Vitéz
Ferenc: Boldogság és annak madara
Nem
biztos, hogy kék
Nem
biztos, hogy madár.
Nem
biztos, hogy boldogság.
De
felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
és
a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
is
képes megteremteni ezt a
- csupán
pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
A
tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az
emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A
boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni
hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A
megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az
emberi akarat s az ezt tápláló hit
feladása
maga a halál,
mert
süketté lesz az ember.
Nem
hallhatja meg a madár énekét.
Mert
a madarat nem kívül kell keresni,
repülni
nem lehet az égben, dalt
hallani,
megérezni a
boldogság ritmusát nem lehet
-csak
legbelül igazán.
Csak
egy-egy pillanatra halljuk,
s
e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk,
és
éppen ettől éled mindig újra a dallam.
Nem
biztos, hogy madár,
de
olyan szépen tud énekelni, hogy
fáj.
Kapcsolódó hírek:
A JÓSZÍVŰ ÓRIÁS
Miért van az ember szíve rejtve...
GÁRDONYI GÉZA: HÓVIRÁG
Legenda a gyöngy születéséről...