Napozom
Domokos Jolán

Nyugágyon fekve napozom,
szemhéjam lassan lehunyom,
érzem, amint a nap ajka,
bőrömet finoman harapja.

Míg testemre sós csókot lehel,
arcomat enyhe pír lepi el,
bizserget a forróság, éget a hő,
kibújik belőlem újra a nő.

Krémemet gyorsan megkeresem,
magamat vele jól bekenem,
ártani ne tudjon az én napom,
élvezhessem, amíg én akarom.

2014. június 22.

Válasz

Élet könyve

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.

Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.
Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,

Kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.
Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam

Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.
Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.

Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.
Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
Számomra ismeretlen szerző

Válasz

HOMOKBA ÍRVA - It must be written in sand

Nem ezt vártad, nem így mondták.
Mást ígért a szív és mást a száj.
Megint tél van, megint fázol.
Pedig azt mondták, hogy jön már a nyár...

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.

És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!

Hogyan tudnál tovább lépni,
Amibe' hittél, az már nem a tiéd
Hogy lehetne bekötözni
Azt a sebet, ami szíveden ég.

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.

És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!

Előadó:Pintér Béla
Szövegíró:Pintér Béla

Válasz

Szép megfogalmazás ,de sajna ide kell jutni mint a koldusasszonya....................

Válasz

Harcos Katalin
A szeretet koldusasszonya


Elfordulnak, lásd, az emberek,
míg én, utak nincstelen vándora,
kitárt szívemmel kéregetek,
mint a szeretet koldusasszonya...
Két szemem szomjas pillantása
esdeklőn fúródik szemedbe,
kezem félszegen feléd tárva
kérőn kulcsolódna a kezedre.
Benned támaszt keres két karom,
szemem tiszta biztatást, új álmot.
Könnyű botom te légy utamon,
s leszek tiéd én, - ha úgy kívánod.
Vágytam szabad szelet, szökellőt,
de nem várt más, csak sötét alagút,
mert roskadozó lépteim előtt
bezártak minden hívogató kaput.
Ha mégis vetettek alamizsnát
utána kaptam két kezemmel,
elhittem rögtön, hogy az, amit lát
a szem, felér a szerelemmel.
Szétszaggattak karmos tövisek,
megtépázott minden bőszült faág.
Kigúnyoltak, lásd, a többiek...
csak kezedben volt békeolajág.
Mint kisemmizett, kósza vándor
szeretetet koldultam egyre,
de nem volt oly menedék más, hol
enyhet adnának bús szívemre.
Megismernek már az emberek;
vagyok utak nincstelen vándora,
kitárt szívemmel kéregetek
én, a szeretet koldusasszonya...

Válasz

Végtelen barátság

Hű Barátom Te vagy, Megváltó Jézusom,
hűséged oly csodás, azt fel sem foghatom.
Még nem is léteztem, már Barátom lettél,
tudtad: találkozunk, s előre szerettél.
Tudtad: lesz magyar hon, abban lesz egy gyermek,
kit apja dühösen, ok nélkül szid, ver meg.
Láttad: szegénységem, bűnben, vergődésem,
cselédsorsban élve, béressé érésem.
Földi létem, jövőm, már előre láttad,
hosszan tűrő szívvel, megtérésem vártad.
Láttad: próbáimat, melyeket átéltem,
minden egyes próba, áldásul volt nékem.
Általuk magadhoz, terelgettél engem,
porlepett gyémántot, látott szemed, bennem.
Megszántál, elkérted, bűnfoltos életem,
mennyei gyolcsruhát, Te adtál énnekem.
Elhagytad a mennyet, Barátommá lettél,
mikor gyenge voltam, Szent öledbe vettél.
Veled vonulhatok vízen és tűzön át,
nincsen e világon, ily csodás hű Barát!
Bűnösök Barátja, dicsőítlek Téged,
üdvözülők útján, vonulhatok Véled.
Segíts megbecsülnöm, ezt a barátságot,
meglátom az örök, bűntelen országot.
Melyben öröm, béke, soha nem ér véget,
s lábaidhoz hullva, imádhatlak Téged.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 6.

Válasz

Ha a kevesebb több

Emészted magad folyton,
soha semmi nem elég .
Vádolod a múltad, hogy
a jelen keveset ér.

Légből várat építesz,
csodálod, hogy elszáll.
Könnyesek a sóhajok,
minden filmszakadásnál.

Még markolod a semmit.
de kevered a kártyát,
a játékod fájdalmas,
de elviszed a pálmát.

Kapaszkodsz a létrán,
vágysz az újabb fokra,
a szemellenződ széles,
vágyón néz a holnapba.

Egyre feljebb nyúlsz,
nem számít az áldozat,
összetörhetnek szívek,
nem érdekel a pillanat.

Törekszel a magasba,
de nem a kilátásért,
buzdít a tekintély
az újabb trófeákért.

Tetszik az alázat,
a hatalom szédítő,
csillog a kártyavár,
mámoros életízesítő.

Figyelmeztet az idő,
deresedik a hajszál,
visszaintesz neki,
valamit mondanál...

Szólnál, de nincs kihez,
ijedten veszed észre,
magadban ülsz csak
a várad közepébe..

Feltéped az ajtót,
hullanak a lapok...
Jajj Istenem mi ez?
Egyedül vagyok???

Gyerek gőgicsélés
életszínű zajjal,
szolid kis szobában,
felébreszt a hajnal

Megölel valaki...,
rosszat álmodtál?
Hozzád bújik kedvesen.
Mindent visszakaptál...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Válasz

Szeretettel olvastam mind két verset ,köszönöm szépen Gizike

Válasz

Mikor már nem leszek

Béna kezem most még fogod,
szeretettel féltőn mindig ápolod,
lelkem, testemet tisztán tartod,
egyetlenem életem drága kislányom.

Midőn én nem akartam ily világot,
elrontottam éveidet jól tudom.
Bár soha nem mondod és eszedbe,
sem jutna egy fájó pillanatban sem.

Elfáradtam már csak miattad vagyok,
mert érzem szíved mit szeretne.
Nem tudhatom meddig halad vonatom,
nehéz velem, bocsáss meg kérlek.

Volt idő, a múlt történelme már,
mikor én fogtam kezed, s vigyáztam rád.
Elmúlik a könny arcomról egy hajnalon,
kérlek ne szólj bárkinek róla vakon.

Mikor már nem leszek veled a legszebb
időket őrizd meg rólam emlék képeidben.
Tudd hogy szerettelek, mindennél jobban,
s ne zokogj utánam hisz csak ember voltam.

Gyarló mint bárki más, igyekeztem jóra,
szépre, nemesre okítani, ami örömem van,
te vagy, voltál édesanyádnak csillaga,
Vigyázz jól tovább mert az élet mostoha.

Gondolatban kezem imára kulcsolom,
Letérdelek előtted Istenem hálát mondok
Én aki mindig hazavágyódok, őt őrizd meg.
Érzem,hogy itt vagy, és meghallod kérésem.

Nyugodtan csukom le fájó szemeimet,
lelkem hívod menni kell, de addig légy velem.
Erőt adj a nincstelenség kínzó poklában,
kicsit több egészséget szeretteim részére.

Szebenyi Judit @ 2015-02-04
Szerzői és minden jog fenntartva

Válasz

Havas Éva:

Ha egyszer...


Ha egyszer majd elindulunk,
a végtelenbe visz utunk,
előre néz tágult szemünk,
semmi sem jöhet ellenünk.

Megvédelmez a gondolat,
hogy mindig hallom hangodat,
s te örökre csakis velem,
s akkor ott is fogod kezem.

Én nézlek-nézlek boldogan,
szállunk, s az időnk parttalan,
te lágyan suttogod nevem,
s én elsimulok szíveden.

Válasz