Augusztus 20.

Országunknak Szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.
Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére...

***

Új búzából, új kenyér,
Friss illata száll felénk.
Köszöntjük szép szavakkal,
Nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk...

***

Sorsom szele felkapott,
s földi pályára rakott.
Hálás vagyok én ezért,
kicsiny porszem létemért.

Válasz

Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár

Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.

Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele-tál,
tarka idő szőttese száll.

Válasz

"A vadvirág megterem

úton, mezőn, réteken,

hegyek közt már, aki járt

érezhette illatát,

annyi szín, szag, forma vonz,

ha házadból kiosonsz -

járd be a szabad vadont,

hogy mivel vár, megtudod."

Válasz

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Válasz

Bartalis János: Április


Jaj, a hegyeket nézd!
De üdék, frissek, zöldek,
s a remegés de finom,
mely átjárja lelkemet.

Jaj, a mezőket nézd!
Hogy hajtanak, színesednek,
hogy ég, pirul az arcuk,
s hogy fénylenek a füvek.

Jaj, az erdőket nézd!
a komor, vén fákat,
mint lány bomlik mindahány,
majd kiszakad a szívem.

Jaj, a felhőket nézd!
futnak űzve az égen.
Fátyoluk leng a tájra
és aranyhajuk zizzen.

Mosolyuk lobban és
aranykacajuk tékozolva
szórják a földön szét,
Jaj, a felhőket nézd!

Válasz

Tamkó Sirató Károly: Március


Az ég a felhőket lerázta
és diadalmas kékbe szépül,
kiömlő szőke szép hajadba
napsugarat fonjál be ékül.

Az arcod fúvasd meg a széllel,
hogy legyen friss, pirosba játszó,
s lobogjon szélben a szoknyád
a táncoló tavaszi zászló.

De soha meg ne nézd az órát -
mert boldogságunk durva tőre,
ne lásd soha: - a gyilkos percek
hogy lovagolnak a jövőbe!

Válasz

Március 8. Nemzetközi Nőnap...

"Szeretettel hoztam e szép csokrot,
s köszöntőmet mindenkinek mondom.
Nőket köszönt most az egész világ,
hát nyíljon nékik a sok színes virág.
Az életet, szerelmet tőlük kaptuk,
cserébe szívünket az ölükbe rakjuk.
Általuk vagyunk igazán valakik,
tudom most dalom, messzire hallatszik.
Kívánom, legyen minden nő boldog,
s szálljanak el végleg a bús gondok.
Hulljon reájuk jókívánságom e napon,
egész évben - és minden Nőnapon."
(Richard Wagner)

Válasz

Kányádi Sándor: Mátyás napi vásár

Nagy vásár volt még
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
odajárt a császár.

Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár..."

Válasz

Bálint napra...

"Feleségek felesége,

Lelkemadta kicsikéje!

Jer ide már az ölembe,

Mulassak veled kedvemre.



Szerettelek lyánykorodban,

Szeretlek most százszor jobban,

Nem százszor, de ezerszerte,

Ha meg nem haragszol érte.



Nem is tudja a nőtelen,

Mi az igazi szerelem;

Hogy tudná az istenadta?

Még csak akkor tanulgatja.



Nőtelen ember szerelme

Csak virág a kalap mellett;

S most a szerelem énnekem

Lélekzetem, szivverésem.



De boldogok is vagyunk ám,

Ugye, lelkem kis Juliskám?

Meg se várjuk a halálunk,

Elevenen égbe szállunk!"

(Petőfi Sándor)

Válasz

Somlyó Zoltán : Hóvirág


Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr.

Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben
jég páncélja rengve rebben;
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés;
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág… hóvirág…
Hej, de hideg a világ.

Válasz