Kosztolányi Dezső: Tavaszelő

Maradj, maradj, bús téli alkony,
ne vond még vissza sugarad!
Ha lábadozva elsötétülsz,
szerelmes szívem megszakad.

A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járó-kelő.

A síma, langyos fuvalomra
kinyílanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.

Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjuság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.

Mind búsan elmerengve járunk,
szivünk sok emléktől nehéz;
ami szemünkbe forr s cikázik,
a sejtelem ködébe vész.

A jég ropog, s alóla zúgva
ezüst kacajjal jő a víz,
tavasz lesz, úgy mint régen egykor,
s e szó a múlt honába visz.

Szemünk meredt, a múltba réved,
ragyog a kék-sugáros ég,
a sárga hóvizen lebegve
szétpattan egy-egy búborék.

A szél fú s érzi méla lelkünk,
a kikelet fuvalma az...
És nézzük összetett kezekkel,
hogy érkezik meg a tavasz.

Válasz

Ezt a telet temető február mely a tavasz virágait csalogatja és a márciusi szép napsütésre várva ,bucsuzik a téltől ..köszönöm

Válasz

Bartalis János: Február


Jégcsapos,
ereszt megcsurgatós,
drága Február!
Csak egy verset hoztál.
Ó, be fukar voltál.
Szűk kezekkel adtál.

Ó, szélfúvásos,
nagy havazásos,
ifjú Február!
Hát még miket adtál?
Egy fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.

Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?

A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-e már?
S mint szürt, tiszta arany,
csorog-e a napsugár?
Február! Február!

Február! Február!
Morcos-szép Február!
Bajt is mennyit hoztál.
Csikó jókedvedben
mennyit ficánkoltál.
Mély gödröket ástál.
Hótornyokat raktál.
Majdnem eltemettél.

Február! Február!
Szép kedves Február!
Mint egy aranymadár
28 napoddal
most már el is szálltál.
Itt hagytad emléked.
S mint búcsúzó kedves,
eltűnő mosolyod.

De küldöd utódod,
a boldog magvetőt,
a lázas Márciust -

S a szívünk feldobog!

Válasz

Köszönöm a tavaszváró szép verset ,,szeretettel,,

Válasz

Áprily Lajos: Nő már a nap

Ember, ne félj: nő már a nap!
A jégfogú szél nem harap.

A koldus is dúdolva jár,
ragyog rongyán a napsugár.

A gond sem él mindig, ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.

A hóval szétfoszlik hamar:
elmossa egy langyos vihar.

A déli szél kürtjébe fú,
léggömbbel játszik egy fiú.

Most elszakadt a gömb-zsineg
s gömbje boldogan lebeg.

Ringatja a tavasz szele-
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!

Válasz

Szép tavasz köszöntő vers ,köszönöm

Válasz

Reviczky Gyula: Tavaszodik

Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba jár.

Nem tudom, de olyan édes
még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen...

Válasz

Köszönöm szép farsangi vers ....

Válasz

Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pönögjenek citerák!
Sült malacka vicsorít ránk
fehér gyöngysor a foga,
Együnk-igyunk,
dorbézoljunk,
nyekeregjen a duda!
Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon
nyírfakéreg bocskorunk!
Három napig tart a vígság
majd a böjtben alhatunk.

48_4541.jpg

Válasz

Cinca Katica ,
Maszkabál

Maszkot öltök, nem ismersz rám,
pedig így is én vagyok.
Hópihéből varrták ruhám
dolgos kezű angyalok.

Mellém ugrik egy nyulacska,
szürke farkas követi:
„Nem eszlek meg, te kis csacska!” –
s gurgulázva neveti.

Királylány és barna mackó
együtt ropják a táncot,
Piroska és Babszem Jankó
ketten esznek egy fánkot.

Farsan, Farsang, te bolondos!
Csupa móka, kacagás.
Télidőnek vége van most,
minden élő tavaszt vár.

Válasz