Három fiú, miután befejezték felsőfokú tanulmányaikat, elhagyták a szülői házat, mert úgy gondolták, hogy itt az ideje, hogy saját lábukra álljanak. Kitartó munkájuknak, hozzáállásuknak köszönhetően magas fizetést kaptak, a pénz egyikőjüknek sem jelentett különösebben gondot, sőt volt, mikor azt sem tudták, mire költsék.

Karácsonykor úgy döntöttek, hogy külön-külön ajándékot küldenek édesanyjuknak, de még Szenteste találkoztak egy étteremben, a családjukat is magukkal hozták, és szóba került az ajándékozás is.

Ennek a apropóján a legnagyobb fiú azt mondta:

“Én egy nagy házat vettem édesanyánknak. Pont egy öregotthon mellett van, így ha már nem tudja vezetni a házat, beköltözhet az intézménybe.”

A második fiú a következőkkel rukkolt elő:

“Én vettem édesanyánknak egy gyönyörű, legújabb gyártású autót, amelyhez sofőr is jár.”

A harmadik fiú pedig mosolyogva a következőket mondta:

“Én sokkal jobb ajándékot vettem neki, mint ti. Emlékeztek, hogy édesanyánk mennyire szerette olvasni a Bibliát? Nos, mivel mostanában nem lát túl jól, ezért beszereztem egy papagájt, aki az egész Szentírást kívülről fújja, egy papnak 12 évében telt, míg megtanította a madárnak. Édesanyánknak így csak annyi lesz a dolga, hogy megmondja a papagájnak, hogy melyik részt szeretné hallani, a tollas barátja pedig felmondja azt.”

Miután elküldték az ajándékaikat, pár napra rá, mindhárman levelet kaptak anyjuktól. Ugyanazt írta mindhárom fiának az idős asszony.

“Édeseim. Köszönöm szépen az ajándékokat. A ház olyan nagy, hogy néha elveszek benne. Nekem már csak egy szobára van szükségem. Köszönöm az autót is, de tudjátok ti is, hogy ebben a kis faluban nem kell kocsi, hogy elmehess valahova. És én nem is szoktam senkihez sem járni. A papagájt is köszönöm, de nem tudok sokra menni vele, mikor szomorúság gyötör. Sajnálom, hogy nem tudtatok meglátogatni idén sem, hiszen már 5 éve nem találkoztunk, így nem is tudom, hogy rátok ismernék-e az utcán. Értem, hogy elfoglaltak vagytok, sok a dolgotok, de azért remélem, hogy húsvétkor meglátogattok. Hiányoztok, és még azelőtt szeretnélek látni benneteket, mielőtt meghalnék. Ne feledjétek, mindennél jobban szeretlek titeket.”

A három fiú nagyon szomorú lett a levél elolvasása után, és elhatározták, hogy húsvétkor hazamennek hozzá. Azonban egy héttel a levél kézbesítése után értesítettek őket, hogy édesanyjuk elhunyt.

A tanulság?

Bármilyen elfoglalt is légy, szakíts időt a szüleidre, hiszen nekik te vagy a mindenük!

filantropikum.com