Tél közepén ...
A didergő hideg melyben A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt. fönt a csillagos égen halvány fehér fűst szál a magasban ,
Itt lent.. A sápadt holdvilágnál Prédáját lesve jő egy ordas és meglapulva járkál...köszönöm

Válasz

Egy idéző vallomása .....
Sokszor nem találjuk önmagunk ,elvesz minden körülöttünk ,azt hisszük hogy mi vagyunk az okozója ,az erdő csendje ,meg a eső koppanása is jó hatással van ránk ,,köszönöm

Válasz

Dsida Jenő

Tél közepén

Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;
Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.

Mint oszlop, mely a természetnek
Ékíti templomát,
Halvány, fehér füst száll magasra
A messzeségen át;
Felette néma fenségében
Az ég hatalmas boltja,
S a tájra titkos szürke fényét
A hold világa ontja.

Ó, fantasztikus, égi festmény! -
Az apró csillagok
Pislogó szeme - mint megannyi
Kis gyertyaláng - lobog,
Oltára fent a havas orma
A büszke szentegyháznak,
És zúgó dalt a rengetegben
Viharok orgonáznak.

A szünetek közt néma csend lesz,
Nem rezzen semmi hang,
Egy szárnycsapás sincs fent a légben,
Egy lépés sincs alant...
De mégis!... Vagy csak látomás tán?...
A sápadt holdvilágnál
Prédáját lesve jő egy ordas
és meglapulva járkál.

Válasz

Egy igéző vallomása

Sokszor kerestem önmagam,
lettek társaim bőven.
Mikor megtalálták önmaguk,
elhagytak engem.

Én nem hívtam őket,
de megszerettem mindet.
Fájt mikor elmentek,
és cserbenhagytak engem.

Bennem is volt hiba bőven.
Zaklat a közelség!
Megbántom a szeretve szeretőt,
és ő nem bocsájt meg többé.

Hát ne mondja senki,
hogy társakra lelek!
Önnön magam a társam,
nem kell senki sem!

Én szeretem az erdők csendjét,
a hegyek vad moraját.
Az eső játékos kopogását,
és a tüzes dobok mondandóját.

Füst szál az ég felé,
eléri a csillagom.
A füstben látom önmagam,
a csillagokkal táncolok.

Jöjjön ég-föld! Jöjjön tűz- víz!
Jöjjön minden elem!
Ők lesznek társaim,
ha nem lesz senki sem!

G.Sz.Katalin

Válasz

A szív útja

Szállna szívem, szárnyalna bizony tova,
De semmi nincs mibe kapaszkodhatna.
Látott pedig sokat, ezer dallamot,
De szívem mégis végig csak hallhatott.

Látott veszély, sok bánatot és csalást,
Látta kinyílni az élet rózsaját.
Fulladásnyi élmény, s tenger hatás,
Számára mind verdeső szárnycsapás.

Nem találta helyét, sem az otthonát,
Üldözte vágya, kereste a csodát.
S bár elért mindent, mire más vágyhatott,
Nem hagyta nyugodni e bágyadt állapot.

Kutatta hát tovább az ismeretlent,
Melyet úgy hitt, hogy életében nem lel.
Vágyott a szívem, sőt kínlódva vágyott,
De békét senki szemében nem látott.

Az Éghez járult hát segítségül,
Ám nem lelke üdvét kérte végül.
Másért fohászkodott szent pillanatban,
Hogy lelje helyét e földi alakban.

Imája még, így is elismerést nyert,
És az Égből igaz angyal küldetett.
Megtalálta a Kincset, mit keresett,
Megtalálta szívedben ohh Kedvesem.

Mert Benned lakik mindaz, mit szeretek,
Általad végre önmagam lehetek!
Korsós Ervin

Válasz

Imádkozunk kérjük Istent hogy adjon apró örömöt és boldogságot ,hogy önmagunkra találjunk ..köszönöm

Válasz

Lesznai Anna Imádság

Istenem, nem hallod jól az imádságom!
Vágyódás, óhajtás elhervadjon bennem
Mi szívemben duzzad, lohadjon le lágyan,
Lelkem hadd pihenjen, testem hadd pihenjen.

Kértelek, hogy puhán hullass az ölembe
Apró örömöket s ízes boldogságot,
Melyet feloszthatnék, jusson is, maradjon,
Mint karácsony esti bőséges kalácsot.

Annyi vágyat kértem, teljék csókra, dalra.
Könnyű szárnyú szívem kóborlásra termett,
És te küldtél nékem nagy, nehéz csudákat,
Sziklakőbe vágott oszthatlan szerelmet.

Olyan kényességgel verted meg a szívem,
Fáj, ha messzi kertben új tavaszok érnek,
Piros vérem serked, mikor kelyhe pattan
A rózsaszín ajkú zsenge gesztenyének.

Perzselnek az esték, hajszolnak a percek,
Szörnyű ajándékod alig-alig tartom...
Meggörnyed a vállam, félek, hogy elégek,
...Tévedtem Istenem, játszani akartam.

Válasz

Wass Albert: Tél

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára ablakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.

Válasz

Tudsz e imádkozni?

Ha fáj a szíved, tudsz e imádkozni?
A sok gondok, bajok közt, mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?
Jóban rosszban Isten segítségét kérni?

A boldogság szele ha megérint, mond
Istennek tudsz e köszönetet mondani?
Ha öröm vagy bánat ér, mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?

A munkádra áldást, mond
Tudsz e valaha is kérni?
A felkelő Napért, mond
Tudsz e köszönetet mondani?

A családodért, barátaidért, mond
Tudsz e áldást kérni?
A gyermekeidért, a jövő emberéért, mond
Tudsz e, mersz e imádkozni?

Ezért a romló világért,az emberiségért, mond
Tudsz e megváltást kérni?
Az egyetlent a Megváltót, mond
Meg mered e szólítani?

Kérni, könyörögni,imádkozni, mond
Mersz e ilyet tenni?
Mond, megtanultál e valaha valakiért
Csak egyetlen egyszer is imádkozni? Tudsz e imádkozni?

(általam ismeretlen szerző)

Válasz

Aranyosi Ervin: Évnyitó vers...

Legyen ez az új év egy új lehetőség!
Engedd, hogy vágyaid tartalommal töltsék!
Legyen benne öröm, mosoly, jó egészség!
Kívánj csak merészet, s ne törjön le kétség!
Kívánom, hogy mindig legyen elég pénzed!
Pont annyi, ami kell, hogy céljaid elérjed!
Soha ne legyen több, ne okozzon gondot!
mindig dicsőséggel hagyd el a porondot!
Kívánom, hogy mától teljesüljön álmod,
szíved óhajára változzon világod!
És ami még fontos, sose félj szeretni,
próbálj mindenkivel emberséges lenni!
Aki értékeli, szívesen fogadja,
s hidd el nem tartja meg, Ő is tovább adja.
Jusson mosoly bőven, az új esztendőben,
tartson meg az Isten mindig jó erőben!...

Válasz