Szalai Borbála: A legnagyobb öröm


Van-e annál nagyobb öröm

hogyha végre itt a tél?

Van-e annál szebb, csodásabb

ha a világ

hófehér?

-Hadd örüljön minden gyermek!-

mondogatta

Télapó,

S rázni kezdte teli zsákját:

nagy pelyhekben

hullt a hó...

Fehér lett a kert , az utca,

a sok piros

háztető,

még az öreg almafán is

hóból volt a

keszkenő.

***

tel7.jpg

Válasz

A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés,
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg.
Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya,
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka.
Legyünk irántuk legalább most, ezegyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet. Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért, a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek.

Válasz

Juhász Gyula: Karácsony felé


Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

adventi kep.bmp

Válasz

Muhi János : MESÉLJ NEKEM APU
Mesélj nekem apu,

Mi az, hogy becsület?

Hogyha az van nekem,

Jár érte tisztelet?

Milyen lesz apu,

Az igaz szerelem?

És ha majd elmúlik

Akkor az fáj nekem?




Vannak-e apu,

Ma is istenek?

Hisznek-e még bennük,

Most is az emberek?

Van-e tényleg élet

A halál után?

És ha ezt kérdezem,

Miért nézel bután?




És ha majd felnövök,

Nekem is lesz sorsom?

Mert most a tanulás,

Az a legfőbb gondom.

Miért lesznek rosszak,

Apu, az emberek?

Hogy lehet, hogy vannak

Éhező gyerekek?

a kislany11.bmp

Válasz

SZERETET
Szeretni, tudni kell.

Ha kell, a másik

Lángjában égni el.

De nemcsak a lángban,

Hanem ha kell,

Szeretni

Az üszkös parázsban.

Mert jóban a jó,

Nem nagy mutatvány.

A könnyű és a laza,

Nem nagy feladvány.

De mikor a nehéz

Van éppen a soron,

Mikor a szükség van

Porondon,

Mikor összefogva,

Lehet, hogy csak

Fogakat csikorgatva,

Szükség van

Minden erőre,

Bíztatásra s tiszta bensőre,

Ha ki kell állni

A goromba szélben,

S vállalni kell

Úgy, ahogy vagyunk,

Engem vagy Téged,

Ha a bennünket bántó szó

Több mint a biztatás,

Kevesebb

A felénk nyújtott kéz,

Mint a taszítás,

Mikor támadnak

Szóval és ököllel,

A hazugság jön szembe

Karban a kárörömmel,

Mikor másnak az a jó

Ha nekünk rossz,

Mikor a szél is,

Enyhe illat helyett

Kesernyés füstöt hoz,

Akkor kell

A szeretet igazán,

S akkor kell

A hűség és kitartás.

(Ismeretlen szerzo)

0_vir_g_kez_es_rozsa.jpg

Válasz

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj elõttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szõ a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bûnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jõ fel
Idvezítõnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

1 angyal.bmp

Válasz

Advent

Elég volt már a gyötrelem,
elég volt már a sötétből.
Napfényre vágyunk, már a gond
fekete erdejéből.

Növeld mibennünk mi isteni,
s öld ki ami bennünk állati,
hiszen a dühös tusákba már
mindenünk belefáradt.

Szüless meg bennünk Tisztaság,
Szüless meg bennünk Béke,
S tedd kezedet a világ
lázas ütőerére.

Szüless meg bennünk Szeretet,
a legszebb lelki virtus:
- a szivünk szomorú, beteg -
teremts bennünk új életet,
Szüless meg bennünk Jézus!

jezus3.jpg

Válasz

Advent...

"Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk..."

Válasz

Gyertyaláng: Dsida Jenő
Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló törpe bajnok.
Te sóhajtozol,Istenem,
S én jobbra hajlok,balra hajlok.

Csak gyöngén tartasz a kezedben,
mert lanyha szolgád vagyok,vásott
s ezért zizeg az esti szél:
A Te szomorú sóhajtásod.

Lehetőségek klastromában
annyi elrejtett fáklya-szent él!
Uram,hát mi az érdemem.
hogy megláttál és kiszemeltél?

Viaszk vagyok és rongy szövétnek,
mit se tanultam,mit se láttam,
s Te tudod,hogy egy gyertyaláng
nagyon kevés az éjszakában.

Erdei sok-sok sétaútban
szemed már nagyobb éjt is vert át.
és mégis viszel engemet:
lengő,libegő pisla gyertyát.

Neked köszönhetem,hogy néznek,
s hogy engemet is néha látnak,
s hogy csudálkozva bámulom
sötét ívét az égerfáknak.

Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló gyönge bajnok,----
Neheztelsz-e én Uram,
hogy jobbra hajlok,balra hajlok?

Úgy szeretnék kedvedre égni
reszkető,boldog éji útban!-----
Ha gyöngeségem fáj Neked,
sóhajts nagyot------s én kialudtam.

a gyerty.bmp

Válasz

Búcsút int...

Búcsút int az ősz a nyárnak,
Dér csókol meg minden rózsaágat,
Kihaltak a messze tájak,
Fecskék útján sötét darvak szállnak.

Hová lett a virágillat,
Tarka mező, zengő madárének?
Mindent, mindent vihar tépett,
S az életünk sárgult falevél lett

Nyomába a téli ködnek
Simogató enyhe szelek jönnek...
A napsugár játszi' könnyed,
Melengeti a megdermedt földet...

Sárgult levél elporladt már,
Faágakon apró rügyek ülnek...
Utánunk is újak jönnek,
Örök sorsa ez az életünknek

(Forrás: Net...)

88140_863fce424503.gif

Válasz