Változnak az évszakok

Örizz

4 éve | Harmath Jozsef | 1 hozzászólás

ŐRIZZ

Sötét utak és sötét éjjelek.

Remegő csend és szálló képzelet.

Könnyeket gyűjt az üres szemgödör,

És kiszáradt ajkad rám köszön.

Fogaidon vízcsepp, úszik rajta pici virág,

Reszketve őrzi tested finom illatát.

Túl vagy száz és ezer éjjelen,

Túl vagy fájdalmon, örömön és mindenen.

Újra ég a remény, leroskadt a védtelen,

Sok lángoló szív kiabál: Segíts nekem!

És mint Jézus, kezed széttárva,

Hangot emelsz a küzdő világra.

Küzdesz a máért, a holnapért,

Küzdesz a szívek varázsáért,

Küzd az elme, a szív, a világ és a lélek,

S mert velünk vagy, így tudjuk, mi az igazi élet.

Soha ne hagyj el, csak ennyit kérek,

Világítsd utamat, amíg hozzád oda nem érek.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 4 éve

Gyönyörű verset hoztál József nekünk ,,többször is elolvasva ,a sötét utak és éjjelek is a világosság felé vezetnek .
Soha ne hagyj el, csak ennyit kérek,
Világítsd utamat, amíg hozzád oda nem érek.

Nagyon szépen köszönjük .üdvözletem ,szeretettel .............

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben