- Kopp,kopp! - kopogott a Szeretet a Harag szívkapuján.
- Ki az? - kérdezte a Harag.
- Én vagyok a Szeretet! - hangzott kintről a válasz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte nem túl barátságosan a Harag.
- Tűnj innen, nincs szükségem rád! - rivallt a Szeretetre.
- Kérlek, ne küldj el, beszélgessünk! - kérte Szeretet a Haragot.
- Nekem semmi beszélni valóm veled, hagyj békén! - mordult Szeretetre a Harag.
- Ki bántott, kire haragszol ennyire? - érdeklődött kedvesen a Szeretet.
- Nem mindegy az neked! - förmedt a Harag a Szeretetre.
- Talán segíthetek, de kérlek csak egy kicsit engedj magadhoz közelebb! - kérlelte a Szeretet a Haragot.
- Hát, nem érted!? Senkivel sem akarok beszélgetni, s nincs szükségem senkire, hagyjál végre békén! - ordított most már a Harag.
- Jól van! Nem kérdezlek többet arról, hogy ki bántott, s mi szomorúságodnak, haragodnak oka, de szeretnék kérni tőled valamit! - mondta a Szeretet.
- Rendben, de ígérd meg, hogy utána békén hagysz, s elmész! - válaszolta a Harag, remélve, hogy végre lerázza magáról a hívatlan vendégét.
- Ígérem! - hangzott a felelet, miközben Harag egy lépéssel közelebb engedte magához a Szeretetet, aki így beléphetett szívkapuján.
Szeretet érezte a Harag lelkének mélységes fájdalmát, csalódottságát, de bízott abban, nem hiába kopogtatott be a Haraghoz.
- Nos! Amit kérnék tőled Kedves Harag, az nem más lenne, mint hogy bocsáss meg azoknak, akik ellened vétettek, akár szóval, vagy cselekedettel, s lépj tovább sérelmeiden!
- Miért kellene megbocsájtanom? Nem én okoztam a sok fájdalmat másoknak, hanem éppen fordítva történt! - értetlenkedett a Harag.
- Ennek több oka is van! Először is, mert Te jobb vagy azoknál, akik megbántottak! Másodszor, nem élhetsz örök életedben haraggal szívedben! S azért is, mert ha megbocsájtasz, akkor lelkedben újra lesz helye a szeretetnek, s képes leszel tovább menni az Úton, amit a Jóisten neked szánt. Tudom, nem könnyű! De ki ígérte, hogy az lesz? Hidd el, Mindenkinek megvan a maga keresztje, kinek ilyen, s kinek olyan! Még azoknak is, akik nem mutatják, s mosolyuk mögé bújnak. Hát, vegyél magadon erőt, bocsáss meg, merj változni, s változtatni gondolataidon, életeden! Hidd, hogy vannak, s történhetnek csodák, tárd ki szíved kapuját, s engedd a Fényt lelkedbe! Te döntesz, hogy kulcsra zárod szívkapudat, vagy tovább lépsz, s esélyt adsz az újrakezdéshez! Senki nem dönthet helyetted! Ehhez kívánok neked erőt, és tisztánlátást! - mondta a Szeretet kedvesen, majd egy lélekölelés után kilépett a Harag szívkapuján.
A Harag még jó ideig maga elé bámulva ült kedvenc foteljában, s csak töprengett az elhangzottakról, miközben mintha valami különös érzés kerítette volna hatalmába. Ő maga sem értette még, de érezte ahogy melegség árad szét lelkében.
Másnap reggel kinyitotta szívkapuját, engedte, hogy a Remény legfényesebb sugarai lelkébe hatoljanak, s újra mosolygott, míg a Szeretet előző este ott hagyott üzenetét olvasta, melyben ez állt : "Szeress, hogy mások is szerethessenek! "

Válasz

AZ ÉLET VONATA .....
Az életünk egy időutazás ,nemtudni ki hova utazik leszállva a vonatról a vonat csak halad tovább ....köszönöm ...

Válasz

AZ ÉLET VONATA
Szerző: Karsay István
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait…
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.

Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!

Válasz

Ez nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóó!!! Brutálisan jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!! :)))

Előzmény

Válasz

Nagyon vicces kommentcsata alakult ki a zsaruk és a körözött személy között.

Az ausztráliai Victoria állam rendőrsége körözést adott ki Daniel Damon 25 éves epsomi lakos ellen. Többek között kábítószerrel való visszaéléssel, közlekedési kihágásokkal gyanúsítják.

A felhívást a szervek megjelentették a rendőrség hivatalos Facebook-oldalán is, természetesen a keresett személy fotójával, és jelezve, hogy Daniel a feltételezések szerint Melbourne külvárosában tartózkodhat.

Eddig semmi különös nincs a történetben, csakhogy ezen a ponton bekapcsolódott a sztoriba maga Damon is, aki kommentben odaírta a bejegyzés alá, hogy esetleg használhatnának jobb fotót róla, mert ez a kép borzasztó. Jelenleg 573 like-nál jár ez a megjegyzése.

A szenzációs hozzászólásra méltóképp válaszoltak a zsaruk: „Üdv, Daniel, kérjük, látogasson el a legközelebbi rendőrőrsre, és gondoskodunk róla, hogy készüljön egy jobb fotó." (921 like)

A körözött személy nemhogy visszavonult volna ezek után, hanem – mint valami online sztárchatben – udvariasan válaszolgatott a kommentelők kérdéseire. A rendőrség kedves invitálására nemet mondott, de csak ideiglenesen: „Igen, tervezem, hogy majd egyszer bemegyek, csak kellene szereznem egy ügyvédet, és még a dolgaimat kicsit elrendezném".

Izgatottan várjuk a fejleményeket.

1Daniel-Damon.jpg

Válasz

Repülős Gizi: „Hiába is harcolnék ellene, muszáj lopnom”
88 éves cekkeres néni, vagy a besurranó tolvajok koronázatlan királynője?
A besurranó tolvajok királynőjét a Blikk érte utol egy nyugat-magyarországi faluban, ahol épp szabadságát tölti, messze otthonától. A település lakói tudják, ki ő, egyesek a kelleténél jobban is, mert már meglátogatta őket. Pedig nem is hívták. Azt mondja, nincs jó formában - egy hete elfogták, besurranás közben -, de a helyiek szerint, ha kell, macskaként oson.
A bulvárlap portréja dinamikus, békés és kedves öreg nénit mutat be, aki egy panzió egyszerű szobájában húzza meg magát és példás vendég. Nagyon fél a börtöntől, mert a közelmúltban is volt elég baklövése. Fél, hogy több mint tíz év után újra rács mögé kerül, pedig most nem tudja, „bent” most milyen viszonyok uralkodnak.
Repülős Gizi azt is elmeséli, hogy gyermekkorában agyhártyagyulladása volt, szerinte talán éppen ez az oka, hogy leküzdhetetlen vágyat érez a lopás iránt.
„Soha senki nem foglalkozott vele, hogy beteg vagyok, egyszerűbb volt megbélyegezni. Hiába is harcolnék ellene, muszáj lopnom. Legutóbb egy hete kerültem bajba emiatt, épp ezért rettegek, hogy megint lecsuknak”.
Az enyveskezű asszony alakját a Blikk azzal is árnyalja, hogy egykor irodalom- és történelemtanár volt, most is könnyen idéz verseket, három nyelven beszél folyékonyan, és rejtvényfejtésben is biztos olimpiai aranyérmes lenne, mert az esze vág, mint a borotva.
„Most már csak egy kis békére vágyom. Örülnék, ha az emberek nemcsak annyit látnának, ami a hírekben van, hanem tudnák azt is, miért kerültem ebbe a helyzetbe”.
A lap az írás végén arra jut, hogy Repülős Gizi valójában „egy kedves idős néni – persze egy csipetnyi rafináltsággal.”
Kosztor Sándorné Bodnár Gizella „Repülős Giziként” mintegy hatvan éve kezdte. A rá kirótt 40 év börtönből tizenhetet ült le. Utoljára tíz éve küldték rács mögé. Amszterdamban és Londonban is hírhedt tolvajként tartották számon, ám Párizsban magyarnóta-énekesként imádták. Életéről két könyv született. Az egyiket maga írta.
A legenda szerint repülővel, belföldi járatokkal járt lopni az 50-es években.Ezt azonban egy korábbi vallomásában cáfolta, mint mondta, soha nem ült repülőn.
Repülős Gizi 2007-ben önéletrajzi regényt adott ki, A tolvajok királynője címmel.
„Temérdek cifra dolgot láttam, hallottam, amit mások észre sem vesznek, vagy ha igen, nem tudják végiggondolni, micsoda mit jelent. Mennyi a súlya. Nekem volt rá időm, hogy elmerengjek a világ bajain, csodáin, és bő 25 éve tervezem, hogy írok egy könyvet a tolvajlásról, a rabságról, hogy miként kalandozhatta át egy magamfajta asszony Európát…”
Hír24

Válasz

Anthony de Mello: A fösvény

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákon át nézegette.
Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat.
Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?
- Nem - válaszolta a fösvény - csak hetente megnéztem.
- Hát akkor - mondta a szomszéd - amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől.
A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.

Válasz

Öregdszünk.
Egy kis történet melyen nem változtathatunk ...
Vannak akiken nem fog az idő ,mások meg túlhamar beleöregednek a mindennapi életükben,de ne számoljuk az évek ráncait hisz fölöttünk is telik az idő ...köszönöm ...

Válasz

ÖREGSZÜNK

Nem történt meg veled néha, hogy amikor láttál egy "nagyjából" veled egyidős valakit ezt gondoltad: nem létezik, hogy én is ilyen öregnek nézek ki!!!
Olvasd el az én kis történetem.

Alicia Smith a nevem és a fogorvosi rendelő várószobájában ültem.
Soha nemjártam előtte ennél a fogorvosnál.
Amint várakoztam és nézelődtem, megláttam a falon az orvos diplomáját amin rajta volt a teljes neve. Hirtelen felelevenedett az emlékeimben egy magas, fekete hajú, sportos srác arca, aki az osztálytársam volt a gimnáziumban kb.30 évvel ezelőtt. Létezne hogy ez ugyanaz a fiú akibe titokban szerelmes voltam???
De miután bementem a rendelőbe és megláttam, elhessegettem magamtól a gondolatot.
A félig kopasz, őszes, igaz hogy magas, de kövér és ráncos arcú férfi láttán, gondoltam túl öregnek látszik ahhoz hogy az osztálytársam lehetett volna.
Miután megvizsgálta a fogaimat megkérdeztem tőle, hogy a "Morgan Park"-i gimnáziumban tanult-e.
- Igen, igen - válaszolt büszkén mosolyogva.
Mire én:
- És mikor érettségiztél?
Mire ő:
- 1975-ben. Miért kérdezed?
Mire én:
- Nahát, te az osztályomba jártál!
Miután hosszasan végigmért ez a RONDA,...KOPASZ,...RÁNCOS,...KÖVÉR,...ÖREG,..ABNORMÁLIS,....IDIÓTA fickó,
megkérdezte:
Melyik tantárgyat tanítottad....???!!
forrás:http://kepszerkesztesek.blogspot.hu/

Válasz

Egy anya levele....
Kedves lányom!

Lassan írom a levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk, ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos, nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsi kulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból. A nővérednek ma gyereke született, de még nem tudjuk, fiú-e vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél. Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkás hordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt és megfulladt. Szegény embert három napig hamvasztották. Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik. Csókol szerető anyád!
Ui.: Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva
http://eztnezdmeg.com/

Válasz