Gazdag Erzsi: A cinke és a szél...

Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
- Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta. A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: "Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére.
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá. Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél.- Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában? Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
No de erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad! S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.

Válasz

Január 23. Pál napja...

Pál fordulása, a bibliai Saulus Paulusszá változásának története alapján a kemény tél időjárásának átalakulását jósolják erre a napra: "Pál fordulás - télfordulás".
Egyes vidékeken ezen a napon Pálpogácsát sütöttek. Életkor szerinti nagyságban annyi pogácsát készítenek, ahány családtag van. Mindegyik pogácsába egy-egy lúdtollat tűztek. Ha sütés közben valaki pogácsáján megégett a toll, akkor halál várt rá az évben, ha pedig megpörkölődött, akkor valami betegség leselkedett az illetőre.
Az időjárást is meg lehetett jósolni ezen a napon. Általános hiedelem szerint Pál fordulásakor a tél ellenkezőjére fordul, vagy jégtörő, vagy jégcsináló lesz.
Ha az ember meglátja az árnyékát, hosszú télre kell számítani. Az állatok is jelezték e napon az időt. A medve ugyanis, ha e napon kijön a barlangjából, jó idő lesz.

Válasz

Január 22. Vince napja...

Emléknapja, január 22-e ma már elsősorban időjóslóként maradt fenn a néphagyományban.
Ilyenkor a szőlőtermelők fürkészik az eget, mert napsütés esetén bő termésre számítanak, míg ha ködös az idő keveset szüretelnek ősszel. Ha napfényes az idő, áldomást is isznak a szent tiszteletére. Régebben viszont, ha az eresz nem csordult meg, hideg vízzel öntötték le Vince szobrát.
Bácskában az ismert rigmust módosították is: "Ha csorog Vince, tele kamra, tele pince." Mások mást figyeltek meg: "Ha csurog Vince, jó bortermés, száraz Vince, kalácstermés." Volt, ahol a jégcsapok hosszúságából a kukoricacsövek várható nagyságára következtettek. A vincellérek pedig Vince-vesszőt metszettek, később a vízben kihajtott rügyek állásából jövendölték meg a várható termőképességet. Szent Vince egyébként már régtől fogva védőszentje egész Európa szőlősgazdáinak. Sok helyen még ma is ismerik a versikét: "Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince, Gabonával pajta, csűr, Mihály így jó édes bort szűr." Vagyis, ha ilyenkor derült-napos az idő, akkor jó lesz a szőlőtermés.

Válasz

Január 21. Ágnes napja

Ágnes napjához időjárási regula fűződik: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”

A kiszombori (Torontál m.) várandós asszonyok sós vízben mosdottak ezen a napon, hogy a gyermekeik egészségesek legyenek.

Tápiósápról Ágnes-köszöntőt jegyeztek le. Karácsonyfát díszítettek fel a legények, és azzal mentek a lányokhoz köszönteni:

" Gyöttem köszönteni én az Ágnesokat,
máma tartják patrónus napjukat.
Rózsaszín hajnalka szálljon ezen házra,
a házigazdára, a gazdasszonyára.
Éljen, éljen, éljen sokáig."

Válasz

Január 20. Sebestyén napja...

A palicsi, ludasi, bácsszőlősi idős személyek úgy tapasztalták meg, úgy hallották az „ősök”-től, hogy ez az első tavaszt ébresztő nap. Ha kimész a szőlőbe, és szemügyre veszed a fákat, látod, hogy már mézgásodni kezdenek, megindul bennük a nedvkeringés, „kezdik szilni a nedved”.

Az íjászok védőszentjének, a vértanúhalált halt Sebestyén ünnepe. A középkorban - mint segítőszenthez - hozzá fordultak az emberek oltalomért a pestisjárványok, jószágvészek idején.

Válasz

Január 18. Piroska napja...


Ha Piroska napján fagy, az negyven napig el nem hagy.

Válasz

Néhány szép vers a hóvirágról...


Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág

Csingiling, csingiling,

enyém most a szó,

lehet körülöttem

akármennyi hó.


Én vagyok az első

tavaszi virág,

játszik a szél, játszik,

köszönt a világ.

***************************

Osvát Erzsébet: Hóvirág bimbója

Egy kis bimbó

kibújt bátran,

széjjelnézett

a világban.

Kék ég várta,

napsugár

és zsibogó

sok madár:

rigók,

varjak,

verebek,

hancúrozó

gyerekek …

Szellő szirmát

cirógatta

és szólt:

- Nyílj ki,

nőj meg nagyra!

********************************

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág

Megkérdezem tőled

Mi hírt hoztál? Mit üzensz

erdőnek, mezőnek?


Szedd a szárnyad szaporán

vidd a hírt madárka

Útra kelt már a tavasz

itt lesz nemsokára.

hovirag1.jpg

Válasz

Január 13. Veronika napja

Veronika név
Görög-macedón-latin eredetű női név.
Jelentése: Gyõzelmet hozó.

A Veronika olyan személyiség kialakulását támogatja, aki találékony és alkotó. Bármi is foglalkoztatja, ha egy kicsit elmélyed benne, hamarosan sikereket ér el az adott területen. Ugyanakkor folyton folyvást új tapasztalatokra, kihívásokra vágyik, így ritkán fejezi be, amit elkezdett. Semmi sem ad neki békét vagy kielégülést, amit csinál. Amint a kihívás ereje alábbhagy, és megismeri a feladat nehézségeit, már más feladatra vágyik. Nyughatatlansága megnehezíti, hogy felelõsségteljes, stabil életet éljen.


Népszokások:
A néphit szerint ekkor a legkeményebb a tél.
Ekkor előnyös házasodni, mert aki ilyenkor esküszik, annak frigye örökké tart.

Válasz

Január 1. Petőfi Sándor születésnapja

Életéről, munkásságáról bővebben olvashatsz a Hírek rovatban (Petőfi Sándor... c. cikkben...)

https://www.youtube.com/watch?v=4wtmJjOUTew

https://www.youtube.com/watch?v=fD48R21eSTk

....

464932_385059820_big.jpg

Válasz

December 28. - Aprószentek napja

Aprószentek napján a bibliai időkben Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiú gyermekekre emlékeznek.
Ezért ez a nap a gyermekek megörvendeztetésének napja is volt. A kisgyerekek bábukat kaptak. E napon tartották az apró szentek-napi vesszőzést, Magyarországon ma már csak a Kisalföldön tartják meg.

*******************************************************************************
*******************************************************************************

December 27. János napja

Szent János evangélista ünnepnapja.
E napot a harmadik karácsonyi napnak, valamint patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették.
De ezen a napon bort is szenteltek, minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, majd ebből a szentelt borból minden hordóba tettek, hogy a hordók tartalma meg ne romoljon.

Válasz