Köszönöm Terézke a szép verset melyben az írója a szerelmét a madarak mindennapi életritmusához hasonlítva szeretné átérezni a szerelme közelségét ,,,,,,szeretettel Gizike

Válasz

Petőfi Sándor: Három madár
Három madár van, akit szeretek,
Három madárról mondok éneket.
Ha oly szép lenne rólok énekem,
Amily nagyon én őket szeretem,
Amennyi boldogságot, örömet
Ezen madarak nékem szerzenek!
Az első madár egy kis cinege,
Nem sérti őt a télnek hidege,
Nem háborítja őt meg semmi vész,
Télben, viharban vígan fütyörész,
Vígan ugrál a száraz ágakon,
Mint a pillangó a virágokon,
Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,
Jön és megyen, máshol van untalan,
Alig képes kísérni őt a szem. -
Kedélyed e cinege, kedvesem!
A második madár egy csalogány,
Elrejtve él a lombok alkonyán,
Nem látja más ottan s mást ő se' lát,
Kis fészke néki az egész világ,
Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd,
Elfojt az alkony mindennemű neszt,
Hogy meg ne háborítsa énekét,
Hogy gyönyörködjék a föld és az ég,
Gyönyörködjék e dalban, aminő
Hozzánk csak legszebb álmainkban jő,
Amelynek minden hangja eltemet
Egy bánatot és szül egy örömet,
Mert mindenik hang egy szent szerelem.
Ez a csalogány szíved, kedvesem!
A harmadik madár egy ifjú sas,
Szárnyának röpte merész és magas,
A villámokkal egy tanyán lakik
S tekintetét fölküldi a napig.
Nyugodt időben alszik, elvonul,
De ha vihar jön és üvölt vadul,
Fölébred a sas szendergésiből,
És a viharnak karjaiba dől
És vinni hagyja magát általa,
Mint viszi a lovast a paripa
Rémítő bátran, szörnyű sebesen.
Ez a sas a te lelked, kedvesem!
Kedélyed gyermek, szíved asszony és
A lelked férfi, te csodás, mesés
Teremtmény! s én valóban nem tudom,
Mi több: szerelmem vagy csodálatom?

Válasz

Melegitsd át a lelkünk
Aranyosi Ervin

Ha úgy érzed körötted kihűlt a világ,
ha elveszíti szirmát minden vadvirág,
mikor megfagy az élet, s a lélek kong, – üres,
mikor minden, mi élő, menedéket keres,
akkor van te rád szükség! Hát legyél te a tűz,
mely élő melegével gondhalmokat elűz,
és világítson fényed, mely bevonz lelkeket,
mely felcsillanó remény zsarátnoka lehet!

Légy kandalló, vagy kályha, amely meleget ad,
s minden gyarló lelket bűvkörébe fogad!
Engedd a közeledbe, ki csepp örömre vár,
legyél a gondoskodó, termőre fordult nyár!
Biztasd az éhezőket, adj éltető hitet,
ne hagyd pokol tüzében kínok közt fagyni meg!
Mutasd meg a világnak a szeretet mit ér,
olvadjon fagyos szívünk, tűnjön a sarki tél!

Legyél hát te a kályha, s gyűljön köréd a nép,
mert mindannyian fázunk, s a fagyból rég elég.
Szeretet melegével olvaszd fel jégszívünk,
add vissza szép reményünk, add vissza szép hitünk.
Ha átmelegszik tőled a kihűlt, zord világ,
és újra nyitja szirmát millió vadvirág,
ha szívünk is felolvad, mert értelmet kapunk,
majd együtt világítunk, mint fénylő szép Napunk…

Válasz

Napozom
Domokos Jolán

Nyugágyon fekve napozom,
szemhéjam lassan lehunyom,
érzem, amint a nap ajka,
bőrömet finoman harapja.

Míg testemre sós csókot lehel,
arcomat enyhe pír lepi el,
bizserget a forróság, éget a hő,
kibújik belőlem újra a nő.

Krémemet gyorsan megkeresem,
magamat vele jól bekenem,
ártani ne tudjon az én napom,
élvezhessem, amíg én akarom.

2014. június 22.

Válasz

Élet könyve

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.

Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.
Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,

Kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.
Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam

Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.
Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.

Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.
Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
Számomra ismeretlen szerző

Válasz

HOMOKBA ÍRVA - It must be written in sand

Nem ezt vártad, nem így mondták.
Mást ígért a szív és mást a száj.
Megint tél van, megint fázol.
Pedig azt mondták, hogy jön már a nyár...

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.

És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!

Hogyan tudnál tovább lépni,
Amibe' hittél, az már nem a tiéd
Hogy lehetne bekötözni
Azt a sebet, ami szíveden ég.

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.

És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!

Előadó:Pintér Béla
Szövegíró:Pintér Béla

Válasz

Szép megfogalmazás ,de sajna ide kell jutni mint a koldusasszonya....................

Válasz

Harcos Katalin
A szeretet koldusasszonya


Elfordulnak, lásd, az emberek,
míg én, utak nincstelen vándora,
kitárt szívemmel kéregetek,
mint a szeretet koldusasszonya...
Két szemem szomjas pillantása
esdeklőn fúródik szemedbe,
kezem félszegen feléd tárva
kérőn kulcsolódna a kezedre.
Benned támaszt keres két karom,
szemem tiszta biztatást, új álmot.
Könnyű botom te légy utamon,
s leszek tiéd én, - ha úgy kívánod.
Vágytam szabad szelet, szökellőt,
de nem várt más, csak sötét alagút,
mert roskadozó lépteim előtt
bezártak minden hívogató kaput.
Ha mégis vetettek alamizsnát
utána kaptam két kezemmel,
elhittem rögtön, hogy az, amit lát
a szem, felér a szerelemmel.
Szétszaggattak karmos tövisek,
megtépázott minden bőszült faág.
Kigúnyoltak, lásd, a többiek...
csak kezedben volt békeolajág.
Mint kisemmizett, kósza vándor
szeretetet koldultam egyre,
de nem volt oly menedék más, hol
enyhet adnának bús szívemre.
Megismernek már az emberek;
vagyok utak nincstelen vándora,
kitárt szívemmel kéregetek
én, a szeretet koldusasszonya...

Válasz

Végtelen barátság

Hű Barátom Te vagy, Megváltó Jézusom,
hűséged oly csodás, azt fel sem foghatom.
Még nem is léteztem, már Barátom lettél,
tudtad: találkozunk, s előre szerettél.
Tudtad: lesz magyar hon, abban lesz egy gyermek,
kit apja dühösen, ok nélkül szid, ver meg.
Láttad: szegénységem, bűnben, vergődésem,
cselédsorsban élve, béressé érésem.
Földi létem, jövőm, már előre láttad,
hosszan tűrő szívvel, megtérésem vártad.
Láttad: próbáimat, melyeket átéltem,
minden egyes próba, áldásul volt nékem.
Általuk magadhoz, terelgettél engem,
porlepett gyémántot, látott szemed, bennem.
Megszántál, elkérted, bűnfoltos életem,
mennyei gyolcsruhát, Te adtál énnekem.
Elhagytad a mennyet, Barátommá lettél,
mikor gyenge voltam, Szent öledbe vettél.
Veled vonulhatok vízen és tűzön át,
nincsen e világon, ily csodás hű Barát!
Bűnösök Barátja, dicsőítlek Téged,
üdvözülők útján, vonulhatok Véled.
Segíts megbecsülnöm, ezt a barátságot,
meglátom az örök, bűntelen országot.
Melyben öröm, béke, soha nem ér véget,
s lábaidhoz hullva, imádhatlak Téged.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 6.

Válasz

Ha a kevesebb több

Emészted magad folyton,
soha semmi nem elég .
Vádolod a múltad, hogy
a jelen keveset ér.

Légből várat építesz,
csodálod, hogy elszáll.
Könnyesek a sóhajok,
minden filmszakadásnál.

Még markolod a semmit.
de kevered a kártyát,
a játékod fájdalmas,
de elviszed a pálmát.

Kapaszkodsz a létrán,
vágysz az újabb fokra,
a szemellenződ széles,
vágyón néz a holnapba.

Egyre feljebb nyúlsz,
nem számít az áldozat,
összetörhetnek szívek,
nem érdekel a pillanat.

Törekszel a magasba,
de nem a kilátásért,
buzdít a tekintély
az újabb trófeákért.

Tetszik az alázat,
a hatalom szédítő,
csillog a kártyavár,
mámoros életízesítő.

Figyelmeztet az idő,
deresedik a hajszál,
visszaintesz neki,
valamit mondanál...

Szólnál, de nincs kihez,
ijedten veszed észre,
magadban ülsz csak
a várad közepébe..

Feltéped az ajtót,
hullanak a lapok...
Jajj Istenem mi ez?
Egyedül vagyok???

Gyerek gőgicsélés
életszínű zajjal,
szolid kis szobában,
felébreszt a hajnal

Megölel valaki...,
rosszat álmodtál?
Hozzád bújik kedvesen.
Mindent visszakaptál...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Válasz