Donkó László: Tavasz éke
Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak

Válasz

Kányádi Sándor: Márciusi versike


Tavaszt csörög a szarka,

tavaszt.

Zöldülni kezd a barna

haraszt.

Zsendülni kezd a zsenge

határ.

Erőre kap a gyenge

bogár.

Szelídülnek az ordas

szelek.

Barkákat hány a bokros

berek.

Bukfencet vet a játszi

patak.

Már csak a hegyen látni

havat.

Válasz

Tóth Árpád: Március

Március hónapra nem vagyok zavarban:
Ibolyadivat lesz a barna avarban
Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken
Ott is friss csokrait nyitja a szerelem.

Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod,
De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,
Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,
S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság.

Petőfi hónapja! közibénk suhanva,
Bár lennél szabadság új, tündéri anyja,
Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még,
Ne csüggednének a magyar szívek s elmék!

Válasz

Áprily Lajos: Március


A Nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.



Régi kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.



Selymit a barka

már kitakarta

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban,

s hökken e hó a hideg havason.



Barna patakja

Napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Válasz

Kányádi Sándor: Mátyás-napi vásár

Nagy vásár volt még a
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
oda járt a császár.

Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár.

Node nem azért volt
híres ez a vásár,
hogy lábbelit venni
oda járt a császár.

Bár a vevőtől is,
kivált ha az császár,
hírre-névre kaphat
olykor egy-egy vásár.

De a keresztúri
nagy kirakóvásár
híréhez-nevéhez
nem kellett a császár.

Portékájáról volt
híres az a vásár,
azért járt el oda
csizmáért a császár.

Utcák hosszat állott
álló nap a vásár.
Sátortól sátorig
alkudott a császár.

Parolázott, már-már
készen volt a vásár,
egyet gondolt, s azzal
odébbállt a császár.

Addig válogatott,
alkudott a császár,
félő volt, hogy mindjárt
eloszlik a vásár,

s mehet szégyenszemre,
és éppen a császár.
S mit mond otthon,
miért maradt el a vásár?

Járhat majd tavalyi
csizmában a császár,
esztend’ ilyenkorig
nem lesz csizmavásár.

Mert csizmát csinálnak,
s máshol is van vásár,
de oda nem mehet,
nem bizony a császár.

Menne ő örömmel
máshová, a császár,
de nem oda Buda,
kettőn áll a vásár!

Megmondta az asszony
– otthon ő a császár –:
„Csizmát kend csak Székely-
keresztúron vásál.

Nem pazarolhatunk,
éppen mi, a császár,
mikor ott az olcsó,
nagy tél végi vásár.

Alkudjék csak kelmed,
úgy vásár a vásár.”
Ezért alkudozott
napestig a császár.

De nem is maradt el
sohasem a vásár,
estefelé mégis
csizmát vett a császár.

Többnyire Bodrogi
sátorában vásált.
Bodrogi rendszerint
megszánta a császárt.

Pompás áldomással
végződött a vásár,
s karján új csizmával
ment haza a császár.

Válasz

Zsuzsanna névnapra...

"Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta."
(Vörösmarty Mihály)

Válasz

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki


Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most én mellettem,
Egészséggel, édes lelkem.

Én bús szivem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Veled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!

Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szivem
Csak tégedet óhajt lelkem
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy én fejedelmem!

Júliámra hogy találék,
Örömömben igy köszenék,
Térdet fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.

Válasz

Bálint napra...

"Feleségek felesége,

Lelkemadta kicsikéje!

Jer ide már az ölembe,

Mulassak veled kedvemre.



Szerettelek lyánykorodban,

Szeretlek most százszor jobban,

Nem százszor, de ezerszerte,

Ha meg nem haragszol érte.



Nem is tudja a nőtelen,

Mi az igazi szerelem;

Hogy tudná az istenadta?

Még csak akkor tanulgatja.



Nőtelen ember szerelme

Csak virág a kalap mellett;

S most a szerelem énnekem

Lélekzetem, szivverésem.



De boldogok is vagyunk ám,

Ugye, lelkem kis Juliskám?

Meg se várjuk a halálunk,

Elevenen égbe szállunk!"

(Petőfi Sándor)

Válasz

Somlyó Zoltán : Hóvirág


Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr.

Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben
jég páncélja rengve rebben;
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés;
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág… hóvirág…
Hej, de hideg a világ.

Válasz

https://www.youtube.com/watch?v=763FNUdg7Cw

Fekete István E gy c. verse...

Válasz