DECEMBER 6. ÜNNEPE...
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Veress Miklós: Mese a Mikulásról
Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.
Zelk Zoltán : Mikulás
Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
Csillagok szállnak fölötte,
S vígan fut véle a szél.
Világjáró a csizmája,
Átlép várost, falvakat,
De olykor megáll elidőz
Egy – egy kis ablak alatt.
Előveszi aranykönyvét,
Amelyben gyermeknevek
Vannak gondosan felírva,
S nézi: jó vagy rossz gyerek.
Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor…
S már továbbmegy – szél és felhő
Sem érheti utol.
VÁRJUK SZERETETTEL....
Kommentáld!