Nagy László: Borzasan

Csin-csin, csin-csin-csere-rere,
szólnak a kékfejű széncinkék.
Cseréljünk: szív-csere-bere,
cinkeszívvel én is víg lennék.

Tél van, a télnek gyomra van,
s én borzasabb vagyok nálatok.
Ti összebújtok boldogan,
a kazal aranyos házatok.

Válasz

A téltől bucsúzik a vers és várva a tavaszi kikeletet ,,,köszönöm ,,,

Válasz

Ebben a versben az irója égi péknek titulálja a hóesést ,melyben a fekete pontok jelzik a madarak jelenlétét ...köszönöm ...

Válasz

Osvát Erzsébet: Az égi pék

Szitálni kezd

az égi pék,

és hullanak a hópihék.

Óriási

szitán át

száll a pehelymilliárd.

Milliárdnyi

hópehely.

Az égi pék habot ver.

Habos havon

cinkenyom.

Cinke szökdel a havon.

Fekete pont

fehér pont.

Varjú károg: - Fázom, fázom!

Válasz

Hóvirág ...
Eltemetjük a telet ,kibújik a hóvirág ,megrezzen a fa ág ...
..köszönöm eztva szép verset...

Válasz

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!

galanthus kildare.jpg

Válasz

Nemes Nagy Ágnes - Névnapra

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építőköveket?

Nem már tudom mit vegyek!
Néked tavaszt rendelek
Bodzafát és kék eget
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
A virágot a mezőre
Tél után a lomb-nyílást
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

Válasz

Ez a téli vers tele eseménydús gondolatokkal a szánkózástól a gyerek zsivajig ....köszönöm ...

Válasz

Csukás István: Januári hó hull...

Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Áhítattal figyelem, mint jó kolléga,
s igazán csak egy kicsit vagyok irigy.
A rigó menekülő csillagokat ír,
zaklatott ritmusa kihagyó szívverés,
a macska talpa sötéten pontozza
a sorvégeket, pont, pont, pont, lehet tűnődni,
lehet borzongani, hogy semmi se változott,
s hogy erről sohasem a vers tehet.
De bosszúsan eltörli e sorokat az ég,
belepi hóval, s rábólint a bennünk
lapító, mi is? Talán a remény,
vagyis az az összevissza fércelt szövevény,
hogy mindenáron élni akarunk,
ha lehet, persze büszkén, önérzetesen,
ha nem, hát valahogy, s mohón
várjuk-olvassuk a biztatást, íme,
szánkó siklik gyerek-fenék alatt,
muzsika szól: vidám kacagás,
röpítik hegyen-völgyön a kottavonalak,
ez igen, ez szép, e végtelenbe-utazás!
Meg is állhatunk e derűs képnél,
de hull a hó s belepi puhán ezt is,
kell a hely, mert még sok az írnivaló,
el lehet merengeni ezen is, de már
nem bírom tovább, viszket bennem a költő,
öltözöm és sétálok egy verssorra valót!

Válasz

A januári biztató vers megeleveniti a szitáló hóesésben a dombtetőről lesikló siezők ujjongását ...köszönöm

Válasz