A Drága Nagymamáknak címezve

Nagymamának lenni különleges dolog. A nagyikat különleges szuper erő lengi körül. Mindig mosolyognak, és különleges illatuk van. A sütibe szeretetet csempésznek, ezért lehetetlen megsütni ugyanazokat az ízeket- mert bele teszik a szívüket is.
Pam Brown ausztrál költőnő műve is tökéletesen ragadja meg a nagymama lét semmihez sem hasonlítható különlegességét

1. A nagymamák hamisan, de szépen énekelnek
2. A nagymamák odaadják neked a cseresznyét a torta tetejéről.
3. A nagymamák időnként versenyt futnak veled, de utána leülnek egy padra és furcsa színű lesz az arcuk.
4. A nagymama úgy tesz, mintha a telefonon keresztül is adhatnánk neki egy csésze teát.
5. Megtanulta a mobiltelefon használatát, hogy hallhassa tőlünk, hogy mi újság.
6. A nagymamát kifejezetten érdekli a döglött békánk.
7. A nagymamák lába öreg, de a szívük fiatal.
8. Minden nagymama szeret levelet kapni, még akkor is ha nincs más be csak egy kacskaringós vonal és egy ujj nyoma.
9. A nagymamám jól mászik a létrán csak hagyni kell, hogy lassan mozogjon és nem szabad tolni.
10. A nagyik tudják, hogy mi volt akkor, amikor mi még nem éltünk.
11. A nagymamám túlélik a zsarnokokat ezért van meg még a világ.
12. Mindenkinek szüksége van nagymamára, főleg nekem.
Pam Brown Ausztrál költőnő, akit a nagyszülei neveltek 7 éves koráig.
/Jóportál/

Válasz

,,Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon.
Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.
Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez.
Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong.
Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére.
És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom - a te élő szívedben - tovább dalol"

RabindranathTagore: Az én dalom

Válasz

Ahogy múlnak az évek, egyre csak rájössz, hogy voltak az életedben olyanok, akik jöttek, aztán mentek, akik beléptek, maradtak egy kicsit, majd leléptek, és olyanok, akik a mai napig ugyanazok mint a legeslegelején. Akik a mai napig jelen vannak, nem hagynak el, szeretnek, megértenek, és nem utolsósorban elfogadnak olyannak amilyen vagy. Ott vannak amikor fáradtságtól nyúzott ábrázatoddal nyitod az ajtót, vagy amikor tiszta lelkülettel, nyitott szívvel és ölelő karjaiddal fogadod őket boldogságtól repesve. De sohasem színlelve. És ezt becsülik benned. Hogy nekik kitárulkozol, levetkőzöd összes gátlásodat, és teljes természetességedet adod ajándékul. Azt amit rajtuk kívül más nem ismer. Más nem ismerhet, csak azok akik most is melletted vannak, akik nem csak mondják, hogy ők a barátok, hanem azok is. Akik védenek, óvnak téged, vagy éppen finoman célzott kritikákkal építenek. Ők azok akik sosem mennek el. Akik mindig maradni fognak. Akár legyél itt, akár száz meg száz mérföldre, túl az Óperencián...

Válasz

Amikor az idő eljön és az út elkanyarodik oda, amit már nem láthatunk, adunk egy végső ajándékot és útjukra engedjük őket, fiatalon és egészségesen megint.

" Minden jót barátom! " - mondjuk, ha majd a mi utunk is véget ér. (...), megint találkozunk.

Crystal Ward Kent: Az út

Válasz

Fáy Ferenc: Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok

Válasz

Néha túl sok az élet ...

Ez a vers költője életunt gondolatokkal játszik ,
Hisz az élet oly szép,
Melyből csak egyet kaptunk ,
Melyet értékelnünk kéne
És megkeresn benne a boldogságot
....köszönöm....

Válasz

Őri István Néha túl sok az élet

Néha túl sok az élet
túl sok a könyörgés
a kimondott szavak
a hasztalan beszéd
néha jó lenne megpihenni
valaki karjában csendben lenni
valaki illatán elbódulni
mákonyos örök álomban
valakit megtalálni
s többet fel sem ébredni
mert minek?
a további szavaknak
a további hazugságoknak
ígéreteknek
fogadkozásoknak
melyeket úgy sem tartok be
mert nem lehet betartani őket.

Néha jó lenne
ránézni valakire
s ő visszanézne -
semmi több -
néha jó lenne hinni
hogy ez eljön egyszer
néha jó lenne álmodozni
léhán, felelőtlenül
néha jó lenne
játszani az élettel
táncraperdülni vele
könnyedén, boldogan
néha jó lenne azt hinni
hogy az élet ilyen
s majd fogunk
táncolni is
néha jó lenne
hinni és remélni
néha jó lenne -
élni.

Néha jó lenne
nem ilyesmiket írni
néha jó lenne
csak sírni
csak sírni
néha jó lenne
Istentől valamit kérni
nem sokat
csak annyit:
Uram, könyörülj rajtam
s engedj élni!

Néha túl sok az élet
s mégsem hagyom abba
görcsösen élek
ragaszkodom ahhoz
ami nem is az enyém
s ami csak por a porból
s egy kis lélek
mely remél.

Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt

csak nézni...

s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek
akkor az ima is erővel telne
s a könyörgés igazabb lenne

akkor...

akkor...

mikor?...

Válasz

Barátság

A barátság sokszor olyan, mint egy buborék.
Gyönyörű, de csak percekig tart és amikor eldurran, rájövünk, hogy nem is barátság volt ez, csupán csak egy álom, melyben annyira hittünk és gyönyörködtünk, hogy már valótlanná vált szemünkben.

József Attila

Válasz

Elengedni annyit jelent, mint odaadni.
Odaadni mindazt, ami volt, ami régi. Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni...
Elengedni annyit jelent, megérteni.
Megérteni mindazt, ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.
Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni.
Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk.
Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.
Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való...
Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk...nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.Térdelünk és imádkozunk.
Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt, ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak, ami megérkezni szeretne.
Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.
Figyelünk.
Önmagunkra és mindarra, ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.
Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.
Mert csodák vannak...
A Mindenség, Isten megszólít minket.
És tulajdonképpen visszaadja mindazt, amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!
Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!
Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod...
Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.
Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik, amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.

Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!

Válasz

A szeretet mely összeköt bennünket ,összetart családokat ,köszönöm a szép gondolatokat ...Szeretettel Gizike

Nincs olyan hosszú út melyet a szeretet be ne járna ,
Nincs olyan sziv melyet a szeretet megne érintene ,
És nincs olyan fal melyen a szeretet átne hatolna .

Válasz