Fésűs Éva: Mit hoztál december?


Téli erdőn, réten

fehér csend honol.

Didergős december,

vajon mit hozol?



Mélységes tarisznyád

miket rejteget?

Hoztál-e örömhírt,

szép üzenetet?



December az úton

szánkóval szalad,

karácsonyi kedvvel

kincset osztogat.



Piros ünnepet hoz,

fenyők illatát-

hóember a kertben

kicsípi magát!

Válasz

Karácsonynak éjszakáján

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek:
A kis Jézus megszületett!

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos szűz az anyja.
Lábaival ringázgatja,
Két kezével ápolgatja.

Válasz

Fésüs Éva: December, december

December, december,
A világ csilingel
Hóember hófején
Fázik a cilinder.

Kis csizma, nagy csizma
Csikorgó hóban jár
Piros kis orroddal
Cinegét foghatnál.

Kis bunda, nagy bunda
Kell már a szőr kucsma
Hópaplant sző a tél
Medvére, mókusra.

December deret fúj
December fagyot hoz
A világ mégis csak
Ünnepre harangoz.

Hamvadó alkonyban
Csillag gyúl faágon
Meglátod, egyszer csak
Itt lesz a karácsony.

Válasz

Kányádi Sándor: Madáretető

Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
énekem-szerzett kenyerem.

Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.

Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.

Válasz

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már két gyertyaláng.
Ha zörget Jézus, jól figyelj, ám
Betér a szívünk ajtaján.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Válasz

Király László: December

December szegény,
békétlen ember.
Szomorú legény.
Melege sincsen,
madara sincsen,
bejönne, de megfagy
keze a kilincsen.
Hogyha énekelget,
recsegnek az ágak,
és december szegény,
a békétlen ember
még szomorúbb legény.


De gyúrok én reggel
hóembert a hóból,
kinek fazékkucsmája lesz,
s répaorral orrol.
Összebarátkoznak majd
fehér decemberrel,
s vidám tél lesz,
jégvirágok
virágzanak reggel.

Válasz

Cinca Katica: Advent

Sötét, ködös éjben
Gyertya lángja lobban,
Vigyázza a léptem,
Vigyázza a léptem.

Deres, szeles télben
Két szál gyertya lobban,
Igazgatja léptem,
Igazgatja léptem.

Fehér hóesésben Kedves,
Három gyertya lobban,
Csalogatja léptem,
Csalogatja léptem.

Égi angyalfényben
Négy szál gyertya lobban,
Megállítja léptem,
Megállítja léptem.

Szívem rejtekében
Sok szál gyertya lobban,
Megszépíti léptem,
Megszépíti léptem.

Válasz

Regősének

Ne fuss, ne szaladj,
Szent István királyunk!
Mi sem vagyunk ördögök,
Hanem a te szolgáid.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
Az a nagy úristen!

Kelj föl gazda, kelj föl!
Szállott isten házadra
Sereg angyalával,
Vetett asztalával,
Tele poharával.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
Az a nagy úristen!

népköltés

Válasz

"December végén mindig van egy nap
Mikor az ember ajándékot kap
A szeretet ünnepén
A szemekben kigyúl a fény
Mért nem, ó, miért nem
szinte érthetetlen
Mért nincs minden áldott nap karácsony?..."

(Fonográf - Karácsonyi dal)

Válasz

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

Válasz