Versek Augusztus 20.ra...

Ady Endre: Ének aratás előtt

Hamu alatt parázsló harag,

Ökölbe szorult, rázó kezek,

Irgalmatlan, dühös kiáltás,

Közeleg az ünnepetek.

Aratásra készülő mezők,

Torkodon-akadt, gyűlölő szavak,

Kaszák, mik kiegyenesedtek,

Ünnep készül, piros, szabad.

Indul a vén, magyar tespedés,

Pattan a feszült, ostoba húr,

Nagy gőgök félve összebújnak

S a tisztes, nagy csönd meglapul.

Magyar ünnep lesz az aratás,

Aratni búzát, vért, fejet:

Nő a dühösök szent szektája,

Aratás lesz, ne féljetek.

Csokonai Vitéz Mihály: Aratás

Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek
Munkásokat széjjel zsibongva keresnek?
Mi az oka, hogy a mezőn köröskörűl
A Céres bérese kaszákat köszörűl?
Köszöntvén tudnillik a megőszűlt nyarat,
Sárga kalászi közt reménységgel arat.
Áldja nevét százszor a jó Teremtőnek,
Hogy főldjébe arany szinű fejek nőnek.
De addig is, míg tart szíve áldozatja,
A búza-markokat sűrűen forgatja,
Az öreg Céresnek két feltűrött karja
A markokat szoros kévékbe takarja,
És ámbár tüzei a kékellő égnek
Kettős forrósággal feje felett égnek,
S barázdás homlokát az izzadság árja
Legörgő cseppjével sorjába eljárja,
Víg aratóit (mert ő azoknak atyja)
Tréfás szavaival szűntelen biztatja.
Ekkor, hogy a piros, várt napenyészetnek
Altató zefiri feléje sietnek,
Ő is most már lassúlt, de hajda n vitézi

Lépésit a hazamenésre intézi.

 Mentovics Éva: Aranybúza - mezők éke

Aranykalász, aranybúza

kössed, kössed koszorúba!

Búzavirág legyen éke,

pipacs nyíljon közepébe!

Melengető napfény járta,

szél simított dús hajába,

megcsodálták erdők, rétek,

dísze volt a messzeségnek.

Megőrölve, megszitálva

langyos vízzel teszik tálba,

megkelesztve, megdagasztva     

pihen kicsit a damasztba’,

majd kemence szája várja,

hogy pírt süssön orcájára. 

Aranybúza - mezők éke -

                                                  vártunk már az új kenyérre                                                                      

Tompa Mihály: Aratás után 

Sokat vártunk ettől az évtől,
Az időjósoknak hivén.
Mondták tavaly, hogy aki éri,
Dús aratást ér az idén.

Midőn a hó elment tavasszal,
A szántóföld reményt adott,
Hogy a mult évben nem hiában
Szórtuk belé a jó magot.

Sarlót, kaszát előkerestünk,
Hogy a sürű kalászfejek
Élesre fent csengő vasától
Előttünk rendre dűljenek.

A csépet is mind sorra néztük,
S amelyiknek hibája volt,
Reá kötöztük jó erősen
A gyengén álló hadarót,

Hogy amidőn a tág szérűre
Kerül be majdan a kepe,
Szemét az érett búza-főnek
Vigan kiverhessük vele,

Melyet alkalmas szélben aztán
Felhányjon a szórólapát,
Kitisztítván a garmadából
Minden polyvát, gazt és lazát.

Ilyen készűlet és reménnyel
Vártuk a gazdag aratást,
De rosz időt járt, és vetésünk
Fonnyadt, veszett szemlátomást.

De száz mérges fű sarjadzott föl,
Gaz, dudva a vetés között,
Indáival a vad folyondár
Mindent befolyt, benyűgözött.

Ködös volt a menny és borongós,
Nem szűlt ujító harmatot,
Sem a földet termékenyítő
Mennydörgésben nem csattogott.

Utána a szük aratásnak
Szivünk ha bátor nyugtalan,
Mégis sokat várunk ez évtől,
Mert a szüret még hátra van.

Megjönnek majd a gazdag ősznek
Derült mosolygó napjai,
Midőn érett gyümölcs alatt fog
A fáknak ága hajlani.

Midőn a víg szüret zajától
A völgy, halom csakúgy kacag,
Száz röppentyű szikrázva röpked,
S megdördülnek a mozsarak.

Sajtóba jő a sárga furmint
S az érett fekete gohér,
Gerézdiből szürünk vörös bort,
Olyan vöröset, mint a vér.

S midőn ez év majd lehanyatlik
S borunk magát kiforrja már,
Vigan leszünk, nagy áldomásra
Csendül kezünkben a pohár!

 Szilágyi Domokos: Új kenyér 

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér-

-Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,

a vetőgép búzát vetett,

felhő hullatta az esőt,

nap hullatta a meleget,

szökkent a szár szép magasra,

jött a kombájn, learatta,

learatta, kicsépelte,

a gőzmalom megőrölte,

teherkocsi hazahozta,

anya pedig megsütötte.

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér.

 Szuhanics Albert:   Államiságunk ünnepe

Ím a nyarat koronázza augusztus hava. 

Királyságot hirdet nekünk, mint a korona. 

Magasztos király a nyárban, benne ős erő. 

Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő. 

Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep, 

Ezer éves királyságunk, megtart bennünket. 

Magyaroknak koronája, népünket jelenti, 

Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek feletti! 

Azt hirdeti, országunknak léte földön, égen, 

Örökkön az Istennél van, ahogy egykor régen. 

Új kenyér az új búzából, szalagdíszben áll, 

Piros-fehér-zöld e szalag, s éhezőkre vár. 

Éhezzük mi szép és igaz, az emberi szót, 

Magyar létnek biztonságát, és a földi jót. 

Mivé lettünk, István király, tekints végre ránk! 

Ugye zokogsz, fáj a szíved országod iránt! 

Legyen bőség, jövőnk nekünk, legyen sok gyerek. 

Legyen kenyér, legyen gyümölcs amit egyenek! 

Legyen bor, békesség, búza, erény, szeretet, 

Legyen munka, megbecsülés, s boldog emberek! 

Ím augusztus üzenete, s huszadika vár. 

Ünnepeljünk újra ismét, István a király! 

Nemzedékről-nemzedékre mindig így legyen. 

Áradjon ránk áldás, erő, bőség, kegyelem!

Faludi Ferenc:  Szent István királyhoz

1. 
Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.

2. 
Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.

3. 
Elbujdostál, megkerestünk,
Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bévezettünk,
Szivünk örömében ég!

4. 
Drága kincsünk, feltaláltunk:
Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
Ezer áldásokat hoz.

5. 
Ime a te reménységed,
Inségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
Mególtalmaz ez a kéz.

6. 
Megvigasztal minnyájunkat,
Hatalmunkban vastagit,
Megtágitja országunkat,
Végig megtart, bóldogit.

7. 
Budán nyugszik; Buda vára,
E szentséget megböcsüld!
Atyja után, nem sokára,
Biztat az ég: Imrét küld.

8. 
István mellett itt lész fia,
Megtestesült angyalunk,
Megszerzi ezt két Mária,
Égi s földi asszonyunk.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kSx4Xl0ToCw