"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el...
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben...
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat...
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük...
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."

Forras internet

Válasz

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok.
A dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék; megértettem, hogy ha csak egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk el örökre.

Gabriel García Márquez

Válasz

Idővel megtanulhatod..
"Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...
Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...
Megtanulod ezt mind, mind, de csak idővel...
Jorge Luis Borges

Válasz

A nő százszor

Egy női sors nagyon kegyetlen.
Egy női sors az anyaságról szól. Ha van gyerek azért, ha nincs, hát akkor meg azért. Mindig és minden a gyerektől függ. Minden ennek van alárendelve. Ha beteg nincs alvás, nincs munka, nincs semmi csak hőmérő, az ébresztőóra, a narancsfacsarás, az itatás, a főzés, a holtfáradtság stb stb. És utána még minimum egy hétig az éber kóma. És mindezt a férfi elintézi azzal: erre lettetek teremtve, ehhez csak ti értetek! Ők meg a biztos háttérrel építik a karrierjüket, vagy épp élvezik szabadságukat!
Biztosra vesznek. Fizetetlen rabszolgáknak. Leírnak. Megbélyegeznek. Semmibe vesznek. Megcsalnak.
De biz én azt mondom nektek: jár nekünk is a szabadság!
Ha ma éjjel kurtizán szeretnék lenni, hát az leszek! Ha ma egész nap ki se kelek az ágyból, biz én megteszem! Ma nem főzök, ma nem takarítok csak kádban mártózok és pezsgőt iszok, biz én megteszem! Vagy rohanok a réteken mezítelenül és virág-bokrétákat kötök a fejemre!
És hajnalban, miután át-vígadtam az éjszakát a kurtizánból anya leszek ismét; puha takaró alá bújok és gyermekem ölelő kezecskéi simogatják megfáradt lelkemet.
Biz én mondom nektek jó és jár nekünk a szabadság, jányok, asszonyok! És a legnagyobb szabadság az ami lelkünkből fakad és újra feltámasztja azt!
Vessetek ránk követ, de én újra meg újra megteszem és elveszem! Elveszem, visszalopom a szabadságomat tőletek: férfiak, és újra megélem azt! Biz én mondom hívjatok csak kurtizánnak - örömmel fogadom azt!

Válasz

Az ember akkor értékeli az életet mikor túl van egy megpróbáltatáson ......

Válasz

,,Aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből. Ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. Az ember gyógyíthatja önmagát."

Feldmár András

Válasz

A fösvény

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?
- Nem - válaszolta a fösvény - csak hetente megnéztem.
- Hát akkor - mondta a szomszéd - amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől.
A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.

(Anthony de Mello S. J)

Válasz

Így tisztítsd a beleidet

Időnként egyébként sem árt a “takarítás", ugyanis ezáltal elkerülhetőek a rákos, daganatos megbetegedések.

Szükséged lesz:

-lenmaglisztre
-kefirre
Recept:

Első héten 1 evőkanál lenmaglisztet keverjünk össze 100 ml kefirrel. A második héten keverjünk össze 2 evőkanál lenmaglisztet 100 ml kefirrel. A harmadik héten keverjünk össze 3 evőkanál lenmaglisztet 150 ml kefirrel. Ezt a 3 hetes folyamatot csináljuk végig az egészségünk érdekében. A vastagbél és a bélrendszer ez alatt az idő alatt teljesen kitisztul, és a korábbi gyomor- és bélpanaszok elmúlnak.

A még nagyobb siker eléréséhez figyeljünk oda a napi bő folyadékbevitelre.

Szerző:tudasfaja.com

Válasz

Nem azért érkeztem e földre, hogy versenyezzek, hanem, hogy éljek!

Szeretek önmagam lenni és szeretem önmagamat adni. Sosem akartam máshoz hasonlítani. Azt szerettem mindig, akit a tükörben látok. Magamat. Ez van már 41 éve. És köszönöm szépen, jó ez így nekem. Pedig a minket körülvevő dolgok, helyzetek, elvárások, meg ez az örökös ,,felelj meg!" parancs, pont ezt nem engedi, hogy magadat add. Mert azt ,,akarja" belénk sulykolni, szinte belénk kényszeríteni, hogy nem vagy jó, úgy ahogy vagy, olyan legyél hát, amilyennek kell lenni, azaz, amilyen a trendi. Hát kövesd! Csináld úgy, mint ő, meg ő, meg ők! És ha úgy csinálod, és úgy nézel ki, és úgy cselekszel, és azt veszed fel, és annyi kiló vagy stb., mint ők, akkor talán van esélyed arra, hogy nyerő legyél. Jah! De tulajdonképpen kinek is kell, hogy nyerők legyünk? Kinek is kell, hogy megfeleljünk? Kinek is kell, hogy az ő kedvükre, kedvükért ,,jól" cselekedjünk? Válasz persze nincs. Csak azt hajtogatjuk, hogy ,,hát, azt olvastam, hogy..." és ,,azt hallottam, hogy...", meg ,,úgy láttam, hogy...". És ha nem tudjuk teljesíteni azt, amit olvastunk, meg amit hallottunk, meg azt sem, amit láttunk, akkor jön a teljes összeomlása az önértékelésünknek. Amit csak magának köszönhet az ember, azzal, hogy hagyta magát manipulálni. Hagyta, hogy az orránál fogva vezessék. Hagyta, hogy egy senkinek nézzék.
Hála Istennek, én soha nem estem bele ebbe a nekem is felállított csapdába, amibe egyébként még most is sokszor belebotlok. De hangsúlyozom, nem esek bele, csak belebotlok. Nem mindegy! Úgy élek, ahogy nekem jó és úgy is csinálok mindent, ahogy nekem jó. Igaz ez mindenre, ami az életemben van. Kiemelném itt azért az írást, hiszen ez tölti ki a mindennapjaimat. Írok, mert boldoggá tesz és boldoggá teszek vele másokat. Magamból írok az olvasóimnak. Pedig de sokan osztják nekem az észt, hogy hogyan kellene írnom, meg hogy miről, és hogy írjak úgy és olyanokat, mint xy, és felsorolnak néhány közismert nevet. Közben pedig azt hajtogatják, hogy ,,nézd meg, hogy ő hogy csinálja, nézd meg, hogy ő hol tart, stb., tehát mást se akarnak tőlem, csak azt, hogy hasonlítsam össze magamat valakivel, vagy valakikkel. Hát nem fogom! Köszönöm, nem kérek belőle! Jó ez így nekem. Nem mondom, volt nekem is olyan időszakom, amikor a többi emberhez hasonlóan, én is hasonlítgattam magamat másokhoz. Emiatt azonban sokat, szinte non-stop idegeskedtem. Hiszen egyebet se csináltam, csak hajtottam magamat belülről, magyarul, versenyeztem. Feleslegesen.

Nos, így a 41-hez közeledve és egy tragédiát átélve, még mindig úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent nem tudok az életről. Még mindig van mit tanulnom és tudom, hogy még annyi, de annyi okulni valóm van az utamon. Egy valamit azonban biztosan tudok, és most már ehhez foggal-körömmel ragaszkodok, hogy kérem szépen, én nem versenyezni jöttem a földre, hanem szeretni, segíteni, élni, magamat adni és egyszerűen csak szeretném a saját utamat (be)járni. Ennyi.
(Lippai Marianna)

Válasz

JÓ TUDNI ....Köszönöm a gyertyaszentelő Boldogasszony leírását ,,máma elég szép idő volt egy kis borongós pillanatok ,,,késői tavaszodásra várunk ,,,,,

Válasz