Bakos Erika: Esős október

Csepegve hull könnye a borús felhőnek,
sárba mossa a fák sárgás-barna levelét,
álmosan köd terít szürke lepelt az ősznek,
és remegve húzza magára vizes leheletét.

Énekesmadarak búcsút intettek a tájnak,
Üres az erdő néha csak egy bagoly kiált,
vaddisznók túrják makkját az öreg fának,
egyik az avarban megbúva békát talált.

Gombát keres az erdőben öreg nénike,
a nagy őzláb ilyenkor dugja ki kalapját,
ügyes kézzel találja meg hol a rejteke,
az eső miatt sietve tömi meg kosarát.

Kertek alatt egy varjú gubbasztva vár.
talál e majd diót vagy eleséget valahol,
ha nincs annyit mondd szomorúan: kár,
és tovább repülve a másik fára araszol.

Hideg eső hull, közelít a Halottak napja,
megtört szívekbe békét hoz a szeretet,
reményteli napokat hoz az Isten szava,
és mi áhítattal áldjuk a Szent nevedet.

Válasz

OSVÁTH ERZSÉBET:Falevelek

Száguldanak
Szárnyas szelek
Repülnek a
Falevelek.
Őszi fákról
Földre szállva
Gondolnak a
Letűnt nyárra.
Fényes napra
Víg madárra
A sok kedves cimborára.
Elszunnyadnak
A fák alatt
És álmodnak
Tavaszt, nyarat.

88881_d8d579bb7ba1.jpg

Válasz

Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg téllel

Jött őszanyó
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.

Fújtak, fújtak
őszi szelek,
lehullottak
a levelek.
Ott vannak
a fák alatt.
Látod a sok
aranyat?

82011.jpg

Válasz

Ábrányi Emil: Október hatodikán (részlet)

Amennyi könny van a szemekben,
Hulljon ki lassan, permetegben,
S elsírva mind, kezdd újra még;
Siratni őket nincs elég!
Nő, könnyeid peregjenek,
Mint szertehulló gyöngyszemek.
S te férfi-szív, zord mint a kő,
Olvadj, ne szégyelld! Könny, elő!
Légy forrás, szirtből szökkenő.
Hulljon ki mind, gyász árjakint,
Amennyi könny van a szemekben!

Ahány virágot kéz letéphet,
Még hervadatlant, ifjat, épet,
Díszítni a halált vele:
Jövel! tegyük kövükre le.
Mosolygó, szép menyasszony, add
Mirtuszból font koszorúdat.
Oltárra fűzött friss virág
Jer méltóbb helyre: fonjad át
Kilenc bitó talapzatát!
Itt haltak, itt! E helyre vidd
Ahány virágot kéz letéphet!

Válasz

Petrőczi Éva: Ősz

A gyümölcs-óra
októbert mutat:
birs-perc,
alma-perc,
körte. perc
az őszt kondító
fák alatt.

Válasz

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal - éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

9801267_64c35fdc30e1ca361c61d1b8e0ceeb20_s.jpg

Válasz

Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz (részlet)

Már elérkezett a víg október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül
A szüretelőknek víg tábora örül.
Melybe hordogatja a megért szőlőket,
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjeik,
Jó kedvvel biztatnak zavaros leveik.
A sajtó örvendő lármával csikorog.
Oldalán piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Néki, nékimennek a tele sajtárnak.
Az ideit szűrik, isszák a tavalyit,
Jövő esztendőre tartják majd a mait.
Az újnak örülnek, s ótól kurjongatnak,
Mert markokba tejes kulacsot forgatnak.
Tántorgó lábokkal és reszkető kézzel
Mégis sok hordót töltenek meg mustmézzel.
S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
Azalatt a hordó mellett isznak víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
Míg egy részét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Kiüti fenekét s elfut utoljára.
Rips, raps, a szőlők már puszta támasz megett
Gyászolnak, hajdani díszek mind odalett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
Venia, a tőkék mell van plántálva.
Kapj az átalaghoz, ne szégyelld barátom,
Ne szégyelld: ládd, én is a számat nem tátom.
Gyönyörű munka ez, ha szinte lucskos is.
Örömmel nyúl ehhez a paszamántos is.
Még must korába is a bor víggá tészen,
S minden reátartást a szívből elvészen.
Hátha még férfikort érhet a hordóba,
S mint királyi székbe kiszáll a kancsóba?
Mely édesen pezseg! már előre látom,
Mely vígakká tészen ő akkor, barátom! -
Idvez légy, Liéus, jóltévő istenség!
Tetőled szívünkből fut a kedvetlenség,
Te a barátságot s örömet érleled:
Légy jó! ím, kezet fog az ember teveled.

www.tvn.hu_91af87072d52114f4bd5df5b6f8bbb20.jpg

Válasz

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

galagonya_origi.jpg

Válasz

Rainer Maria Rilke : Őszi nap

Beteljesült. Bő nyár volt s vége van.
Vond árnyaid a napórákra némán
s fújjon a rónán újra szél, Uram.
Rendeld a még éretlent: érjenek;
adj bár két napi délies verőt még,
sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék
nehéz borába végső édeset.
Kinek most nincs, nem épít házat már
Ki most magányos, lesz hosszú időre,
olvas, hosszú levéllel bibelődve
virraszt, s riadtan meg-megállva jár
a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.

Válasz

Gyulai Pál: Őszi délután

Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.

Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.

Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.

Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.

Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.

Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.

Elhanyatlik ifjuságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.

Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!

De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.

Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!

Válasz