Milyen szépen idézi maga elé a múltját ,változott a világ az évszakok is egyben olvadnak ,már nem tavasszal nyílik a hóvirág ,,köszönöm

Válasz

Gabricsevics István : ÚJRA OTTHON... KICSIT MEGNYUGODNI

Este van, s újra sétálok a tószélen,
itthon vagyok újra, a vértesi dombvidéken.
Tudom hogy ez az út merre vezet
itt töltöttem a legszebb éveimet.

Gólyák gázolnak át az éren
ott ahol e halastó van már nagyon régen.
De nagyot változott a világ ...
már nem tavasszal nyílik a hóvirág.

Most az évszakok sem állnak már sorba,
régen a nyár a tavaszt maga elé tolta.
Mostanában már nyár jön a tél után
pár napig van csak tavaszi napsugár.

Valamikor szép tavasz volt ... volt kikelet,
tavasz után nyár hozta a meleget.
Ősz a gyümölcsöt rázta le a fákról
télen meg mesélni szoktak a régi világról.

Mára már én is régi lettem
ezért csak rövid kis sétát tettem.
Körbe nézek még egyszer ezen a tájon,
hogy lelkem újra megnyugodjon,
hogy az élet annyira ne nagyon fájjon.

Békák kuruttyolnak egyre hangosabban,
kicsit gyönyörködök még a hunyorgó Holdban.
A Nap már eltűnt előlem búcsút intett mára
én meg emléket szórok a magam lábnyomába.

Válasz

Kun Magdolna :

Miért?


Miért fordulunk újra meg újra a nap irányába,
ha tudjuk, hogy sugarától könnyezik a szemünk,
s miért vágyjuk azt, aki sosem volt a miénk,
kiért százszor veszítünk, míg egyszer talán nyerünk.

Miért hat meg annyiszor szívünk esdeklése,
könyörgő szeme, mely könnyel telik meg,
mikor más irányba fordulunk a megszokott helyett,
ott hagyva a régi utat s a régi lépteket.

Miért vágyjuk a szót, azt az egyszerűt és szépet,
mely szükséges ahhoz, hogy túléljük mindazt,
ami a ránk feszített ólomévek vastömb súlya alatt,
némi felemelő vigaszt és biztonságot ad.

Miért jó megbízni néhány kedves gondolatban,
amikről hisszük azt, hogy értünk született,
s miért nem tagadjuk meg azt a benne nyugvó érzést,
miért készek vagyunk eldobni egy egész életet.

Válasz

Januártól már kifele jár a szekér rúdja ,egy kicsit még megmutatja magát a fagy a szélvihar ,a lelkünkben ott van a tavaszi kikelet ...köszönöm

Válasz

Sárhelyi Erika : Január margójára...
Tél van, csak poroszkálnak a napok a naptárban,
de az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőnek.
A láthatár szélén pezsgőszín fellegek nőnek,
s így kevésbé fáj a pőre, hidegszürke január.

A ma és a tegnap még kéz a kézben jár,
hisz' a Hold a Napnak még átint a békés horizonton.
Talpam alól csontig hatol a télbe dermedt beton,
de lelkem már az enyhülésre készül.

A reggel a sötétből oly hirtelen derül,
mintha mosoly ömlene el a házak tetején.
Igen, itt legbelül a tavasz már enyém.

Már nem rémíthet se fagy, se konok szélvihar,
az se, ha majd a február szűz havat kavar,
mert bennem a kikelet már öntudatra ébredt.

Válasz

Gyerek szívvel oly csodás minden ,szeretetben élni ....köszönöm

Válasz

Jó volna még gyermek lenni,
álmodni újra száz mesét.
Tiszta szívvel hűn szeretni,
lelkemből kincset osztva szét!

Bodnár László

Válasz

Ha ritkábban is de ez a farsangi szokást ma is sokan be tartják ,ha egy kicsit csúnyácskák is azért szép szokás ,,köszönöm

Válasz

Veres Csilla: Farsang napja

Farsang napja ördögünnep,
Folyjon ma a jó bor!
Űzzük el a hideg telet
Elég már a hóból!

Égjen el a bábu teste,
Lobogjon a máglya,
Piros lángja bánatunkat
Ezerfelé vágja!

Csendüljetek, rézmozsarak,
Csörögjetek, láncok,
Seprűlovas boszorkányok
Kezdjétek a táncot!

Piros szarvú kisördögök
Húzzátok a nótát,
Pirkadatig, szünet nélkül
Fújjátok a flótát!

Vigadjatok, mulassatok,
Pörögjetek, lányok,
Csillagfényes éjszakában
Szálljék áldás rátok!

Válasz

A szív útja .....Sok nehézségek árán is de rá talál önmagára a vers írójának a szomorkás szíve
Megtalálta a Kincset, mit keresett,
Megtalálta szívedben ohh Kedvesem.

Mert Benned lakik mindaz, mit szeretek,
Általad végre önmagam lehetek!

Válasz