Szeretettel olvastam mind két verset ,köszönöm szépen Gizike

Válasz

Mikor már nem leszek

Béna kezem most még fogod,
szeretettel féltőn mindig ápolod,
lelkem, testemet tisztán tartod,
egyetlenem életem drága kislányom.

Midőn én nem akartam ily világot,
elrontottam éveidet jól tudom.
Bár soha nem mondod és eszedbe,
sem jutna egy fájó pillanatban sem.

Elfáradtam már csak miattad vagyok,
mert érzem szíved mit szeretne.
Nem tudhatom meddig halad vonatom,
nehéz velem, bocsáss meg kérlek.

Volt idő, a múlt történelme már,
mikor én fogtam kezed, s vigyáztam rád.
Elmúlik a könny arcomról egy hajnalon,
kérlek ne szólj bárkinek róla vakon.

Mikor már nem leszek veled a legszebb
időket őrizd meg rólam emlék képeidben.
Tudd hogy szerettelek, mindennél jobban,
s ne zokogj utánam hisz csak ember voltam.

Gyarló mint bárki más, igyekeztem jóra,
szépre, nemesre okítani, ami örömem van,
te vagy, voltál édesanyádnak csillaga,
Vigyázz jól tovább mert az élet mostoha.

Gondolatban kezem imára kulcsolom,
Letérdelek előtted Istenem hálát mondok
Én aki mindig hazavágyódok, őt őrizd meg.
Érzem,hogy itt vagy, és meghallod kérésem.

Nyugodtan csukom le fájó szemeimet,
lelkem hívod menni kell, de addig légy velem.
Erőt adj a nincstelenség kínzó poklában,
kicsit több egészséget szeretteim részére.

Szebenyi Judit @ 2015-02-04
Szerzői és minden jog fenntartva

Válasz

Havas Éva:

Ha egyszer...


Ha egyszer majd elindulunk,
a végtelenbe visz utunk,
előre néz tágult szemünk,
semmi sem jöhet ellenünk.

Megvédelmez a gondolat,
hogy mindig hallom hangodat,
s te örökre csakis velem,
s akkor ott is fogod kezem.

Én nézlek-nézlek boldogan,
szállunk, s az időnk parttalan,
te lágyan suttogod nevem,
s én elsimulok szíveden.

Válasz

A tavaszt idézik ezek a sorok ,a madarak csicsergése ,
Szemednek gyönyörű a varázslatos színekkel tündöklő rét.
Örömmel látod, az első méhek zümmögést.
Hallod, csordogáló patak csobogását.
Életre kell az élővilág.

Válasz

Hírnök

Rét szélén ülsz, nézed a színpompás rétet.
Senki, semmi sem zajong.
Csend van.
Távolból hallod, hogy a kismadár,
énekli a tavasz énekét.
Egyre dallamosabban dalolja, hogy
Nyitni kék - Nyitni kék.
Boldog vagy, mert, itt van a várva várt Tavasz.
Szemednek gyönyörű a varázslatos színekkel tündöklő rét.
Örömmel látod, az első méhek zümmögést.
Hallod, csordogáló patak csobogását.
Életre kell az élővilág.
Örülsz a természet napsugaras jelének,
s az első színes képének.
Vártad a nyíló virág csodás illatát,
Éltető Nap melegítő sugarát.

Bossányi Kálmán Miklós

Válasz

Jékely Zoltán:
Tavasz hívó

Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jóemlékben.

A kerítés tövében kis virág
- neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája - válla, mint a hó -
nyírfák között épp emelinti leplét.

Válasz

A szív és az agy mindig együtt működve teljes értéket alkot---köszönöm

Válasz

Aranyosi Ervin: A szív és az agy

Az agy olyan mester,
mint a munkás ember,
aki végzi dolgát,
nagy szakértelemmel.
Ám az eredményből
hiányzik a lélek,
s az agy büszke is rá:
- az anyagban élek!
Lám, a szívünk tudja,
van fontosabb ennél:
- mi lenne, ha élnél,
s őszintén szeretnél?
Hidd el, hogy érzéssel,
többre lennél képes,
mert csodát alkotni,
csak együtt lehetséges!

Válasz

Szuhanics Albert

Kis szívecskék, virágok

Kis szívecskék, virágok
Valentin-nap vár rátok,
illatoztok, repkedtek,
köztük, akik szeretnek.

Sok köszönet, szép óhaj,
ezzel bizony nincsen baj,
ám fontos, mint e napon
szeressük egymást nagyon...

...Egész évben minden nap,
legyen a mi szívünk nagy!
ritmust verjen egymásér'
mint a dob és cintányér!

Hogy ha nyitott, figyelmes,
mindenki, ki szerelmes,
szeretettel nem spórol,
többet nyújthat a jóból.

S Valentinkor mondhatja,
ez bizony az ő napja,
s olyan, mint a többi nap,
boldog vagyok, s boldog vagy!

Debrecen, 2015. 02. 15.

Válasz

Szuhanics Albert
.............Kutyahűség

Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.

Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.

Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott még.
Hálás szemmel nézett rájuk fel,
míg felettük tiszta volt az ég.

Így szolgálta a családot boldogan,
ám de lassan öregecske lett.
Nem kellett az elnyűtt kutyus ezután,
neki senki nem füttyentgetett.

Hálás szemét hiába is emelte,
a gazdira farkcsóválva várt.
Hiába is volt boldog és önfeledt,
most az egyszer nagyon pórul járt.

Kitették jaj, őt egy sötét éjszakán,
az égen nem voltak csillagok.
Nehogy mindezt megláthassa valaki,
hogyha odafenn a hold ragyog.

Sok fényt hozott ő a szívekbe,
de mély sötétségbe kergették.
Magányosan, félőn kóborol,
búsan tekint egyre szerteszét.

Hátha jön majd szembe egy jó lélek,
kinek lenne újra hű barát.
Vele vannak még az emlékek,
bú és remény hajt egy jó kutyát...

Jó emberek fogadjátok be az ebet!
oly messze van még neki a vég...
És bár mondjuk öregecske, meglehet,
de szolgálni hűen tudna még!

Lesz majd benne sok-sok örömöd,
amikor a család hazatér.
Mert ő igaz szeretettel vár majd rád,
ez a kutya nagyon sokat ér!

Fogadj hát be egy kivert kutyát,
boldogabb lesz, hidd el életed.
Farkcsóválva néz rád, - Jó gazdim,
örökké a hű ebed leszek!

Válasz