Tudósok és elemzők Dominique Jeannerod, a belfasti Queen's University munkatársának vezetésével göngyölítették fel az ügyet. Agatha Christie 26 regényét, köztük a Halál a Níluson és a Gyilkosság az Orient expresszen című krimiket elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a cselekmény helyszíne, a könyvben használt közlekedési eszközök és a gyilkosság módja, valamint egyéb jellemzők révén meg lehet fejteni, ki a tettes.

A kötet felénél tűnik fel a fő nyom

A szakemberek megállapították azt is, hogy amennyiben Hercule Poirot nyomoz az ügyben, és az áldozatot leszúrták, gyakoribb, hogy a gyilkos már a könyv elején feltűnik. Ha viszont Miss Marple a főszereplő, és a gyilkosság indítéka pénz vagy viszony, a tettes jellemzően a regény későbbi szakaszában bukkan csak fel.

A kutatás egyik résztvevője, James Brenthal szerint Agatha Christie regényeiben szinte mindig van fő nyom, amely általában a kötet felénél bukkan fel, méghozzá úgy, hogy az olvasó emlékezetébe vésődjön.

Amennyiben a regényben sok a szárazföldi közlekedési eszköz, a gyilkos jellemzően inkább nő. Ellenben ha inkább vízi járművek és repülőgépek szerepelnek a könyvben, az elkövető nagy valószínűséggel férfi. Ha az áldozatot megfojtják, szinte biztos, hogy a tettes férfi, előfordul azonban, hogy női tettestárssal. Ha vidéki házban játszódik a történet, a gyilkos többnyire nő – állapították meg.

Egyszerű nyelvezet és sok ismétlés

A Halál a Níluson című klasszikus esetében például a következőképpen fejthető meg, ki a gyilkos: az áldozat Linnet Doyle, született Ridgeway. A közlekedési eszköz vízi, tehát az elkövető vélhetően férfi. Eszerint Simon Doyle, Tim Alerton, Doktor Bessner, Andrew Pennington, Mr. Ferguson, Jim Fanthorp, Fleetwood és Guido Richetti alkotja a gyanúsítottak körét. Mivel a férfi gyilkosokat az írónő pozitív vagy semleges színben tünteti fel, Fergusont ki lehet zárni. A formula szerint a gyilkos rendszerint közeli kapcsolatban van az áldozattal – házastársa vagy rokona –, így Allerton, Richetti, Bessner nem jöhet számításba, mert nem ismerték Linnet Doyle-t, Pennington, Fanthorp és Fleetwood pedig csak közvetve. A megfejtés tehát az, hogy a gyilkos – ezúttal egy női segítővel az oldalán – nem más, mint Simon Doyle, az áldozat férje.

A kutatók Agatha Christie regényeinek stílusát vizsgálva arra jutottak, hogy a siker titka a nyelvezet egyszerűségében és az ismétlésekben rejlik. A könyvekben leggyakrabban szereplő szó a „mondta” (said).

MTI