Osvát Erzsébet: Hóvirág


A bokrok, fák még alszanak,
de lám, ott lenn a hó alatt
felébredt már a hóvirág,
kíváncsian kikandikált.
Miért keltél fel, kis bohó?
Még nem tűnt el a jég, a hó!
Fagyos szelek süvítenek,
parányi szirmod lám, remeg.
Sziromruhám bár lágy, fehér,
nem árt nekem se szél, se dér!
Vigyáz reám a kikelet,
Lám, űzi már a zord telet!

123657_1355216_2058_n.jpg

Válasz

A tavasz közelségét tükrözi ,biztatva minden szunyadó lényt hogy nemsokára itt a tavasz ,,köszönöm ,,

Válasz

Szepesi Attila: Februári kérdés


- Cine - cine - cinege,

jön a tavasz, hiszed-e,



- Hiszem, hogyha

leng az ágon

piros bogyó

temérdek;

rügyfakasztó

márciusig

jég hátán is

megélek!

cinege.jpg

Válasz

Kányádi Sándor: Mátyás napi vásár

Nagy vásár volt még
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
odajárt a császár.

Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár..."

Válasz

Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő

Köszöntelek, hóvirág,
telet űző kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyéről jött a jel:
készülődik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegő illatából
érezni és hallani.

adatlap_havas_hovirag.jpg

Válasz

Wass Albert: A februári álom

Kint tél van még; hideg, könyörtelen,
az ablak alatt elsüvölt a szél.
Fedélcsatorna pléhe felzokog,
ott fent a kémény jajgat és beszél.
A képzelet varázsa messze száll,
s mint őszi pára itt-ott fennakad;
egy szürke dombon s néhány régi fán
meg-megpihen s halkan tovább szalad…

Már lefolyt a bércek hó-palástja,
sötét-lilára vált a vén havas;
szalonka száll a csendes esti szélben,
s a napsugár már zöld rügyet fakaszt.

A kismadár is megcsendül az ágon,
tavaszi vágyak vidám dallama;
túl a ködbe burkolódzó fákon
mintha bíbor-eső hullana.

Jön az alkony. Az áldott nap leszáll.
Vonulnak már a szürke vadludak;
a légben kezdődik a szúnyog-bál,
s a völgyben tompán harsog a patak.

Azúr-egen a csillagok kigyúlnak:
arany szegek a tündér kárpiton.
A földre sápadt csillagocskák hullnak:
pásztor-tüzek, a vén hegyormokon.

Kint még zokog a vén fedélcsatorna,
ablakom a szürkületbe tárom.
Hideg havát a szél szemembe hordja:
elsuhant már a februári álom.

Válasz

Reviczky Gyula: Tavaszodik

Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba jár.

Nem tudom, de olyan édes
még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen...

Válasz

Áprily Lajos: Nő már a nap

Ember, ne félj: nő már a nap!
A jégfogú szél nem harap.

A koldus is dúdolva jár,
ragyog rongyán a napsugár.

A gond sem él mindig, ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.

A hóval szétfoszlik hamar:
elmossa egy langyos vihar.

A déli szél kürtjébe fú,
léggömbbel játszik egy fiú.

Most elszakadt a gömb-zsineg
s gömbje boldogan lebeg.

Ringatja a tavasz szele-
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!

Válasz

Dsida Jenő: Február, A farsang dícsérete


Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,

egymásra torlik két fura menet,

megállnak és hosszú farkasszemet

néznek, zászlójukat kissé lehajtván.



Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,

gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,

a másik csapat maskarába varrt fán

ördögfejet visz, táncol és nevet.



Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,

bűnbánon látja angyalok karát

s szemét lehúnyja méla áhitattal;



míg a zarándokfő, egy véri barát,

szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,

idézi antik istenek nyarát.

Válasz

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

"...A szegény Dorottya, nem lévén már foga,
Csak holmi lágyacskább csemegén nyámmoga.
Néhány kráfli álla tányérján előtte,
Mellyel görcsös gyomrát apránként töltötte.
Éris hát tündéres erejét felvevé,
S magát egy gömbölyű kis formába tevé:
S midőn a fortélyban jó módot talála,
Dorottya tányérján egy kráflivá vála.
Ah! Vigyázz kisasszony, most vigyázz ám nagyon,
Ím a tányérodon méreg s veszély vagyon..."

......................................................................................

Héra Zoltán: Ó-kalendárium költőknek

"... A Vízöntő havában minden a képzelet,
a végletes és végtelen: a lenni képes képtelen.
Hárfás Dávid és papírtrombitás Harlekin,
dionüzoszi öröm és prométheuszi kin
ilyenkor egyformán megkeresnek.
Fogadd pompával őket..."

Válasz