Gegő Rebeka: A valóság súlya

Újabb napra ébredt a hajnal,
de ma sem biztat semmi jóval,
körülölel a képek néma csendje,
de senki nincs, ki e csendet megtörje.

Ragyog a nap, de nem ér el fénye,
s ma nem elég kék az ég halványkékje.
hiába kapaszkodsz a sovány reménybe,
ha csak komor szürkeség maradt belőle.

A valóság súlya száll az ember vállára,
mikor összedől álmának ingatag vára.
ez a kusza élet, tán így tesz próbára...
de minden kis örömnek csalódás az ára?

Hiába az élet több ezer gyönyörű csodája,
ha épp az hasztalan, mi a szívet táplálja.
így, már az érkező holnapot sem várja,
hisz a lemondás búja lohol a nyomába.

Néha már sajnos kevés a józan ész,
ha elkap az érzés, mely lassan felemészt,
semmit sem tehetsz, ha csapdájába lépsz, mert
biztos a kudarc, ha a sorssal szembe mész.

Válasz

Őszirózsa .....
Ez a vers az őszirózsán keresztűl varázsolja az őszt ,a vizben tett rózsa is mutatja az elmulás utját ,gyilkos ősznek nevezve egy új élet virulását várja .....köszönöm

Válasz

Gyurkovics Tibor:

Gyönyörű...


De gyönyörű az őszi táj
a sárga nyár is égre száll
feltündököl a láthatár
gyönyörű őszi táj
A felhő csupa buborék
közötte vékony kék az ég
a szél kiáltja szerteszét:
ne még ne még!

Kiröpül az egész határ
- de gyönyörű az őszi ég -
a szél süvítve még: ne még!
amit gyűjtött a sárga nyár
a szél süvítve vitte szét
soha nem adja vissza már
ez a gyönyörű őszi ég
amit röpít a kék határ
soha nem adja vissza már
se ősz se tél se ősz se nyár!

Válasz

Imára kulcsolom gyenge kezem


Imára kulcsolom gyenge kezem,
Mert ez az ami itt maradt nekem.
A hit, hogy ma már egy jobb világban él,
S hogy könnyeim Utána viszi a szél.
A hit hogy hallja minden minden halk szavamat,
S hogy látja még minden mozdulatomat.
A hit, hogy távolról vigyáz most Rám,
S ha eljön az éjjel, eljön Ő is vissza Hozzám.
Nagyon nehéz....de ez így lett megírva.
De kérdem én: Kinek volt ehhez joga?
Kinek volt joga ily szőrnyűséget tenni?
Kinek volt joga Őt idő előtt szeretteitől elragadni?
Ki ez a kegyetlen erő, ki a sors könyvét megírta?
És aki írta, honnan tudja, hogy helyesen írta?
Imára kulcsolom kezem, hisz kérdéseimre úgysem jön válasz soha.
Csak bízom, hogy minden perc mit megélek, még Ő is látja.
Bízom, hogy nem ment Ő olyan messzire,
S itt van velem, ha szükségem van közelségére.
Bízom, ha leszáll az éj, s fejemet álomra hajtom,
Álmaimban Őt mindig megtalálom.
Ott nem történt semmi rossz, élünk tovább csendben,
S azt remélem, hogy az álmom az én igazi életem.
Imára kulcsolom kezem, s bízom, hogy csak álmodom,
S életemben Őt újra, ha felébredek, megtalálom...

Válasz

Sárközi György: Őszirózsa

Szép voltál kinn a kertben
sokszirmú őszirózsa,
földedben megfogózva,
kényesen ringatózva,
büszkén és letöretlen.

Fejed borzongva, fázva
s illattal lebeg, de
színed a szem szerette,
s elmélázott felette,
hogy már az ősz csatáz a

lombszaggató szelekkel,
de te, mint hősi nyáron,
föltartod mindenáron
fejed a gyenge száron,
amíg le nem tör egyszer

egy kéz...S mostan letörve
haldokolsz a pohárban,
fonnyadtan és ziláltan,
mind sápadtabbra váltan
és szárad is már görbe,

mint egy piciny púposnak
gerince és zörögnek,
fakultan pöndörödnek
leveleid s letörnek
egy érintésre, poshadt

és bűzös a pohár víz,
amelyben állsz, a romlás
kikezdett, néma bomlás
pusztít, halk összeomlás
borzong föl koponyádig.

Jaj rózsa, rózsa, rózsa,
ne hullj le még, ne múlj ki,
romjaidból virulj ki,
gyilkos ősz, tavaszulj ki,
halálnak hírhozója!

Válasz

Nagy László: Krizantém

Fehér vagy, mint a habcsomó,
nehéz vagy, mint a bánat,
sokasodnak a csattogó,
vicsorgó őszi árnyak.

Krizantém, havas zivatar
készül, s a föld lesz ágyad,
isten haragja betakar,
és vége a világnak.

Válasz

Szólj még Mama ....
Kisgyerekként nem értsük szavad ,de megérett könnyes szemmel várjuk hogy szolalj meg hangodon ...gyönyörű szivhez szoló vers ,,köszönöm ,,

Válasz

Könnyet csalogató vers mely arra kér hogy addig szeress és látogass amig az élet tart ,mert a sirunkra hozott virág velünk hervad el .a kiontott könnyek már csak harmat cseppek ,
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.

Válasz

Száz ki nem mondott szó

NE AKKOR HOZZ NEKEM VIRÁGOT

Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.
Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
Meggyesi Éva

Válasz

Oravecz Imre: Hátramaradó kedveshez

Mikor utolsót dobban a szívem,
és lefogják szemem,
te behatolsz mindenbe,

beveszed magad az ágy támlájába,
a ház tégláiba,
a kerti rózsákba,
a halottszállító autó rugónyikorgásába,

beköltözöl fölém a kőbe,
a hegyoldal lefutásába,
az ég kékjébe,
a rigók énekebe,

lakást veszel tölgyeimben az erdőn,
a gombák kalapjában,
a kakukkfű illatában,
az őzek délutáni álmában,

ott leszel mindenben,
földben, vízben, tűzben, levegőben,
mindenhol ott leszel,
mert én mindenhol leszek.

Válasz