Januártól már kifele jár a szekér rúdja ,egy kicsit még megmutatja magát a fagy a szélvihar ,a lelkünkben ott van a tavaszi kikelet ...köszönöm

Válasz

Sárhelyi Erika : Január margójára...
Tél van, csak poroszkálnak a napok a naptárban,
de az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőnek.
A láthatár szélén pezsgőszín fellegek nőnek,
s így kevésbé fáj a pőre, hidegszürke január.

A ma és a tegnap még kéz a kézben jár,
hisz' a Hold a Napnak még átint a békés horizonton.
Talpam alól csontig hatol a télbe dermedt beton,
de lelkem már az enyhülésre készül.

A reggel a sötétből oly hirtelen derül,
mintha mosoly ömlene el a házak tetején.
Igen, itt legbelül a tavasz már enyém.

Már nem rémíthet se fagy, se konok szélvihar,
az se, ha majd a február szűz havat kavar,
mert bennem a kikelet már öntudatra ébredt.

Válasz

Gyerek szívvel oly csodás minden ,szeretetben élni ....köszönöm

Válasz

Jó volna még gyermek lenni,
álmodni újra száz mesét.
Tiszta szívvel hűn szeretni,
lelkemből kincset osztva szét!

Bodnár László

Válasz

Ha ritkábban is de ez a farsangi szokást ma is sokan be tartják ,ha egy kicsit csúnyácskák is azért szép szokás ,,köszönöm

Válasz

Veres Csilla: Farsang napja

Farsang napja ördögünnep,
Folyjon ma a jó bor!
Űzzük el a hideg telet
Elég már a hóból!

Égjen el a bábu teste,
Lobogjon a máglya,
Piros lángja bánatunkat
Ezerfelé vágja!

Csendüljetek, rézmozsarak,
Csörögjetek, láncok,
Seprűlovas boszorkányok
Kezdjétek a táncot!

Piros szarvú kisördögök
Húzzátok a nótát,
Pirkadatig, szünet nélkül
Fújjátok a flótát!

Vigadjatok, mulassatok,
Pörögjetek, lányok,
Csillagfényes éjszakában
Szálljék áldás rátok!

Válasz

A szív útja .....Sok nehézségek árán is de rá talál önmagára a vers írójának a szomorkás szíve
Megtalálta a Kincset, mit keresett,
Megtalálta szívedben ohh Kedvesem.

Mert Benned lakik mindaz, mit szeretek,
Általad végre önmagam lehetek!

Válasz

Tél közepén ...
A didergő hideg melyben A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt. fönt a csillagos égen halvány fehér fűst szál a magasban ,
Itt lent.. A sápadt holdvilágnál Prédáját lesve jő egy ordas és meglapulva járkál...köszönöm

Válasz

Egy idéző vallomása .....
Sokszor nem találjuk önmagunk ,elvesz minden körülöttünk ,azt hisszük hogy mi vagyunk az okozója ,az erdő csendje ,meg a eső koppanása is jó hatással van ránk ,,köszönöm

Válasz

Dsida Jenő

Tél közepén

Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;
Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.

Mint oszlop, mely a természetnek
Ékíti templomát,
Halvány, fehér füst száll magasra
A messzeségen át;
Felette néma fenségében
Az ég hatalmas boltja,
S a tájra titkos szürke fényét
A hold világa ontja.

Ó, fantasztikus, égi festmény! -
Az apró csillagok
Pislogó szeme - mint megannyi
Kis gyertyaláng - lobog,
Oltára fent a havas orma
A büszke szentegyháznak,
És zúgó dalt a rengetegben
Viharok orgonáznak.

A szünetek közt néma csend lesz,
Nem rezzen semmi hang,
Egy szárnycsapás sincs fent a légben,
Egy lépés sincs alant...
De mégis!... Vagy csak látomás tán?...
A sápadt holdvilágnál
Prédáját lesve jő egy ordas
és meglapulva járkál.

Válasz