E vakablakok rendeltetését máig rejtély övezi, ám számos különböző elmélet született arra vonatkozóan, vajon milyen szerepet is tölthettek be valójában az idők során. Ez idáig csupán annyi bizonyos, hogy kialakulásuk és használatuk ideje a népvándorlás korára, azaz az őskor és a középkor közötti időszakra tehető.

A földtörténeti miocén korszak közepét - mely 23 millió évvel ezelőtt kezdődött, és 5,3 millió évvel ezelőtt zárult le - hazánk területén is erős vulkáni tevékenység jellemezte, minek következtében nagy mennyiségű hamuréteg rakódott le a különböző sziklák felületén, riolittufa-réteget képezve rajtuk. Az ezt követő időszak esős éghajlata lemosta a felső, puha tufát, és lassanként megjelentek a mesebeli, süveg alakra emlékeztető képződmények.

Az 1-15 méter magas tornyok a természet szülöttei, a falaikba vájt ablakszerű mélyedések azonban emberi kéz munkáját dicsérik. A fülkék átlagosan 60 centi magasak, 30 centi szélesek, illetve 25-30 centi mélyek. Sok esetben keskeny perem található az üregek szélén, melyekbe valószínűleg annak fedelét helyezték.

A kaptárkövek fülkéinek kialakulását, rendeltetését számos legenda övezi, az évek során azonban a tudósok, régészek megannyi elmélettel álltak elő, és próbálták megoldani a rejtélyt.

A legismertebb feltevés szerint - melyet a fülkékben talált méhviasznyomok is alátámasztanak - az üregeket egy, a kora középkorban hazánkba menekült, méhészettel foglalkozó bolgár törzs hozta létre, és a vájatok méhkaptárként funkcionáltak. Bár ezen álláspont vált általánosan ismertté és a közvélemény által elfogadottá, és innen ered maga a kaptárkő elnevezés is, több körülmény kételkedésre ad okot.

Egyes fülkék tájolása éghajlatilag nem jó, mások túl közel vannak a talajszinthez, esetenként sötétek, hűvösek, néhol teljesen megközelíthetetlenek, ilyen környezetben pedig a méhek nem tudtak volna áttelelni. Néhány 11. századbeli írásos emlék említést tesz erdei méhészekről, méhvadászokról, sziklaméhészetről azonban egyikben sem esik szó.

Vannak ezért, akik szerint a kaptárkövek más funkciót szolgáltak, lehettek akár síremlékek is, melyek mélyedéseiben egy Szent István idejéből való pogánylázadás áldozatainak hamvait helyezték el.

A legújabb kutatások azonban azt állítják, hogy a kaptárkövek kultikus helyek voltak, ahol a honfoglalás kori magyarok rituálékat rendeztek, áldozatokat mutattak be, és a vakablakokban bálványokat tartottak. Erre utalhat elnevezésük is: Ördögtorony, Nagybábaszék, Királyszéke, Kőasszony. A régészek egyes fülkékben áldozati tárgyakat is találtak.

Létezik egy szomolyai monda is, mely szerint a kaptárkövek eredete a török világba nyúlik vissza. Eszerint a törökök üldözte magyar katonák kardjaikkal üregeket vájtak a sziklákba, mintegy erődként az ellenséggel szemben, aki ezt látván megijedt, és menekülőre fogta. Egy kevésbé ismert elmélet szerint a kaptárköveket kelta népek használták temetkezési helyként - halottaik hamvait helyezték el bennük.

A titokzatos kőtornyok a bükkaljai területen kápráztatják el a kirándulókat. Kács, Tibolddaróc, Cserépváralja, Bogács, Szomolya, Noszvaj, Eger, Egerszalók, Demjén, Egerbakta és Sirok határában ma 72 kaptárkő ismert mintegy 473 fülkével. Legtöbbjük Cserépváralja és Szomolya közelében található.

Azonban nem csak a Bükkben találkozhatsz a rejtélyes képződményekkel. Előfordulnak fülkék a Pilisben és a Budai-hegységben is. A legnagyobb kaptárkő, a Mangó-tető Cserépváralja határában található. Dél felől nézve szabályos kúp alakot képez, 12-13 méter magas, és mintegy 25 fülke ékesíti. Szomolya közelében, a településtől nyugatra emelkedik a Vén-hegy, melynek lejtőjén nyolc nagyobb méretű kaptárkövet is láthatsz.

A vonulat felső részét Kaptárkő-tetőnek, a legmagasabb kúpot pedig Király-széknek nevezik. A kőtornyok természetvédelmi területen találhatóak, ám szabadon lehet őket látogatni. Fontos viszont, hogy a riolit porhanyósságára való tekintettel nagyon figyelj épségükre, őrizd meg rejtélyes szépségüket a következő generációk számára is.