Jókai Mór : Legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Tele légyen a magyarnak
Tele légyen a magyarnak
Mind itczéje, mind pinczéje, mind a bolt."

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy ne legyen a magyarnak
Hogy ne legyen a magyarnak
Sem dolmányán, sem jó hirén semmi folt.

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy ne ártson a magyarnak
Hogy ne ártson a magyarnak
Sem a Duna, sem a Tisza, sem az Olt.

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy halljanak a magyarrúl
Hogy halljanak a magyarrúl
Dicsőséges tetteket is, nemcsak szót.

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy ki szereti a magyart,
Hogy ki szereti a magyart,
Még akkor is soká éljen ha megholt.

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
A magyar név dicsősége,
A magyar név dicsősége
Égjen, mint nap, ne változzék, mint a hold.

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Hogy becsülje meg a magyart,
Hogy becsülje meg a magyart
Mind a német, mind az oláh, mind a tót.

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt:
Adjon Isten a magyarnak,
Adjon Isten a magyarnak,
Két kezével, boldog égbül, miden jót.

(1860)

Válasz

KÍVÁNSÁGOM

A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája.
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!

Dsida Jenő

Válasz

Az esztendőnek a halála

Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?

Petőfi Sándor.....

Válasz

Vörösmarty Mihály Újesztendei szép kívánság

1830. január 1.


Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Ujnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szívetek, mint a gyertya
Oly vídámon éldegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el; -
Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alul,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonul,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?
Jobb fekügyék a gödörbe,
És takarja el magát.
De az Isten óvjon attól! -
Éljen a szent vigasság,
Ezt óhajtja a Földvári
Tűzkármentő Társaság.

Válasz

Juhász Gyula - Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben

Válasz

Ezen a téli decemberi napon a természet az úr ,

A ház ereszére jégcsapokat raknak.
A vizekre márvány jégcsapokat épitenek ,
Sötét üregekben ,a vadak búvóhelyt keresnek ,
Az emberek öröm s nyájasság közt élnek.

Válasz

Csokonai Vitéz Mihály

A tél


Elérkeztél hát, óh didergő december,
Mert decembert vett rá minden okos ember.

Mormoló szelei a hideg északnak
A ház ereszére jégcsapokat raknak.

A vizekre, ámbár a vízi istenek
Haragusznak, márvány hídat építenek.

A sík mezőségen hóhalmok épűlnek,
Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek.

Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta,
Melynek köszöntőjét a Teremtő írta.

Sötét üregibe a mély barlangoknak
Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak.

A farkas, a róka együtt hébe-hóba
Az erdőre mennek együtt prédálóba.

A bagoly a fagyos fa hideg odvában
Keservesen huhog szűntelen búvában.

A varjak, e télnek madari, a tornak
Örűlvén, mihozzánk a városba forrnak.

Az ember a Bakhus innepét szenteli,
Kulacs az óldalán, tokajival teli.

Így, noha truccára a kegyetlen télnek,
Az emberek öröm s nyájasság közt élnek.

Válasz

Könyvtár ...
Elmélázva egy kicsit a könyvtári szobában ,mégis akad olyan könyv melyet szivesen olvasgatunk ,,,köszönöm

Válasz

Juhász Gyula - Könyvtár
Lenn színes és kacér köntösbe bújva
Gáláns regények és pikáns novellák,
Ledér kaland, szívek szerelmi búja,
Boccaccio és Schnitzler némán nevet ránk.

A másik polcon verseskönyvek élnek,
Arany szegéllyel és fehér selyemben,
Bánatos álmok és édes remények,
Álmok, remények, mik megcsaltak engem!

Fönn barna, szürke, fekete kötetben
Kant, Spencer, Bergson vár hiába engem.
Igazság? Csak az élet az igaz.

Nincs itten bölcsesség és nincs vigasz.
A kályhában a szén gyönyörrel ég
S én olvasom Hamlet történetét.

Válasz

Juhász Gyula : Az öregség.

Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihuny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De simogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.

A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
Halk léptei a temetőbe visznek,
De nem sietnek és gyakran megállnak
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.

Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is! .

Válasz