Móra
Ferenc: A három pillangó
Volt egyszer három pillangó: az egyik sárga, a
másik
veres, a harmadik fehér. Vígan játszadoztak
hárman
a verőfényes mezőn. Hol ezen, hol azon a
virágon
táncoltak, s szinte fáradhatatlanok voltak
nagy
örvendezésükben. De hirtelen nagy zápor
kerekedett.
Haza akartak repülni, de a ház ajtaját nem
tudták
kinyitni,
s az eső mind jobban s jobban szakadt.
Elvergődtek
hát a sárga és veres csíkú tulipánhoz, s
így
könyörögtek:
−
Kis Tuli! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg
az
eső elől!
De a tulipán így felelt:
−
A sárgának meg a veresnek szívesen felnyitom, de
a
fehérnek nem!
Erre a sárga meg a veres pillangó azt felelte,
hogy
ha
fehér testvérkéjüket nem bocsátja be, úgy bizony
inkább
ők is kint maradnak.
Az eső pedig mind vastagabban szakadt.
Elvergődtek
valahogy a fehér liliomhoz, s megkérték
szépen:
−
Kis Lili! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg
az
eső elől!
De a liliom így felelt:
−
A fehéret örömest befogadom, de ti kettőtöket nem!
Erre a fehér pillangó így válaszolt:
−
Ha testvéreimet nem fogadod be, bizony én sem
kívánkozom
hozzád. Inkább ázzunk együtt, mintsem
egymást
elhagyjuk − és így hárman repültek ismét
tovább.
Közben a nap meghallotta a sűrű felhők mögül a
pillangók
beszédét. Annyira megilletődött, hogy az
esőt
elűzte, meleg fényt árasztott a kertre, s a
pillangók
szárnyát megszárította.
S a három pillangó újra táncolt, repkedett
vígan,
míg
csak le nem áldozott a nap − amikor aztán
szépen
hazamentek együtt lepihenni.
A MESÉNEK VÉGE, JÓ ÉJSZAKÁT KEDVES KLUBLAKÓK!
Kapcsolódó hírek:
A JÓSZÍVŰ ÓRIÁS
Miért van az ember szíve rejtve...
GÁRDONYI GÉZA: HÓVIRÁG
Legenda a gyöngy születéséről...