Mindenkiben, így bennem is és benned is vannak traumák, fájdalmak, melyeket rég elfedtünk, eltakartunk a külvilág elől, kívülről szinte nem is látszik, csak az veszi észre, aki tud a szemek szomorúságából olvasni. Aki értelmezni tudja a szempárban megbújó, de mégis üvöltő fájdalmat. Traumák ezek, olyan életesemények, melyeket nem másoktól, hanem a Sorstól kapunk ajándékul, hogy segítsen nekünk, hogy változni tudjunk, hogy azzá válhassunk, akivé válnunk kell. Ezek a mi személyes igaz történeteink, melyek hatással vannak a külvilág felé való megnyilvánulásunkra, viselkedésünkre. Ezért teszünk meg valamit, és ezért nem teszünk meg dolgokat. Így működünk...

Ebből kiindulva tudjuk meglátni, hogy mi az a Szeretetnyelv, ami az évek alatt szerzett traumákból, mint segítség kivezet minket. Megmutatja, hogy milyen szeretetre van szükségünk, hogyan kell úgy jól szeretni, hogy gyógyulni tudjunk a szeretet terében.

Hogyan kell engem jól szeretni?

Finoman, puhán és türelmesen. Belülről kifelé, a szívedből a szívem felé. Érezni szeretném közben a nyugalmadat, mely biztonságot ad nekem, melyben megpihenhetek. Szeress a nyugalmadon keresztül. Nem baj, ha nem kapcsolódsz folyamatosan. Akkor kapcsolódj, amikor készen állsz rám. Amikor tudsz rám figyelni, amikor fontossá tudok válni. Most megosztom veled, hogy van bennem egy részem, aki nagyon fél, aki minden zajtól megrezzen, aki folyamatosan készenléti állapotban van. Ha bajt érzékel, akkor magára zárja az ajtót, mint ahogy a csiga bebújik a házába. Ha kopogtatsz, csak jobban megijedek. Félelmemben vagdalózok, menekülök. Nem kell, hogy szólj, nem kell, hogy hozzámérj, csak legyél mellettem, hogy érezzelek. Érezzem a jelenléted, érezzem a türelmed, a szereteted. Aztán én kibújok a csigaházból és befogadom azt amit és ahogy adni tudsz nekem. Így lehet engem jól szeretni. Így érzem magam biztonságban, így tudok feléd nyitni, így tud gyógyulni a fájdalmam, a traumám.

Mindenkinek van egy igaz története. Látom, és elfogadom ezt. Meghajlok a sorsod előtt és arra kérlek, Te is tedd ezt.

A fájdalom összekovácsolja az embereket. Sorsközösséget vállalva segítünk egymásnak. Sérült, a sérültet gyógyítja, egymást segítve lépkedhetünk előre. Mindenkinek vagy egy története, és mindenkit máshogy lehet az adott történetből kiszeretgeteni.

Te tudod már, hogy téged hogyan kell jól szeretni?

Dömötör Aletta

Forrás: talentumok.com