Egy igéző vallomása

Sokszor kerestem önmagam,
lettek társaim bőven.
Mikor megtalálták önmaguk,
elhagytak engem.

Én nem hívtam őket,
de megszerettem mindet.
Fájt mikor elmentek,
és cserbenhagytak engem.

Bennem is volt hiba bőven.
Zaklat a közelség!
Megbántom a szeretve szeretőt,
és ő nem bocsájt meg többé.

Hát ne mondja senki,
hogy társakra lelek!
Önnön magam a társam,
nem kell senki sem!

Én szeretem az erdők csendjét,
a hegyek vad moraját.
Az eső játékos kopogását,
és a tüzes dobok mondandóját.

Füst szál az ég felé,
eléri a csillagom.
A füstben látom önmagam,
a csillagokkal táncolok.

Jöjjön ég-föld! Jöjjön tűz- víz!
Jöjjön minden elem!
Ők lesznek társaim,
ha nem lesz senki sem!

G.Sz.Katalin

Válasz

A szív útja

Szállna szívem, szárnyalna bizony tova,
De semmi nincs mibe kapaszkodhatna.
Látott pedig sokat, ezer dallamot,
De szívem mégis végig csak hallhatott.

Látott veszély, sok bánatot és csalást,
Látta kinyílni az élet rózsaját.
Fulladásnyi élmény, s tenger hatás,
Számára mind verdeső szárnycsapás.

Nem találta helyét, sem az otthonát,
Üldözte vágya, kereste a csodát.
S bár elért mindent, mire más vágyhatott,
Nem hagyta nyugodni e bágyadt állapot.

Kutatta hát tovább az ismeretlent,
Melyet úgy hitt, hogy életében nem lel.
Vágyott a szívem, sőt kínlódva vágyott,
De békét senki szemében nem látott.

Az Éghez járult hát segítségül,
Ám nem lelke üdvét kérte végül.
Másért fohászkodott szent pillanatban,
Hogy lelje helyét e földi alakban.

Imája még, így is elismerést nyert,
És az Égből igaz angyal küldetett.
Megtalálta a Kincset, mit keresett,
Megtalálta szívedben ohh Kedvesem.

Mert Benned lakik mindaz, mit szeretek,
Általad végre önmagam lehetek!
Korsós Ervin

Válasz

Imádkozunk kérjük Istent hogy adjon apró örömöt és boldogságot ,hogy önmagunkra találjunk ..köszönöm

Válasz

Lesznai Anna Imádság

Istenem, nem hallod jól az imádságom!
Vágyódás, óhajtás elhervadjon bennem
Mi szívemben duzzad, lohadjon le lágyan,
Lelkem hadd pihenjen, testem hadd pihenjen.

Kértelek, hogy puhán hullass az ölembe
Apró örömöket s ízes boldogságot,
Melyet feloszthatnék, jusson is, maradjon,
Mint karácsony esti bőséges kalácsot.

Annyi vágyat kértem, teljék csókra, dalra.
Könnyű szárnyú szívem kóborlásra termett,
És te küldtél nékem nagy, nehéz csudákat,
Sziklakőbe vágott oszthatlan szerelmet.

Olyan kényességgel verted meg a szívem,
Fáj, ha messzi kertben új tavaszok érnek,
Piros vérem serked, mikor kelyhe pattan
A rózsaszín ajkú zsenge gesztenyének.

Perzselnek az esték, hajszolnak a percek,
Szörnyű ajándékod alig-alig tartom...
Meggörnyed a vállam, félek, hogy elégek,
...Tévedtem Istenem, játszani akartam.

Válasz

Wass Albert: Tél

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára ablakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.

Válasz

Tudsz e imádkozni?

Ha fáj a szíved, tudsz e imádkozni?
A sok gondok, bajok közt, mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?
Jóban rosszban Isten segítségét kérni?

A boldogság szele ha megérint, mond
Istennek tudsz e köszönetet mondani?
Ha öröm vagy bánat ér, mond
Istenhez tudsz e fohászkodni?

A munkádra áldást, mond
Tudsz e valaha is kérni?
A felkelő Napért, mond
Tudsz e köszönetet mondani?

A családodért, barátaidért, mond
Tudsz e áldást kérni?
A gyermekeidért, a jövő emberéért, mond
Tudsz e, mersz e imádkozni?

Ezért a romló világért,az emberiségért, mond
Tudsz e megváltást kérni?
Az egyetlent a Megváltót, mond
Meg mered e szólítani?

Kérni, könyörögni,imádkozni, mond
Mersz e ilyet tenni?
Mond, megtanultál e valaha valakiért
Csak egyetlen egyszer is imádkozni? Tudsz e imádkozni?

(általam ismeretlen szerző)

Válasz

Aranyosi Ervin: Évnyitó vers...

Legyen ez az új év egy új lehetőség!
Engedd, hogy vágyaid tartalommal töltsék!
Legyen benne öröm, mosoly, jó egészség!
Kívánj csak merészet, s ne törjön le kétség!
Kívánom, hogy mindig legyen elég pénzed!
Pont annyi, ami kell, hogy céljaid elérjed!
Soha ne legyen több, ne okozzon gondot!
mindig dicsőséggel hagyd el a porondot!
Kívánom, hogy mától teljesüljön álmod,
szíved óhajára változzon világod!
És ami még fontos, sose félj szeretni,
próbálj mindenkivel emberséges lenni!
Aki értékeli, szívesen fogadja,
s hidd el nem tartja meg, Ő is tovább adja.
Jusson mosoly bőven, az új esztendőben,
tartson meg az Isten mindig jó erőben!...

Válasz

Ilyen egy hosszú élet titka ,van benne szépség és küzdelem ,mert az nélkül nem is szép az élet ...köszönöm ez az év is tele lesz minden jóval ,és a nehéz pillanatokat meg át kel élni ,,,,szeretettel

Válasz

EZ VALÓBAN EGY 88 ÉVES ÚR VERSE, A JÓ ISTEN ÉLTESSE MÉG SOKÁIG, ERŐBEN, EGÉSZSÉGBEN!
F. Szabó Mihály: Nyolcvannyolcadik születésnapomon...

Az első napomtól, melyen megszülettem,
87 esztendő suhant el felettem.
Mögöttem, hosszú út, mellettem mérföldkő,
Előttem a még várt, ismeretlen jövő.
Megállok most, mérföldkövénél utamnak,
Egy kis időt adva gondolataimnak.

Legelső gondolatommal azt kérdezem:
Milyen volt az eddigi út, az életem?
Könnyen megadható rá a biztos válasz:
Változatos, így, egy csöppet sem unalmas.
Unalmas? Ilyet, még kérdezni sem lehet,
Hiszen csupa harc és küzdelem az élet.

Állandó a harc, a kitűzött célokért,
És a küzdelem, a távoli álmokért.
Én is megvívtam ezeket életemben,
Volt amikor győztem, s volt, hogy veszítettem.
Megünnepeltem a sikert, a győzelmet,
S meggyászoltam mindig minden vereséget.

Volt amikor azt már alig viseltem el,
De a reményt még akkor sem adtam fel.
Néhány küzdelmet ugyan elveszítettem,
De a végső harcot, azt mindig megnyertem.
És, ha bánat szomorította szívemet,
Azt mindig öröm vigasztalta meg.

Végiggondolva az eddig megélteket,
A sok győzelmet, és a sok vereséget,
Sok ünneplést, örömet és boldogságot,
Sok gyászt, bánatot és szomorúságot,
Ezek után is azt tudom érezni.
Ha néha nehéz is, mégiscsak jó élni!

Nézem a mérföldkövön lévő számokat,
A két nyolcast, együtt nyolcvannyolcat,
Ami azt mutatja, s egyben figyelmeztet,
Elértem a nyolcvannyolcadik évemet,
Ami, bár semmi a végtelen időben,
Nem kevés egy ember életében.

Ezért okom panaszra akkor sem lenne,
Ha életutamnak most, itt lenne vége.
De úgy érzem, hogy jó, s szeretek élni,
Megpróbálok ehhez segítséget kérni.
Kérem, a kezdet nélküli Örökké Lévőt,
A világot teremtő Egyetlen Erőt:

Adjon egy keveset örök idejéből,
Morzsányit a mérhetetlen erejéből.
Adjon időt, s erőt, hogy még tovább éljek,
Engedje meg, hogy az úton tovább menjek.
És én köszönetként megígérem,
Amivel még megbíz, pontosan elvégzem.

2015 dec. 27

Válasz

SIMON ANDRÁS: Bűn - Szeretet

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,,önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.
A szeretet ,,egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn csábít,
a szeretet vonz.
A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.
A bűn forral,
a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja" magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.

Válasz