Szép Ernő: Mátyás napja

Ez a kis tréfás eset is a nagy király körül termett, hát megérdemli, hogy ideplántáljuk. (…)
Bizony az ideig nem volt még olyan fejedelme a magyaroknak, akit a nép úgy szeretett volna, mint Mátyás királyt. Mert Mátyást a nép úgy szerette, mint galamb a tiszta búzát. Ez az édes szeretet irányozta annak a derék budai vargának a lépéseit is, aki egy reggel elindult a királyi palotába, és egyenesen fel akart menni a királyhoz.
- Mit akarnál, jóember, a királytól? – kérdi a katona, aki őrt állott a kapuban.
- Mátyás napja vagyon, vitéz uram – mondja a varga -, csak azért jöttem, hogy megköszöntsem őfelségét, mint atyámfiát, mivel hogy magamat is Király Mátyásnak hívnak.
Elnevette magát a katona:
- Vagyon ám valamennyi különbség Király Mátyás meg Mátyás király közt, éppen annyi, amennyi egy varga meg egy király közt vagyon.
Vissza kellett ballagni a palota kapujából a vargának, de mikor Mátyás királynak fülébe jutott a dolog, mindjárt rendeltetett Király Mátyásnál egy pár sárga csizmát.

Válasz

Bálint( Valentin )napra..


Petőfi Sándor: Szeretlek kedvesem!


Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyű termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szívednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kivűled rám nézve
Nincs élet, nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted,
S megszereznék érted
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz,
Én is azt akarom,
Nincs az az áldozat,
Mely kicsiny ne lenne
Éretted, hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen nem sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét.
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Egy személyben minden
De mindened vagyok
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd,testvéred,
És egy személyben te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel! . . .
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!

Válasz

A Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon - furcsa vitézi versezet négy könyvben című komikus eposzt Csokonai Vitéz Mihály írta 1798–1799 telén. Először 1804-ben jelent meg kb. félezer példányban, Nagyváradon. Később 1808-ban és 1817-ben adták ki Bécsben, gyűjteményes kiadványok keretében. Az azóta eltelt évszázadokban több tucat megjelenése ismert.

A szerző felhasználja a klasszikus eposz kellékeit vidám, ugyanakkor tanulságos történetének előadásához. A négy könyv egy farsangi bál napját mutatja be szakaszokra bontva. Az első könyv az ebédig történteket mondja el: a vendégsereg gyülekezik, készülődik a mulatságra. A második könyvben az estéig történtek olvashatók: Dorottya, az idős, csúnyácska és fogatlan hajadon a gúny tárgyává válik. A harmadik könyvben, éjfél előtt Dorottya bosszút áll a gúnyolódókon, és kitör a csetepaté. A negyedik könyv az éjfél utáni eseményeket meséli el: a hadakozás után kibékülnek a vendégek, Dorottya megszépül és férjhez megy.

Válasz

Kamarás Klára: Február végén

Mit mesélhetnék most,
február havában ?
Víg farsangi bálban
én bizony nem jártam.
Hideg szelek fújtak,
az arcomba vágtak,
nagy kendőbe bújtam,
még is rám találtak.
Havat sepregettem,
tüzet élesztettem.
Tavaszról daloltam?
Jól be is rekedtem !
Tél végéhez érve
már csak azt kívánom,
hó helyett hóvirág
nyíljon a portákon .

1.jpg

Válasz

Wass Albert: Tavasz-várás

Érzed? jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hirnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...

Ha jönne már...
úgye testvér megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...


Wass Albertre emlékezve...szeretettel..

Válasz

" Valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt legnehezebb visszaadni."
(Jókai Mór)

1825. február 18-án Komáromban született JÓKAI MÓR, a "nagy magyar mesemondó", aki mindmáig a legolvasottabb magyar írók közé tartozik,vele lett teljessé a magyar romantika.
Szerette az embert, az életet, a szépséget, a jóságot, az igazságosságot és ezt hirdette véghetetlen képzelőerővel . Ezt érzi meg ma is az olvasó. Ez a titka annak, hogy mindmáig a legolvasottabb magyar írók között van.
Legnépszerűbb regényei: Egy magyar nábob; Kárpáthy Zoltán; Szegény gazdagok; A kőszívű ember fiai; Fekete gyémántok, és Az aranyember, mely az író legkedvesebb regénye volt.

Válasz

Szepesi Attila: Februári kérdés


- Cine - cine - cinege,

jön a tavasz, hiszed-e,



- Hiszem, hogyha

leng az ágon

piros bogyó

temérdek;

rügyfakasztó

márciusig

jég hátán is

megélek!

Válasz

Radnóti Miklós: Február

újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.

Válasz

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

"...A szegény Dorottya, nem lévén már foga,
Csak holmi lágyacskább csemegén nyámmoga.
Néhány kráfli álla tányérján előtte,
Mellyel görcsös gyomrát apránként töltötte.
Éris hát tündéres erejét felvevé,
S magát egy gömbölyű kis formába tevé:
S midőn a fortélyban jó módot talála,
Dorottya tányérján egy kráflivá vála.
Ah! Vigyázz kisasszony, most vigyázz ám nagyon,
Ím a tányérodon méreg s veszély vagyon..."

Válasz

Simon István: Február


Enged a fagy, földről, égről

tűnik a tél boruja,

hóvirág nyit, a hólétől

megárad a nagy Duna.

Válasz