Garai Gábor: Szeptember

Régóta érzem én: az évek
ilyentájt indulnak velem,
mikor megérkeznek a tépett
fák s levetkőznek nesztelen.

A nyár csodával volt adósom.
S vakul az ég lencséje már,
nem süti át a hit s a hő sem.
Tűnődöm: se csoda, se nyár.-

Marad az esély, a valódi,
a tettel megteremthető,
amiben meg tudok fogódzni,
mi fölmagzik majd s újra nő.

És megédesedik tevékeny
gyöngeségem, gyümölcs a fán:
int maga-megváltó reményem,
mint nyúlánk, szőke-fürtű lány:

dér angyala int, hogy kövessem:
fény s pára ő kivűl -belül.
Hív, halálnál hűségesebben:
végképp elérhetetlenül.

Válasz

A vers irója a szerelmét egy falevélhez hasonlitja a tenyerében tartva hogy érezze annak melegét ,az egyetlen éjszaka mely csak az övék ,együtt bámulva a holdfényt a csillagokat ,amikor a lelkük összeér ,,,köszönöm ,,,,

Válasz

Hullj a tenyeremre

Hullj a tenyeremre,
mint egy őszi falevél,
rejtőzz el jól benne,
érezd kezem melegét,
költözz a szívembe,
és ne szállj tovább
ha feltámad a szél!
Ne hallgass szavára,
ha új útra hívogat,
ma éjjel maradj velem
és bámuljuk együtt
a halvány téli holdfényt
és a sápadt csillagokat!
Csak a miénk ez az éj,
nem is kérek mást
s talán ma ennyi még
Neked is éppen elég,
hogy szívünk megpihen,
és egy ütemre dobban
amikor lelkünk összeér.

Alexander G.Lockheart

Válasz

Köszönöm az ősz beköszöntét a táj szépségét és várva a tavasz virágzást .....szeretettel Gizike

Válasz

Simon István:
Falevelek a földön...

Megrázza magát, nézd, a sok fa,
hullik le a száraz levél,
s mint távoli, arany vitorla,
úgy lebeg, ha fújja a szél.

Pirosan ellepi a földet,
vastag, fekete sárra hullt.
S tőle lett már színpompás szőnyeg
fasorok oldalán az út.

Szántáson magányos diófa,
alatta kerek tócsa vér.
S a deret rózsaszínné oldja
a hulló, száguldó levél.

Kopog az ősz arany esője,
kalapom tetején pereg.
Úszik a folyón is előre
a levél, a kivénhedett.

Rázza magát, nézem, a sok fa,
mintha akarva ejtené
öregségét, hogy rőt vitorla
vigye az enyészet felé.

De ág-karjukat égre tartják -
mint naphoz esdeklő kezek,
kérnek vissza már, fiatalság,
tavasz, virágzás, tégedet.

Válasz

Konsztantyin Fofanov:

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
A tűnődő természet hervadása,
kora reggel az ősz ködgomolyag,
a búcsúzó fények, a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
Az álmos erdőt, ha a komor évszak
leheletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókadt minden,
de a kései virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen halálnak
még fénylőbben vágynak tündökleni.
Vagy kimennek a ritkuló berekbe:
bíborban ég, átlátszó s hallgatag.
Csóvát evett az alvó tetemekre
immár a szeptemberi virradat!...
Vagy a folyóhoz megyek - csupán hullám,
ólmos habok lomhán türemlenek.
Csöndes, szelíd harmónia borul rám,
és álmaim gyönyörrel teljesek...
Megsajdulnak felejtett veszteségek,
de nincs bennük se gyötrelem, se vád,
homályosak, mint őszi csöndben ébredt
álomlátások, édes aromák.
És elnyerem megint a kurta békét,
könny fátyolozza megint szememet...
S ragyog az élet fénylő jelenésként,
ragyog, mint megfejtett édes jelek...

Válasz

HÁLA ISTENNEK ....hogy e világot megteremtetted és benne annyiféle lényt ,szeretetet az emberek szivében ,gyűlöletet a rosszak elméjében ,,,,köszönöm a vers nagyon szép és köszönet mindenért ,,,,,

Válasz

Aranyosi Ervin: HÁLA ISTENNEK

Istenem, köszönöm,
hogy megteremtettél!
Köszönöm, hogy rajtam kívül
ennyi teremtett él!
Köszönöm a növényeket,
a sok szép virágot.
Köszönöm a fát a bokrot.
Neved legyen áldott!
Köszönöm az állatokat,
hálás vagyok értük,
köszönöm, hogy életemet
színesíti éltük.
Köszönöm az embereket,
jót is, és a rosszat.
Kik szépítik életemet,
s akik rám bajt hoztak.
Mindannyian tanítottak,
világom megélni.
Köszönöm, hogy megmutattad,
miért nem kell félni.
Köszönöm, hogy itt vagy velem,
tudom, itt élsz bennem.
Köszönöm, hogy segítettél
jó emberré lennem.
Köszönöm, hogy utat mutatsz,
lábam merre menjen.
Köszönöm, hogy szívem hagyod,
szeretettel teljen.
Köszönöm, hogy hálás vagyok,
köszönöm, hogy élek.
Köszönöm, hogy megáldottál,
s én áldalak téged…

Válasz

Dáma Lovag Erdős Anna:Párizsban zokog az ősz

Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyet hullajt az ég
Nem mossa azt le soha
Áldozatok vére kiált Istenért
Lobban a gyertya,értük ég

Párizsba piros színekkel búcsúzik az ősz
Béke galamb szárnyát törte
Repülni már nem tud,s hull a földre
A Sátán áldozatok vérét követelte
S megint ártatlanoknak hullott vére

Gyászold,sirasd fiaid Európa
Vétkesek kezüket mosva
Esküsznek a csillagokra
Fájdalom fészkel a szívekben
S félelem a béke helyében
S az őszi szél vad vihart kavar

2015.11.13.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
Béke Nagykövete
kép..fotó..

1.jpg

Válasz

Köszi Anna a megosztást,gyönyörű!

Előzmény

Válasz