Dr. v. Nagy Jenő versei
2014. június 29. vasárnap, 10:07
Nyár ölén
Aranyló napfény hevíti a lég arcát,
Csillapítja hűs hullámok heves táncát.
Vén tűzgolyó, éltető áldott napsugár,
Felüdülést hozó, sokarcú tüzes nyár.
Színek tengerében tündöklő üde táj,
Lágy szellők cirógatják virágok pírját.
Szorgos méhek hintik szét az új életet,
Csodás nyári alkony bíborfényt ereget.
Frissítő, langy szelet terelget a napfény,
Döngicsél, énekel ezernyi élőlény.
Cikázó pillangók járnak kecses táncot,
Szállongnak a tarkabarka lepkerajok.
Tündöklő fények borulnak falombokra,
Suttogó levelet lágyan simogatva.
Zöld lombok játéka a nyári erdőben,
Éteri varázslat száll a fák lelkében.
Nyarunk virágdíszbe borítja a tájat,
Smaragdzöld szín uralja a büszke fákat.
Csillogó a frissítő harmat gyöngycseppje,
Fények tüzében nyílik virágok kelyhe.
Tűzpiros pipacsok szirmai pompáznak,
Hívogató színükkel mindent elnyomnak.
Televény földünkön nyíló vadvirágunk,
Fénylően szépséges, mint a honi tájunk.
Cirógat a nyár ezernyi vadvirága,
Hűsítő enyhet nyújt a tópart fűzfája.
Nyáridőben felfrissül megfáradt testünk,
Szélesre tárul a horizont, s lényünk.
Természet csodájában ragyog az élet,
Nyár ölén megnyugszik, s pihen a lélek.
Tompul a világ zaja, megdobban szívünk,
Nyáréj csendje hint békés álmot felettünk.
Heves, 2001. június
Kommentáld!