ÖREGEMBER IMÁJA..
Fáradt kezem imára kulcsolom,
Leborulok Előtted Istenem,
Én, az örökké hazakészülő.
Érzrem, hogy fogod a kezem.
Sírással jöttem a világra
Nem tudom, hogy kellettem-e
Nekem mindegy volt, Neked nem!
És akkor is fogtad a kezem!
A háburú kegyetlen zajában
Jött első szavam, lépésem.
Bombák robbantak az utcánkban!
Te akkor is fogtad a kezem.
Felcseperedtem, elfordultam tőled,
Csábított a hazug értelem,
Kik ellenségnek kiáltotztak Téged !
Akkor is fogtad a kezem.
Ifjú éveim kábult mámorában
Fetrengtem, faltam az életet!
Rég megtagadtam etikát, jó modort,
De Te fogtad a kezemet.
A felnőttkor küszöbén álltam
Megtagadtam törvényedet!
S hagytam, hogy a jegyző adjon össze
De Te fogtad a kezemet.
Felnőttként komor ábrázattal
Nemzettünk, szültünk gyermeket
Nemzeti fenntartásra szántuk
És Te fogtad a kezemet.
Lassan tértem a helyes útra
Te nem nézted szégyenemet.
Világot rengető imáimban
Hozzám hajoltál és fogtad a kezemet.
Uram, itt állok e bősz válaszúton,
Ahol már nem én dönthetek
Megkérlek bocsáss meg minddenért
És ne ereszd el a kezemet!
FOHÁSZ BŰNBÁNATÉRT
Uram vágyom házadban lenni
Hallgatni az imát, zsoltárokat
Elmerengeni téves életemen
És várni igéd, utmutatásodat.
Ne ítélj,Uram, kellő büntetéssel
Hisz Te bölcs vagy, világteremtő,
Beláthatod, hogy teremtményeid
E3lkallódnak, hisz mind esendő.
Deres fejjel, megnyugodtam
Sok téves csellengés után.
Meghajolok akaratod előtt!
Úgy ítélj, hogy ne fájjon, jó Atyám.
Kommentáld!