Arany János
Nem kell dér... Nem kell dér az őszi lombnak,Mégis egyre sárgul:Dér nekűl is, fagy nekűl is,Lesohajt az ágrul. Nem kell bú az aggott főnek,Mégis egyre őszül:Bú nekűl is, gond nekűl isNyugalomra készül. Hátha dér-fagy, bú-gond érte,Ősze is már késő:Hogy' pereljen sorsa ellenA szegény lomb és fő!...
Áprily lajos
Ősz
Most már a barna, dérütötte rónánmulandóságról mond mesét a csend.Most már szobádba halkan elvonulhatszs hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusáramerenghetsz szálló életed dalán,míg bús ködökből búcsút int az erdő,mint egy vöröshajú tündérleány.
Áprily lajos
Kerget az ősz Kertünk felett felleg rohan,szél rázza már a tört hidat.Vizedről, játékos fiam,hozd el már kis hajóidat. Vitorláid gyanútlanulvesztükbe mért indítanád?Ártó, hideg viharba fúla sugaras robinzonád. Szél fosztogatja holt nyarad.Szabad fiam, szabad madár,csukd össze könnyű szárnyadat:jégfedeles kalitka vár. Az erdőszél felé se menj,az északos oldal csupa dér.Lejtőidet köd önti el,zörgő, gonosz tüskéivelmegindul az ördögszekér.
Kommentáld!