tőled már a viharok elszaladtak;
szelíd verőfényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő

Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.

Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? károdra tennéd.
Ijesztenélek, s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!

Szél támad, és elvinni készül
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
te óvsz mindenfelől.

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.

forrás:szerelmesversek

Válasz

Egy csokorban kötve a barátság szivből jövő szeretetét ,ez az ami éltet üsszeköt sok távoli lelket hogy ne aludjon ki a láng mely magas lánggal ég .....szeretettel Gizike....

Válasz

Köszönöm szépen a csodás verseket, áldott szép napokat kívánok szeretettel:Anna

Válasz