Szívünkből
Ha
nagy leszek anyám... fiad ígéri néked:
Nagyon, nagyon boldoggá foglak tenni téged.
Teérted dolgozom, örökké, szakadatlan,
Hogy visszaadjam azt, amit tetőled
kaptam...
Ha nagy leszek anyám : tied lesz napom,
éjem,
Hogy régi mosolyod orcádra visszatérjen,
Hogy eltüntessem rólad én a gond-keresztet,
Mely fáradt szép szemed alatt megbújva
reszket...
Ha nagy leszek anyám, csak érted fogok
élni!
Becézni foglak és a szellőtől is védni,
Hogy megháláljam lelked rám hullott
csodáját,
Hiszértem szenveded az élet Golgotáját...
Lábod elé hintek ezer selymes virágot,
Hogy visszaadjam neked boldog ifjúságod,
Hogy visszaadjam azt, amit tőled elvettem:
Te tönkre mentél, s én viruló életet
leltem.
Ha nagy leszek, anyám, bíborban fogsz majd
járni,
Egész világ tisztelni fog, s csodálni,
Arcodról eltűnik a gond, s a néma bánat
Egész világ irigyli majd az én anyámat,
Az édesanyámat.
Ha nagy leszel, fiam, tudom, hogy így kell
lenni,
Vágycsillagok után dalolva fogsz majd
menni.
Örökre elhagyod fehér hajú anyádat,
Mint virág hullatott, elhervadt
rózsaágat...
Ha nagy leszel, fiam, majd mindent
elfelejtesz,
S ha értem néha tán egy-két könnycseppet
ejtesz,
Az élet mégis messze rózsakertbe csábít,
Hol számodra ezer csodás álomvirág nyit...
Ha nagy leszel, fiam, nem fogsz törődni
velem,
S míg én remegve várlak árva, bús sötétben,
Egy másik asszonyszív ölel magához téged,
Egy másik asszony hív: a hites feleséged. .
.
Ha nagy leszel fiam, emlékezni se fogsz
rám,
Fakó lesz vén szemem, és ráncos lesz az orcám,
Mert búsak napjaim keservesek az éjek,
És téged egyre messzebb visznek el az
évek...
De szívem boldog lesz ha hírül hozzák
mások,
Hogy megtaláltad mégis a földi boldogságot,
Eltűnik minden gondránc és a könnyes bánat,
Ha irigyelni fogják az én fiacskámat.
Édes fiacskámat!...
( Erdődy Elek: Ha nagy leszek ..., Ha nagy
leszel)
Kapcsolódó hírek:
Szabó Lőrinc verse
A Magyar Kultúra napja
Petőfi Sándor
Kányádi Sándor: Novemberi szél