Sokszor vágyunk a csendre ,sokszor a szeretetre ,de a mélyre ne kivánjunk úgyis eljön nemsokára ...köszönöm ...

Válasz

VÁGYOK RÁ

Néha vágyom a társaságra,
Néhány baráti kedves szóra,
Mindig oly jól esik nekem, ha
megérzem, hogy szeretnek.
Néha meg vágyom a magányra,
Visszavonulni a kisszobámba,
Ott lelem meg a békémet,
Ahol a csend csak átölel.
Néha vágyok az emberi szóra,
Néha már fáj a csendes óra,
Csak olyan hangra vágyok már,
Amit a lélek komponál.
Vágyom végre gödör mélyére,
Szótlan feküdni egymagam,
Sötét veremnek legmélyébe,
Ahol a lelkek nem nyugszanak.
De addig élek még kicsit,
Amíg vágyaim tartanak itt,
Hiszen még oly sok az óra, és
vágyok végre egy emberi szóra.

Tamás Sári

Válasz

Legifjabb Szász Károly:

Anyám lábai előtt


Anyám ül az öreg karszékben,
Én meg előtte térdelek,
Szemébe nézek és ismétlem :
<Tedd meg, a mire kértelek !
Bevallottam szívem szerelmét,
S majd mondok róla még sokat,
Csak kérd reám az ég kegyelmét,
Anyám, - add rám áldásodat

Szívem szeret. Van-é bűn ebben,
Hisz ez a földi lét sora.
A madár is, mihelyt kirebben,
Társat keresni száll tova.
Nem látod-é kora tavaszszal
A fán a friss hajtásokat ? ...
Oh, tedd teljessé üdvöm azzal,
Hogy rám adod áldásodat!

Ez a szerelmem nem futó szó,
- Eddig olyan volt mindig az, -
Jól érzem én, ez az utolsó,
Hű, változatlan, szent, igaz.
S viszont szeret, kit megszerettem,
Tárt karral, nyilt szívvel fogad,
Tárd ki karod te is felettem,
Anyám, - add rám áldásodat!

Ha hű anyai őrszemeddel
Pillantasz jövendőm felé,
Oh ne búsulj, ne keseredj el,
Onnan szép kép mosolyg elé :
Szerény, de boldog házi tűzhely.
A melynek ölén ő fogad ...
Aggódásod rémképit űzd el,
Anyám, - add ram áldásodat I

Tudom, hogy bajjal jár az élet,
Első felét már megfutám,
De hát erőnk is újra éled
Egy-egy kiállott vész után.
Ki előtt nem forogna örvény ?
De az Isten, mint másokat,
Majd megsegít, hozzá könyörgvén ... .
Anyám, - add rám áldásodat!

Szeresd te is, kit megszerettem,
S ki téged is szeretni fog,
Dobogó szivem összeretten,
Ha ajkad szóra nem nyitod.
Szíved kincséből a mi részem,
Várom, mindkettőnknek hogy add,
E percz szívünk ünnepje lészen,
Anyám, - add ránk áldásodat! >

1880.

Válasz

Sárhelyi Erika :
AZ ÁLMOK VISSZATÉRNEK


Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.

Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.

S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.

S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat.

Válasz

Küldetés!
Múló napok egymást érnek,
telítődnek hosszú évek.
Küldetésem van e honban,
lelki verseket ír, tollam.
Lelki versek sokasága,
Isten áldott adománya.
Versírást már rég művelem,
vele bízott meg, Istenem.
Minden lelket hív magához,
ne forduljon a világhoz.
Mert a világ fénye, bája,
ámít, hogy figyeljen rája.
Jaj, annak: kit rabságba von,
idősen, vagy fiatalon.
Sátán gonosz célja, vele,
kárhozat legyen lakhelye.

Istennek szebb, jobb célja van,
honra lel nála, hontalan.
Mert a lelkek sokasága,
sikolt, múló testbe zárva.
Versolvasó drága lelkek,
bennük: Atyátok hív, jertek!
Lélekben a Golgotára,
ajkatok nyíljon imára.
Jézus vérzett érettetek,
hogy megváltottan, éljetek!
Talentumom, küldetésem.
verseket szívekre véssem.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 6.

Válasz

A világ teremtése ....
Ezt a verset aki allkotta ,megalkotta mint a teremtő e földet tett rá fényt és sötétséget ,teremtett ő termést s népet ,hadd élvezzék hogy milyen az élet ,,,köszönöm ezt a csodás verset ,,,,

Válasz

Valóban a nagymamáknak arany szivük van ,nincs fáradság ,nincs kényelem mindig az unokák jóllétük az első ,köszönöm olyan kedves vers a nagymamákról ,,,,,

Válasz

Faltysné Ujvári Anna: Nagymama

A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
Minden félős unokát.
A nagymama rosszul lát,
De visel egy okulát,
Pulcsit köt, és verset szaval,
A rézüstben lekvárt kavar.
A nagymama lába fáj,
Mégis veled szaladgál,
Versenyt fut az idővel-
Majd megérted idővel.
A nagymama elringat,
Simogat és puszilgat,
Hallgasd meg, hogy mit mesél,
S az ő álma te legyél.
A nagymama szíve nagy,
Neki ,,jobbsincs" gyerek vagy.
Néha-néha öleld át
A nagymamát, a nagymamát!

Válasz

A világ teremtése

- Legyen hát fény ! - szólott egy hang,
zengve, zúgva, mint a harang.
Kezdett is mindjárt derengni.
Látható lett, nincs itt semmi !

- Semmi sem látszik szilárdnak !
- Akkor én most hova álljak ?
- Legyen hamar földem, egem,
hol magamat letehetem !

- Rögtön más így tenni-venni !
- Kéne némi víznek lenni !
- Tengerparton jobb szeretek !
- Legyenek hát földek, vizek !

- Tetszik nekem a vízparton !
- Ám mit ér, ha nincs még napom ?
Legyen itt nap ! Fénylő, vidám,
csillogjon a vizek habján !

- Idáig szép ! Csak nem tudni,
hol fogok én most aludni ?
- Éj a nappal váltakozna,
mindenképpen csak jobb volna !

- Sötétben, hogy hazamennék,
lépten- nyomon hasra esnék !
- Legyen egy hold is az égre,
és köré sok csillag fénye !

- Még mindig jó, amit tettem !
- Ám az egész oly kietlen !
- Kellene itt erdő, mező,
virágzó rét, mézet termő !

- Így még mindig üres marad !
- Teremtek hát állatokat .
- Tigrist, sz*rvast, madarakat,
rét füvébe bogarakat !

- Ez most tényleg jó és szép lett !
- Körös-körül pezsg az élet.
- Erdeimben vad barangol,
és a fákon madár dalol.

- Ám nem elég teremteni,
gondját is kell majd viselni !
- Az fordult meg a fejemben,
egyedül ez sok lesz nekem !

- Folyó partján dolgozgatok,
sűrű sárból embert gyúrok.
- Legyen erős, szép a legény !
- Olyan legyen, akárcsak én !

Múlt az este, jött a reggel,
készen lett az első ember !
- Hogy szólítsam, mire hallgat ?
- Elnevezem őt Ádámnak !

- Jól van ez így megcsinálva,
ámde kell, hogy legyen párja !
- Nem lesz jó egyedül hagynom,
hogy folyton csak unatkozzon !

- Elég is egy oldalborda,
épp kijön belőle Éva !
- Egy kicsit majd szebbé teszem,
hogy Ádámnak jobban tetsszen !

És az új pár, hogy feléledt,
látta az Úr, jó és szép lett !
Amit csinált,így a rendes !
A teremtés vélük teljes !

Megáldotta őket Isten :
- Tiétek lesz itt most minden !
- Erdő vadja, föld termése,
és mit ád a folyók vize !

- Egymást nagyon szeressétek !
- Legyen sok-sok apró gyermek,
akik szépen, ha megnőnek,
benépesítik a földet !

Válasz

Ne adj magadból annyit

Ne adj magadból annyit,
amennyit mások várnak!
Sosem kell megfelelned
az egész nagy világnak.
Adj mégis többet, jobbat,
s örömöd teljen benne!
Szeretetből, hálából,
mint kinek többre telne.
Bármibe belefoghatsz,
- nagy kedvvel csináld végig!
Tervezz egy földi pályát,
és meg se állj az égig.
Harapd el minden szódat,
mi kritizálni készül,
hidd el, egész világod,
dicséretekre épül.
A szép szót, hogy: szeretlek,
ne mond ki érzés nélkül!
Ha van mögötte érzés,
attól a lelked szépül.
Bocsánatot, ha kérnél,
nézz a másik szemébe.
Minden őszinte szóért
egy mosolyt adj cserébe.

Aranyosi Ervin

Válasz