Nem a gyerekeket kell félteni az internettől, hanem a nyugdíjasokat!

Tudta, hogy a szerelem olyan, mint az esőillat? Hogy elég megosztani interneten egy képet, és 72 órán belül egy csomó pénz áll a házhoz? Hogy vannak olyan áldott jó lelkek, akik rongyos százezerért kvantumszinten meggyorsítják a manifesztációs folyamatunkat? Hogy a szíriai menekültek valójában az Iszlám Állam terroristái, akiket Izrael pénzel az európai civilizáció lerombolására, és a legjobb lenne legéppuskázni őket? Egy hónapon át játszottam a naiv, az internetre frissen rácsodálkozó nyugdíjast a Facebookon, és szabadesésben sikerült eljutnom a cuki kiscicáktól a habzószájú vak gyűlöletig.

 A Facebook kicsit olyan, mint a híres Asimov-novellában a gondolatolvasó robot: mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. A hírfolyamunkat annak alapján állítja össze a rendszer, hogy miket lájkolunk, kattintunk és kommentelünk gyakran; vagyis előbb-utóbb alkot körénk egy buborékot, amiben olyan dolgok, hírek, emberek vesznek körül, akik nagyjából hasonlóan látják a világot, mint mi. Innen bepillantva másvalaki buborékjába, az fura, zavarbaejtő, néha egyenesen ijesztő helynek tűnik. Például nyilván önnek is vannak olyan ismerősei, akiknek az online élete a giccses képekre írt nyálas bölcsességek, a lehető legostobább álhírek, és a napi aktuális rákgyógyító csodaszerek Bermuda-háromszögében zajlik. Persze, lehet kezelni a dolgot a hide és unfollow gombok lelkes nyomkodásával, de attól, hogy becsukjuk a szemünket, a jelenség még nem szűnik meg. Egy teljes hónapra tábort vertem ennek a bizarr világnak a kellős közepén, hogy lássam, hogyan kerülnek ide az emberek, és hová vezet innen tovább az út.

Mivel a saját kényelmes buborékomat eszem ágában sem volt lerombolni, a kísérlethez regisztráltam egy új felhasználót a Facebookon: egy naiv, az internetre most rácsodálkozó, kicsit hiszékeny, friss nyugdíjas nénit, egyenesen az Élet iskolájából (ahol az Isten a tanár!!). A Facebook sötétebb bugyraiban tett kirándulásaim alapján volt egy olyan megérzésem, hogy abszolút célcsoport lesz a legbizarrabb csoportok és szélhámosok számára - és igazam is lett.

Álljunk meg egy szóra: mi az az Élet iskolája (ahol az Isten a tanár!!)? Ez egyfajta jelképe és közös ismertetőjegye Facebookon a könnyen megvezethető, minden irracionális hülyeségre vevő, idősebb, nem különösebben iskolázott, a világ működésére egyszerű válaszokat kereső, és a bonyolultakat reflexből elutasító felhasználóknak. Ezt szokták beírni az adatlapra az iskola helyére; a felkiáltójelek száma azt hiszem, az elvégzett osztályokat jelképezi, de ebben nem vagyok biztos. Ezrével vannak ilyenek a Facebookon, úgyhogy a vadiúj felhasználóm buborékának felfújásához úgy kezdtem neki, hogy rákerestem a volt osztálytársaimra az Élet iskolájában, és találomra bejelöltem közülük harmincat ismerősnek. A továbbiakban a következő szabályokat követtem:

- Mindenkit visszaigazoltam, aki engem bejelölt, minden csoportba beléptem, ahová hívtak.

- Minden nap beléptem egy új csoportba, találomra kiválasztva azok közül, amiket a Facebook felkínált.

- Ha bevettek egy csoportba, ott véletlenszerűen bejelöltem tíz embert a tagok közül.

- Minden hétköznap reggel és délután 5-10 percet szántam arra, hogy a hírfolyamomat végiggörgetve összevissza lájkoljak posztokat és kommenteket, illetve megosszak napi egy-két bejegyzést vagy képet. Hétvégén hagytam pihenni a dolgot.

És ez így ment egy teljes hónapon át, miközben a Facebook minden erejét megfeszítve próbált olyan posztokat és csoportokat elém lapátolni, amiről úgy gondolta, hogy az aktivitásom alapján érdekelhet.

folyt.köv.